Forrás: Hírtv

Csintalan Sándor: Jó estét kívánok. Mindenekelőtt csókolom az édesanyák, a nagymamák, az üknagymamák, dédnagymamák kezét, és a férfi társaimnak is azt javaslom, hogy egy szeretetteljes pillantást vessenek gyermekeik anyjára, és a nagymamákra, ha együtt nézik a televíziót,…

…egyébként pedig éljen május elseje, ezen a szép napon, amikor egyébként az uniós tagságunkat is ünnepeljük, tehát elég elgondolkodtató tény, hogy a még maradék szakszervezetek egyik jeles képviselője, Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke május elsején, 2005. május elsején Magyarországon azt nyilatkozza, oda beszél, hogy ismét aktuálisak a régi május elsejei követelések. Idézem őt: “… így a munkát, kenyeret, a tisztességes béreket és nyugdíjakat követelés éppúgy, mint a “le a szegénységgel”, és az “igazságos közteherviselés”. Szeretném elmondani, csak úgy mellékesen, és mint régi szakszervezeti múlttal rendelkező ember, hogy azért a május elseje a világtörténelemben nem a sör és a virsli ünnepe; ma a világ jó néhány táján egyébként az eredeti módon, a gyökereknek megfelelően tüntetésekkel, és demonstrációkkal “ünnepelték” a dolgozók május elsejét, mert hogy ennek valójában nem a munka megünneplése az oka, ez érdekes történeti tény, hogy a munka ünnepévé az olasz fasizmus idején vált a május elsejei munkásdemonstráció, és ezt a pártállam- állampárt, a kommunista állampárt is ezzel az ideológiával közelítette meg. Én azt hiszem, hogy aktuális a szakszervezeteknek ezeket a tényeket végiggondolni, és ezeket a történelmi hagyományokat föleleveníteni, hozzátéve azt az apróságot, hogy némi gyászos hangulatot is vigyek ebbe a bevezetőbe, nem öncélúan, sajnos, ez a gyász, ez a dráma ez a mai magyar valóságban van benne, merthogy azt hiszem, hogy Európában példátlanul szakszervezet-mentes övezet kis hazánk, a politika és a tőke között valójában nincsen semmi közvetítő. Lengyelország, Csehország, Szlovákia azért a maga módján meg tudta őrizni a szakszervezeti intézményeit, nálunk – tisztelet a kivételnek – a nagy zsarolási potenciállal rendelkező ágazatokat leszámítva nincs szakszervezet. Van mozdonyvezetők, Borsik János harcos kijelentéseket is tett ma, de szkeptikus kijelentéseket is május elsejével kapcsolatban, és a száz lépés programjával kapcsolatban, erre vannak az egészségügyben dolgozók, tehát nagyon kevés és a munkapiaci kiszolgáltatottságnak ez az egyik oka. Közelítünk ugye a 300 000 munkanélkülihez, ami Magyarországon egy lélektani küszöb, egy olyan magyar viszonyok között, amikor még ráadásul másfélmillió emberről még azt sem tudjuk, dolgozik-e vagy nem, és eközben zajlanak ugye a száz lépést előkészítő kommunikációs akciók, Gyurcsány Ferenc, Hiller István nagyokat szónokolt ott belül a május elsejei ünnepségen, a Városligetben; kíváncsian várom, hogy mi lesz ennek a tartalma. Egy hét alatt még azt sem tudtuk meg egyébként leszámítva a két miniszter kirúgását, hogy most itt egy lépés az hány centinek számít: húsznak? vagy ötvennek? vagy hetvennek? és, hogy a lépések hova vezetnek. A szakadékba vezetnek-é, vagy valami boldog paradicsomba. Amit azért kéne most szóba hozni meg végigrágnunk egy picikét, mert ugye azt mondja a Gyurcsány, hogy nem a választás fontos, hanem Magyarország, és ha Magyarország rendben van, akkor a választás is rendben van – mondja ő. Az egy picikét pikáns az ügyben, hogy ez mindig a választások idején jut eszükbe, hogy mellékes ez a kampány, azt mondja ugyanakkor ugye Gyurcsány, hogy adósok maradtunk, adósok maradtunk egy olyan országgal, amelyben lehet, és érdemes dolgozni, mert azzal lehet csak boldogulni. Ez nem a nép bűne, nem az ő bűnük, – mondja -, hanem azok bűne, akik mindent meg… akiknek irányítaniuk kellene ezt az országot, és milyen érdekes, hogy ezzel a mondattal összefüggésben az nem jut eszébe, egy pillanatra nem számol, hogy egy picikét nem néz a saját lelkébe, hogy hát hovatovább tizen… a negyedik választáshoz közeledünk, tizenöt évből lényegében nyolc évet – és ez nem kevés – ez a szociál-liberális koalíció csinált végig. Nyolc éve a szociál-liberális koalíció irányítja ezt az országot; hogyha itt elszámolni valója valakiknek valójában van – most a kezdő Antall kormányról ne is nagyon beszéljünk – akkor mindenekelőtt a szociál-liberális koalíció a magam bűneivel együtt amit én mondjuk ebben az első négy évben elkövettem, de számoljon el mindenki a lelkiismerete szerint. Budapestről nem is beszélek, mert egyébként éppen a Gyurcsány bejelenti, hogy Budapestet is mindjárt rendbe rakják, de hát azt kell rendbe rakni, amit elcsesztek idáig, nem? Hát tizenhat éve lassan – tizenöt éve, bocsánat -, lassan folyamatosan liberális-szocialista vezetése van ennek a városnak. Itt az ideje bevallani vélhetőleg, hogy itten ez a dolog nem működik. És engedjék meg egy perc erejéig, hogy kedvenc politikusomra Gyurcsány Ferencre is odafigyeljünk egy másodpercre, mint személyiségre, aki nem átall állandóan a saját lelki problémáival kiállni, és nem átallja szegény édesanyját is egyébként a közbeszéd tárgyává tenni. Ő elmeséli a városligeti felszólalásában, hogy 170 kilométerről szervezte az édesanyja virágcsokrát. Jellemző, Babits után szabadon, utálatosak ezek a feslett érzések, jellemzően azt tudnám javasolni, hogy anyák napján reggel föl kell kelni jó korán, be kell ülni az autóba, ha már ezt így szóba hozta, és el kell menni, és az édesanyákat meg kell köszönteni. Utóbbi időben az jut eszembe a Gyurcsányról, amit halhatatlan világhírű kézilabdásunk, Varga István mondott egyszer egy ilyen edzőmérkőzésen, csapatban játszván, amikor a nagyképű ámde nagyon fiatal irányítónak azt mondta, hogy kisfiam húzzál le te a pályáról, olyan vagy te mint a csapat szíve: egy helyben állsz és dobogsz. Na. Ezenkívül van még egy ötletünk, folyamatos ötletünk, jó lenne hogyha itten a nagy tisztakezűség kapcsán Gyurcsány úr a Rébusz iskolaszövetkezet problémáival is foglalkozna, lehetne a saját portájuk előtt söprögetni, kollégák környékén szétnézni, annál is inkább, mert a gyermekmunkák kihasználásáról szól itt a történet, és már megint nagyon dögletes, bűzlő ez az egész história. Nézze meg Gyurcsány úr, hogy mi van ott. Köszönöm a figyelmüket, és akkor az első telefonálót hallgassuk meg. Jó estét kívánok!

