Forrás: National Geographic

Miért telepedett le az első ember?

Régészek generációi keresték már a választ arra, hogy az emberiség miért hagyott fel nomád-vadászó életmódjával jó 11 ezer évvel ezelőtt, és miért telepedett le. Leggyakrabban az élelem megszerzésével és a földművelés kialakulásával hozzák összefüggésbe a letelepedést. Egy új elmélet szerint azonban egészen más oka volt őseink megállapodásának: a neolitikum embere olyan helyet keresett, amely leginkább megfelelt vallási-rituális szertartásainak gyakorlásához.

A legfrissebb elképzelések megfogalmazásához egy törökországi ásatás adta a táptalajt. A Konyai-síksághoz közel eső egykori mocsaras vidék közepén ugyanis olyan 9 ezer éves településre bukkantak még az ötvenes évek végén kutatók, ahol a házak alatt rengeteg agyaggal díszített csontváz és koponya volt eltemetve. A catalhoyuk-i ásatások a hatvanas évek közepén félbeszakadtak, mivel James Mellaart-ot, a kutatást irányító brit régészt a török hatóságok azzal vádolták meg, hogy értékes bronzkori leleteket csempészett ki az országból. Mellaart ellen sohasem indult bírósági eljárás, ennek ellenére ásatási engedélyét bevonták, ő magának pedig el kellett hagynia az országot.

Az ásatások újraindulása

Sokáig úgy tűnt, hogy remény sincs az újabb ásatásokra – az általunk ismert egyik első emberi település különleges agyagfiguráinak illetve agyaggal díszített koponyáinak eredetét örök homály fogja fedni. Csakhogy sokak meglepetésére 1993-ban Mellaart egyik tanítványa, az amerikai Stanford Egyetem régésze, Ian Hooder mégiscsak engedélyt kapott a mestere által megkezdett ásatások folytatására.

Jó tíz évvel ezelőtt antropológusok, régészek, geológusok és kémikusok hada lepte el a dél-törökországi Catalhoyuk település környékét. Az újabb ásatások során kiderült: a korábbi elképzeléseknél is több agyagkunyhó maradványát találták meg, melyek alatt emberi csontvázak és koponyák feküdtek. A koponyákat finom, fehéres színű agyaggal vonták be, különféle színezőanyagokkal pedig megfestették. Szintén agyagból orrot készítettek nekik, ahogy a szemgödröt is agyaggal töltötték meg.

Úgy tűnt tehát, hogy az agyag központi szerepet játszhatott a neolitikum emberének életében: különféle rituális agyagfigurák, szobrocskák, agyagba karcolt jelenetek arra engedtek következtetni, hogy őseink számára igen fontos jelentőséggel bírt a spirituális világ. Hooder szerint olyannyira fontossá vált számukra a transzcendens kötődés, hogy életformájukat elsősorban ez a pszichikai változás formálta alapjaiban át. A brit régész azt feltételezi ugyanis, hogy a nomád életmódról a letelepedettre való áttérésnek elsősorban rituális okai voltak.

Szűkülő természeti források és szárazabb éghajlat

Korábban többféle elképzelés volt már a “neolitikus forradalomnak” nevezett jelenség magyarázatára: a fogalom kiötlője, az ausztrál Gordon Chiled az 1920-as években úgy gondolta, hogy a nomád életmód feladása mindenféleképpen a klimatikus viszonyokban bekövetkezett változáshoz köthető. Ahogy szinte mindenki, Chiled is összekötötte a letelepedést a földművelés kialakulásával. A földművelés ugyanakkor azért alakulhatott ki meglátása szerint, mert jó 11 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszakot követően az időjárás sokkal szárazabb és melegebb lett. Emiatt azonban az emberek is a folyók és vizek közelébe kényszerültek, nem tudtak már hatalmas, vízben szegényebb területeket bejárni, élelmük megszerzését a vízben viszonylag gazdagabb helyhez kellett kötniük. Elmélete azonban megdőlt, mivel azóta kiderült: az utolsó jégkorszakot követően a klíma nem szárazabb, hanem éppen nedvesebb lett.

Egy másik megfontolás arra alapozta feltevéseit, hogy az emberi nem lassan növekvő aránya éppen ebben az időszakban ért el egy kritikus határt: a természet adta források szűkössé váltak, nem mindenkinek jutott már a zsákmányból, akik pedig kimaradtak a “jóból”, azoknak tovább kellett állniuk. A vadászat szempontjából marginális területeken aztán áttértek a földműves és állattartó életmódra. Csakhogy a legújabb ásatások azt mutatják, hogy az első emberi települések nem a vadakban gazdag területek szélén alakultak ki, hanem a bőséges vadfelhozatallal bíró területek közepén.

Nem a létfenntartás szükséglete az ok

Hooder szerint a korábbi elképzelések azért vezettek tévútra, mert kutatók azt feltételezték, hogy az emberiséget valamilyen materiális, túléléséhez és táplálékszerzéséhez szükséges dolog motiválta a letelepedéskor. A brit kutató szerint azonban egészen máshol kell keresnünk a dolog nyitját. Először is el kell vetni azt a tévképzetet, hogy a letelepedés és a földművelés kialakulása egybeesne. Hooder ezt nemcsak a catahoyuk-i ásatások konklúziójával támasztja alá, hanem egyéb törökországi ásatások eredményével is.

A dél-kelet törökországi Gobelki Tepe település környékén olyan rituális ábrázolásokkal díszített oszlopokat találtak, melyek egyértelműen a letelepedett életmódra utalnak, ugyanakkor a földművelésnek vagy a házi állattenyésztésnek semmi nyoma nem volt. A mai Izrael és Jordánia területén szintúgy vadászó életmódot folytató, ám letelepedett emberek agyagkunyhóinak maradványaira leltek, ami Hooder szerint azt bizonyítja: az emberek előbb letelepdtek és csak jóval később kezdtek el földet művelni. De akkor mi vezethette mégis őket arra, hogy nomád életmódjukat feladják?

Az első település a mocsár közepén

Catalhoyuk egykori települése egy mocsár kellős közepén állt, ahol az első művelhető szántóföld kb. 10 km-re volt. A később földműveléssel is foglalkozó embereknek fáradságos munkával, távoli helyekről kellett a településre hordaniuk a megtermelt növényeket. Miért nem építették agyagból készült viskóikat a termőföld közelébe, egy fás-dombos vidékre? Hooder meglátása szerint az indok egyszerű: a neolitikum embere számára saját élelmezésénél is fontosabb volt, hogy a rituális szertartásokhoz használatos agyag kéznél legyen.

Az a rengeteg agyagfigura, szobrocska és agyagtáblákon található festmény, valamint a koponyák agyagdíszítése, melyek a catalhoyuk-i házak alól került ki, Hooder szerint mind arra utal, hogy a letelepedés szempontjából elsődleges volt a vallási rituáléknál használt agyag közelsége. A brit régész úgy véli: jó 11 ezer évvel ezelőtt nem a klímaváltozás vagy az élelmiszerforrások szűkössé válása vezetett a neolitikus letelepedési forradalomhoz, hanem egy spirituális változás. Az ember különféle rituálék útján kívánta maga alá gyűrni a természet erőit, ehhez azonban ki kellett választania a legmegfelelőbb helyet is, ahol a rituálé elvégezhető volt. Az első letelepedés ezen rituális helyek körül történt meg, hogy aztán később, különféle okokból kifolyólag ezen helyek környékén elkezdjenek földet művelni az emberek.

A képek forrása: Catalhoyuk Research Project

Pálinkás Károly

2005.május.10

Comments are closed.