Jó estét kívánok! Farkas Dezső beszélek a kilencedik kerületből. Tisztelettel köszöntöm a Hírtelevízió nézőit, és nagyon-nagyon jó érzéssel tölt el, hogy Önt is itt köszönthetem a sorainkban. Vegyük sorba! Attól a rémálomtól, melyet az MSzP-SzDSz kormányzás jelent, szerintem minél előbb meg kell szabadítani az országot. Itt mindjárt a lépésekre válaszolok. Én azt a lépést várom, hogy Gyurcsány és csapata mikor tűnik el a süllyesztőben. Minél előbb. Május elsejével kapcsolatban én egy erősen olyan típusú ember vagyok, aki nem szeretem, ha zablát dobnak rám, viszonylag eléggé öntörvényű ember vagyok, tehát én a május elsejét nem igazán tekintem olyan ünnepnek, amit nekünk nagyon meg kellene ünnepelni, már olyan szempontból is, hogy annak idején azok az izzadság-szagú kötelező felvonulások jutottak eszembe a nem éppen illatozó virslivel, meg a poshadt sörrel. Az uniós tagsággal kapcsolatban, mint vállalkozó, azt tudnám mondani, én az egész országba szállítok; tüzelőanyag-kereskedéssel foglalkozom, és van egy keresztmetszetem. Nem veszem észre azt, hogy itt különösképpen lelkesednének az emberek az uniós tagságért, illetve nem veszem észre azt, hogy bármennyire is javult volna a helyzetünk. Nekem az az érzésem, hogy minél előbb el kell ezt a kormányt takarítani, úgy, ahogy van, mert amilyen pusztítást ezek végeznek, azt száz év alatt nem tudott senki véghezvinni. Nekem a kérdésem az lenen, hogy Ön szerint, Csintalan úr, – és még egyszer mondom, hogy rendkívüli tisztelettel köszöntöm, mert ugyanolyan tar fejű, mint én -, már, ezért szimpatikus nekem, kérdésem az Önhöz, hogy maga szerint végigviszi-e Gyurcsányi és csapata ezt a ciklust. Köszönöm szépen, viszonthallásra, és jó egészséget kívánok.

Köszönöm. Viszont kívánom. Ez a műsor remélhetőleg és jellemzően nem arról fog szólni, hogy mindenben száz százalékig egyet fogunk érteni. Én úgy gondolom, hogy sok-sok értékünkkel van úgy, hogy az idők folyamán különböző eseményekkel összefüggésben, különböző divatokkal összefüggésben, vagy akár éppen az egypárti modell adta lehetőségekkel összefüggésben eltorzultak értékek, intézmények. Május elseje ebben az európai kultúrkörben egy olyan politikai esemény, egy olyan hagyomány, aminek a pozitív elemeit, máig szóló üzenetét érdemes azért feleleveníteni, megtisztítani azoktól a múlt hordalékaitól, amelyek sokakban nagyon kellemetlen élményeket is kiváltanak. Adott esetben az ilyen ünnepek de különösen azoknak az embereknek a számára, akik az előző rendszerben kellően megszenvedték a maguk életét. Az Unióval kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy ez mindenekelőtt jelen állás szerint én úgy gondolom, hogy a politika felelőssége. Félrevezető és téves, megközelítés volt, néha lehet, hogy egy picit álságos is azt az illúziót kelteni, hogy ha bekerülünk az Unióba, akkor ez egy versenymentes helyzet lesz. Az Unión belül is verseny van. Szuverén országok versengenek egymással, és a saját tehetetlenségünkre adott esetben nincs magyarázat, és ez persze a politika felelőssége, nem pedig az állampolgárok felelőssége. A kérdésre visszatérve én nem látok arra nézve semmiféle reális esélyt, hogy a 2006-os soros választások előtt előrehozott választások legyenek. A magyar közjogi rendszer az olyan, hogy hacsak le nem mond a miniszterelnök, akkor nem lehet miniszterelnököt buktatni. Az, hogy Medgyessy Péter lemondott, ez az ő alkati és mentális állapotából – mondjuk – következhetett, de Gyurcsány egy egészen más karakter, ő sose fog magától lemondani, őt le kell váltani, egy választás eredményeképpen. Úgy látom én is azonkívül, hogy együtt vagyunk tar fejűek és kövérek, szeretném egyébként azt is ezzel bejelenteni, hogy mi tar fejűek és kövérek is igényt tartunk a közéleti szerepre, sőt mi több, úgy gondoljuk, hogy a politika és a közélet nem csak a szépek és a fiatalok privilégiuma, nekünk is vannak jogaink, nem csak emberi jogaink, hanem politikai jogaink is. Na de visszatérve a lényegre, a Gyurcsányt csak egy választás eredményeképpen lehet elzavarni. Ebben én halálbiztos vagyok. Köszöntöm. Halló, jó estét kívánok! Köszöntöm a telefonálót. Halló! Jó estét kívánok. Jó estét kívánok. Korányi László vagyok Budapestről, és nagyon egyszerű a kérdésem. Én egy kicsit le vagyok maradva, mert utoljára “92-ben hallottam, hogy az ország nettó adóssága 16 milliárd dollár. Tavaly viszont megkérdezték Medgyessy Pétert, hogy hova tűnt el a pénz, mire költötték el, ugye 60 milliárd dollárnál tartunk. Én gyerekkoromban azt tanultam, hogy a barátság egyik alapja a pontos elszámolás. De gondoltam megkérdezem Öntől, mégiscsak több információ jut el Önhöz, hol lehet a pénz. Miért nem tudhat erről a magyar állampolgár? Ezt kérdezem.

Köszönöm. Tudhat erről a magyar állampolgár, és én azt hiszem, hogy ebben a dologban nincsen nagy titok. A titok az ott rejlik, hogy én nagyon nem szeretem, amikor a családi háztartással példálóznak egy ország irányításával kapcsolatban. Mindig mondják, hogy bevétel, kiadás, össze kell ezt hozni; megvan az egyenleg, pontosan ki lehet ezt számolni. Ez félrevezető és felszínes. Az az igazság, hogy egy ország nem néhány családtagból áll, hanem rendkívül nagy intézményekből, bonyolult intézményrendszerekből, éppen ezért egy ország irányítását jellemzően a világ boldogabb részein hozzáértő emberek gyülekezetére bízzák, és még ott sem problémamentes, hát nézzük meg mondjuk az Egyesült Államok eladósodását is. Ha konkrét akarok lenni, márpedig az akarok lenni, akkor sem fogok kielégítő választ adni, mert hogy az a helyzet, hogy a pazarló intézményrendszer, és a rosszul megtervezett büdzsé, a rossz tervezés, a rossz irányítás, a rossz vezetés az, amelyik hallatlan mértékben megnöveli azokat a rezsiköltségeket, amelyek elviszik az erőforrások nagyon jelentős részét. Ugye ők maguk mondják most – a jelenlegi kormány alatt értem az őket -, hogy 2003-hoz képest, vagy a 2003 előtti időszakhoz képest több mint 8000 milliárd Ft-tal tölt és költ többet a kormány mint az azt megelőző időszakban, és nincs a dolognak semmiféle látszatja. Hát erről szól a mese, és erről szól a történet, hogy a huszadik nekirugaszkodást éljük végig, ceterum censeo most megint elmondhatom, hogy 2000 óta mióta ez az oligarchia uralja a szocialista pártot, amelyet a Gyurcsány miniszterelnök most fémjelez, ugye Gyurcsány Ferenc ennek a vezetésnek a része, az agyközpont egyik része. 2002 óta tagja volt a kormánynak, lassan egy éve miniszterelnök, és azt kell megélnünk, remélem, kellő mértékben fel tudjuk fogni ennek a súlyát, hogy bejelentette néhány héttel ezelőtt, hogy ő nyitogatja a parlament fiókjait, meg a minisztériumok fiókjait, és nincs program. Kérem tisztelettel ez egyértelmű és világos bevallása annak, hogy ez az ember korábban, amikor azt mondta, hogy kész az ország vezetésére, amikor a mögötte lévő kormányzati csoport vagy oligarchia azt mondta, hogy át tudja venni felelősen ennek az országnak az irányítását, akkor nem csak az országot, de még ráadásul saját magát is becsapta, és most itt áll, mint egy rémült gyermek, és könyörög azért, hogy kapjon még egy kis időt, és két-három napos ilyen, ilyen szaladj ide – szaladj oda-munkával összedobtak itt egy száz lépésnek nevezett valamit, nem is tudom, micsodát, de valójában még ők sem tudják, hogy mi, egyébként ez is rémes, hogy a nyilvánosság és a sajtó nem firtatja ennek a dolognak a felelősség-oldalát. Ilyen tényleg, most a fenekünkből kell kirántani egy kormányprogramot a választások előtt egy évvel? és arról beszélni, hogy huhú! egyébként pedig nem a választásokkal vagyunk elfoglalva, hanem az országgal? Az utolsó, szünet előtti telefonálónkat sok szeretettel köszöntöm.

Csókolom! Halló!

Dobos Béla vagyok. Sok szeretettel köszöntöm Önt Dunakesziről, “D” mint Dezső. A lényege kettő, két hónappal ezelőtt beszélgettünk; akkor volt Önnek az első műsora, és a lényegről akkor én úgy elmondtam, hogy ötezer milliárd évente az Unió, az országnak annyiba kerül forintban. Ezt nem én mondom, Halász József mondja, csak a… tehát az ÁFA 40 %-át viszik ki az országból Brüsszelbe, a harmadik meg, hogy csak a vám-kiadások kétezer milliárd forint évente. Amit elfelejtettem nagy igyekezetemben, mondom, Halász József mondja, hogy ezt más forrásokból tudom, ingyenes Uniós forrás, satöbbi, hogy ki lehet lépni az Unióból. És akkor olyan politikusokat kell választanunk, akik erre hajlandóak, tárgyalni. A másik május egyről, aztán gyorsan befejezem, 1777 május 1. óta Rotschild-jelkép az ötágú csillag. Ezt ünnepeljük, őt ünnepeljük. Úgyhogy erről ennyit. Isten Önnel. Köszönöm. Viszonthallásra!

Köszönöm. Viszonthallásra. Az a helyzet, hogy ki lehet lépni az Unióból, ha ehhez többségi politikai támogatást kap egy adott kormány. Jelentem, én nem vagyok kilépés-párti, én úgy gondolom, hogy a saját tehetetlenségünket sose magyarázzuk külső okokkal, és úgy egyébként pedig az integrációnak Magyarország szempontjából mindenképpen van értelme, annál is inkább, mert Magyarországot nem lehet áthelyezni Kamcsatkára. Itt vagyunk Európában, és hogyha Európa az integráció felé halad, akkor nekünk is én azt gondolom, hogy efelé kell haladni, ezt a búcsúzó dolgot, ezt a csacskaságot ezt hagyjuk, és én kérem szeretettel, hogy alaposabb történeti tudással vizsgáljuk ezeket az ügyeket, és nem arról szól a mi történetünk, hogy itt megint csak az előítéletes gondolkodásra adott esetben a saját tehetetlenségünkről állítsunk ki szegénységi bizonyítványt. Én ezt egy kicsit másképp látom. Lehet, hogy egyszer ezt a témát újból meg kell közelíteni. Most viszont szünet lesz., és tekintettel arra, hogy 15 perc szünet lesz nagyon-nagyon fontos ügyek miatt, ezért azt javaslom, hogy jöjjenek vissza 15 perc múlva, és addig meg udvaroljanak a nejüknek, az anyukájuknak, nagymamájuknak. Csókolom. Várom Önöket.

* * *

Köszönöm, ha itt vannak velem. Jött a szünetben néhány SMS. Kedves Győző Miklós, igaza van. Ő azt írja, hogy a szülei május elsején a madarak és a fák napját ünnepelték, Herman Ottó javasolta ezt még 100 évvel ezelőtt. Én azt gondolom, hogy ez egy tipikus példa arra, hogy a fontos, értékes dolgok megférhetnének egymás mellett, és igaza van akkor, amikor figyelmeztet engem is és másokat is arra, erre az esetlegesen szép hagyományra, amit érdemes lenne hát nemcsak hagyományszerűen művelni, hanem mondjuk oda is figyelni az állatokra és a természeti környezetre. Még néhány gondolatot engedjenek meg. A múltkori műsorban kértem Önöket vagy javasoltam Önöknek, hogy támogassuk Mátraszentimrét, és próbáljunk a magunk eszközeivel nyomást gyakorolni az illetékesekre, hogy katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítsák ezt a kis falut. Hát jellemző egyébként ugye a retorikára és a politikai gyakorlatra, hogy amikor tenni kéne valamit, amikor itt volna a mód rá, akkor ugye ezek a fiatalemberek mit tesznek és lehetőleg mit nem tesznek. A szavazóink 90 %-a támogatta Mátraszentimre katasztrófa sújtotta területté való minősítését, és azért látható, hogy a társadalom bölcsebb és szolidárisabb és okosabb mint a kormánya, mert megmozdult a fél ország. Nagyon remélem. hogy ez így rendben is lesz, és bocsánatot kérek, Mátrakeresztesről van szó természetesen, és nem Mátraszentimréről, de remélem, ezt megbocsátják nekem, lányos zavaromban és pályakezdő fiatal műsorvezetőként néha még fogok hibázni a jövőben is. És aztán egy kedves, kellemes kellemetlen kötelességemnek is eleget kell tennem, mert be kell jelentenem Önöknek, hát megvan az első feljelentésünk az ORTT-nél, és éppen az árvízzel kapcsolatos buzgalmunk kapcsán jelentettek föl bennünket tilos reklámért, úgyhogy mindannyiunk nevében hadd köszöntsem sok szeretettel a kukkolókat. Nagy élmény ez nekünk, ez azt jelenti, hogy odafigyelnek a mi beszélgetéseinkre, csak hát úgy szakmailag izgetne, hogy ilyenkor hogy vannak, amikor leskelődnek a leskelődők. De mindenesetre üdvözlöm őket, nézzék a műsort, hátha ragad rájuk a koszon kívül valami. Nna, köszönöm szépen, és akkor várjuk szeretettel a következő telefonálót. Halló! Jó estét!

Jó estét kívánok. Blenda (?) Zsuzsa vagyok Budapestről. Nagyon örülök, hogy végre a jobboldalon, illetve a baloldaltól függetlenül láthatom Önt, és végre egy ember, akinek úgy látszik hogy megjött az esze. Nyisson egy hittérítő tábort.

Jó!

Egy kérés. Két kérdésem van. Az egyik az, hogy a Veér Andrással próbáljon meg kapcsolatot teremteni, és megtudni, hogy a Gyurcsány nem-é elmekórtani eset. Mert most már országszerte azt beszélik, hogy elmekórtani eset, és jó lenne, ha ennek nem mi innánk meg a levét. A másik, nagyon röviden, hogy árokban vagyunk. Ön azt kérdezte, hogy árokban vagyunk? Sajnos, ott vagyunk, ugyanis a fiatalok, a munkaképes fiatalok 90 %-a 60- és 80 000 Forint nettó bért keres, az semmi más, mint ennek a magyar fiatal rétegnek a gyilkolása. Tehát ennek a kormánynak sürgősen el kell tűnnie. Nem tudom, hogy mentünk-e valamire “89-ben a vértelen forradalommal. Nagyon köszönöm, hogy meghallgatott.

Köszönöm szépen. És most próbáljunk egy intellektuális kísérletet végrehajtani, hogy ne beszéljek annyit. Hallgassunk meg még vagy két telefonálót, aztán hátha képes leszek reagálni több kérdésre is egyszerre, mert nagyon sok a telefonálónk. Elnézést kérek tőlük, hogy várakozniuk kell. Köszöntöm a következő kedves érdeklődőt. Jó estét!

Jó estét kívánok. Monostori Csaba vagyok Kőbányáról. Azt szeretném mondani május elseje kapcsán, hogy üdvözlöm Csintalan úr, és szeretettel köszöntök minden édesanyát, aki nézi az adást, és a gondjai kellős közepette és elfáradva volt képes és még fáradtan itt leül a TV elé,

És engem nézni?

és azt szeretném megkérdezni, hogy a kormány, aki állandóan régi, nagy szamár létére kampányol, miért nem megy el a munka temetésére.

Köszönöm szépen. Jó estét! Halló!

Jó estét kívánok. Katona Ferencné vagyok. Én szeretném megkérdezni, hogy hallotta-e Ön, amikor László Boglár bejelentette, hogy a szponzorok

Igen.

a szponzorok pénzéből, és a kormánytól kapott 70 millióból

Igen.

ünneplik most május elsejét. Hát rettenetesen fel vagyok rajt háborodva, mert ünnepelni nem pénzből kell, hanem belülről, lélekből.

Igen.

Magyar zászlónk gyönyörű, hozzá az EU-s zászló megfelel, és nem kell nekünk a hidakat kivilágítani meg felöltöztetni. Ha a Gyurcsányék bohóckodni akarnak, akkor öltözzenek ők be. És még van itt valami. Hogy Gyurcsány most miért nem mutogatja az üres zsebeit. Ha üres a kormány zsebe, nem kell itt a rongyot rázni, ezt a pénzt máshova kellett volna odaadni. Az árvízhez. Oda. Külföldre is megy; itt Magyarországon is nagyon-nagyon rá vagyunk szorulva.

Köszönöm szépen a kedves véleményét.

Én köszönöm, hogy meghallgattak.

Csókolom. Van azért itt olyan kérdés, vagy volt olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni, a kormány válaszolhat, de vállalván a közmegvetést, hadd mondjam, hogy ugye a kedves betelefonáló indulatát persze én értem, de hát itt hullik vissza mindannyiunkra egyébként sokszor a felesleges, fellengzős demagógia, amikor nem tiszteljük egymás ünnepeit, és hát én pontosan emlékszem azokra az eseményekre, és azokra a parlamenti felszólalásokra, és arra a hisztériára, ami akár a Millennium kapcsán, akár más esetekben, hogyha éppen mások más ünnepeit kellett volna találni vagy méltányolni, ugye ennek a koalíciónak vagy oligarchiának a kommunikációs brigádja végrehajtotta az akkori Fidesz kormány idején is például, de gondolhatnánk az Antall érára is. Szóval, az a helyzet, hogy ünnepre szükség van, az ünnephez persze lélek is kell, és ennek belülről is kell jönnie, ezzel mélységesen egyetértek, de az is tény, hogy az állam, amely valamilyen módon bennünket reprezentál, képvisel, amit nem csak azért tartunk el az adónkból, hogy ügyeket intézzen, és bonyolítson, hanem azért is, hogy föl lehessen rá nézni, és legyen egyfajta szimbolikus értelme, egyfajta követő, példaadó értelme is. Ennek az államnak vannak ilyen funkciói is, amiknek nagy szerepe lenne abban, hogy az itt élő emberek, mi, ennek az országnak, ennek a nemzetnek, együtt élő emberek közös kulturális és emberi érzéseinket együtt történelmi emlékeinket, történelmi hagyományainkat még hogyha ez nem mindenki számára egyformán fontos is, de egymást tolerálva, egymást elismerve, egymás értékeit tudomásul véve tudnánk ünnepelni reprezentatív módon is. Én nem szerettem annak idején sem, és a magunk részéről sem javaslom, hogy mondjuk egy ünnep költségeit összemérjük egy árvízi katasztrófa költségeivel. Nem hiszem el, nem hiszem el, hogy ennek a két dolognak össze kell függnie egymással. Ettől még az árvíz sújtotta kerületeket vagy területeket lehet katasztrófa sújtotta területnek nyilvánítani, s lehet őket támogatni, és ettől még nem kell felrúgni a szolidaritás elvét az egészségügyben, tehát, biztos vagyok benne, hogy az a néhány tízmillió forint, hogyha az értelmesen, normálisan és kultúráltan van használva, és jó alkalmakra kellemes mindannyiunk számára, feloldódó módon vannak felhasználva, akkor ezzel nincsen baj, és ez helyénvaló. Úgy gondolom, hogy ünnepelni az államnak is meg kell tanulnia, ez tény. Köszöntöm a következő telefonálónkat. Halló! Jó estét.

Tiszteletem. Csintalan úr, Szamosvári vagyok Újfehértóról. Csak annyit szeretnék mondani, hogy örömteljes minden ünnep, és szeretnek ünnepelni az emberek, csak egy baj van: én azt szeretném elérni az emberek úgy ünnepelnének, hogy annyit keresnének, hogy a kis családjukkal hét végén elvonulnának egy olyan helyre, ahol barátságosan, saját kiválasztott környezetben tudnának ünnepelni, nem pedig egy rákényszerített ünnepet fogadjanak el, hogy no most már ezt meg kell tartani, mert…

De azért ennek a világnak csak vége van, hogy ránk kényszeríthetnek ünnepeket. Ha nem akarunk ünnepelni, akkor nem ünnepelünk.

De oly módon mégis ünnepelnek az emberek, mert megszokták, elfogadták valami oknál fogva. Ilyen sajnos az ami a hétvégi ünnep, amit családdal lehetne az ember. Azokat nem tudják beteljesíteni anyagiak vagy…

Igen, igen, ez tény.

egyéb hiányában. És egy őrült nagyon szomorú dolog. A másik meg az, hogy ha valaki elmegy egy munkahelyre, teszem fel egy kereskedelmi céghez, a vendéglátóiparba vagy bárhova, akkor teljes felelősséggel tartozik a teljes árukészletért. Miért nem lehet ezt megcsinálni személyében…

Ezzel teljesen egyetértek

Köszönöm, csak ennyit akartam.

Köszönöm. Viszonthallásra. Így van, csak hadd jegyezzek meg annyit szolidan, hogy nagyobb toleranciával kellene bírnunk egymás esetleges tévedéseit illetően is, vagy más kulturális szokásait illetően, sőt, igen, a társadalomban egy országban vannak rossz beidegződések is alkalmasint, és vannak olyan dolgok is, amelyek esetleg a mi szívünket vagy a mások szívét nem melengetik. De el kell ezt viselnünk egymástól. Úgyhogy én arra kérem Önöket, hogy azért ebben a világban odáig már eljutottunk, hogy május elsején nem kötelező felvonulni, nincsenek kötelező felvonulások. Mindenki el tud menni ki-ki el tud menni, ha úgy tetszik, a saját kedves-kedvenc felvonulására, a saját kedves-kedvenc ünnepére, és ebben az ünneplésében ne szomorítsunk el senkit. Én úgy vagyok ezzel, hogy ha valahol vagy valami nem tetszik annyira, vagy nem vonz, vagy nem tartom annyira fontosnak, vagy példaértékűnek, hát akkor azokra a helyekre hát az ember nem ballag el, de elviseli. De teszem hozzá, egyébként, hogy az állam képviselői azok nem csak ebben a minőségükben példaadóak, hanem – mondjuk – én egy elég szomorú ténynek tartom, hogy Kóka miniszter úr, ha már egyébként olyan marha nagy divat lett, hogy a politikusok a magánéletükkel próbálják magukat eladni, azért egy miniszter – csendesen jegyzem meg -, ne azzal döngesse a mellét, hogy egyébként szívott füves cigarettát, mert lehet erről a dologról nagy vitákat folytatni, de azért ez már olyan nagyon reklám-ízű. Én szerintem, ha mi azért meg leszünk büntetve, mert szervezkedtünk árvíz-ügyekben, akkor azért mert titkos és tiltott reklámot folytatunk, bújtatott reklámot, talán a miniszter se folytasson bújtatott reklámot már a füves cigaretta mellett, hogyha kérhetem szeretettel. Köszöntöm a következő telefonálónkat.

Jó estét kívánunk.

Jó estét kívánok.

Harta János vagyok Gödéről.

Üdvözlöm.

Először is, ha megengedi, a személyével kapcsolatban. Elég betyárosan nézne ki hosszú hajjal – az előző telefonáló – festés megtenné. Hozzáteszem azért, hogy a magatartása betyáros is. Jó értelemben véve.

Köszönöm szépen.

Az EU-val kapcsolatban szeretnék Önnek két kérdést, hogyha lehetne…

Igen.

Hát örülök annak, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk első évfordulójára ünnepséget rendeztek. Egyet viszont nagyon méltánytalannak tartok, hogy egyedül csak a városokat engedte a kormány pályázni. A díjakra, a pénzekre, hogy meg tudják ünnepelni az ünnepséget kellőképpen, és méltán azt gondolom, a másik meg az, hogy én igazából most kicsit el vagyok keseredve az uniós tagságunkkal kapcsolatban, mert úgy érzem most, hogy Románia és, ha jól figyeltem, Bulgária vannak azon a határon, hogy beléphetnek ők is az Unióba, és semmiféle antiszemitizmus nincs bennem, de azt gondolom, hogy ha őket beléptetik az Unióba, mi beléptünk, mitőlünk a saját – hogy mondjam – vezetőségünk, a saját felettes szerveink – én egy kereskedő vagyok, már beszéltünk néhányszor Önnel -, olyan látszatértékű rendszertől elkezdve olyanféle követelményeket állítanak fel, amiket mi vállalunk be szinte, amiket meg is követelnek velünk szemben, amik ellehetetlenítik a kiskereskedelmet Magyarországon, azt a kiskereskedelmet, amikor Ön bejön hozzám az, üzletembe, én köszöntöm Önt, nem táblával köszöntöm, hogy jó napot, nem figyelem állandóan, hogy lop-nem lop, és a nevét figyelem, köszöntöm, látom, hogy beteg volt, kérdezem, mi volt Önnel, hogy volt, el tudunk beszélgetni, és az emberbaráti, emberközeli vásárlási stílus kiment nálunk. Ez annak köszönhető, én úgy gondolom hogy mi olyan rendszert alakítunk ki Magyarországon, amit nem tudunk betartani. És ezt nem tartom jónak. Most arra lennék kíváncsi, most mondja maga meg nekem ott egy olyan ország, én nem akarom Romániát bántani, ahol nincs se út, se semmi hogy fogja ott ezeket betartani.

Köszönöm szépen. Lejáróban van a műsoridőnk; a ma este utolsó telefonálóját hadd fogadjam, és aztán egy kicsit hadd beszéljünk. Halló, jó estét! Jó estét kívánok! Üdvözlöm.

Jó estét kívánok. Pusztai Roland vagyok Újpestről

Üdvözlöm.

A mai napon a kormány száz lépésének politikája folyományában Kis Péter kancellária-miniszter úr bejelentette, hogy a gyermekek utáni adókedvezményt tervezi eltörölni a kormány.

Igen.

Na most, erről kérdezném a véleményét, illetve hogy végül is tulajdonképpen – hogyan is fogalmazzak – tehát itt a gyermekes családoknak anyák napjára mennyire jó üzenet egy ilyen …

Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen. Viszonthallásra.

Viszonthallásra. Nagyon érdekes mind a két probléma. Én az utóbbi időben volt nekem is egy futó liezonom a vendéglátó iparral, és megismertem azokat a követelményeket, amiket az első telefonáló mondott, amelyek persze tendenciájukban nagyon fontosak és hát egyikünk sem arról beszél, hogy hajrá az egészségtelen vendéglátás, meg kell, hogy mondjam, amennyit én láttam a világból, az eddigi életemben, meg volt lehetőségem utazni, azt azért az ilyen nyegle általánosításra is nyugodtan elmondhatom, hogy a magyar az Európa talán legtisztább népe. Ha nem a legeslegtisztább. Ugyanakkor mindig jókat mulatok, amikor jövök-megyek külföldön, és figyelem, hogy az Unióban is akár, hogy vajon ezt a HCPC akármit mennyire és milyen mértékben tartják be. Hát igen. Önnek teljesen igaza van. Ebben a versenyhelyzetben, ebben az alkuhelyzetben erre nekünk a megfelelő átmenetet, a megfelelő lehetőséget, finanszírozási lehetőséget meg kellett volna kapnunk, illetőleg meg kell adnunk magunknak annak érdekében, hogy a magyar vendéglátóipar ne menjen tönkre. Hát ez a gyerekek utáni adókedvezmény … Nézze, nézzék, – pontosabban – van szolidarisztikus politika és van a manchesteri kapitalizmus. Konkrét véleményt még nem tudok mondani a Kis Péter akciójáról, mert vagy a Kis Péter által emlegetett akcióról, mert a részleteket nem ismerjük, és az ördög általában a részletekben van. Mindenesetre alapüzenetként nekem, az én csökött, és ilyen meg olyan meg amolyan és avítt atavisztikus nézeteim vannak, ha úgy tetszik, én ezt nem szeretem, nem szeretem hallani, ezeket a mondatokat se, én nem tudom, hogy Kis Péter, nekem volt kollegámnak hogy nem akad össze a nyelve, amikor ilyeneket kiejt a száján, és egyszer mondjuk Karinthy gyermekéhez hasonlóan találkozna magával, húsz évvel ezelőtti magával, vajon mit mondana most magának, hát biztos nagy meglepetés lenne. Várjuk meg, mik a konkrét bejelentések, és várom Önöket egy hét múlva sok szeretettel újra, ugyanitt, vasárnap 8 és 9 között. Viszontlátásra.

Comments are closed.