Forrás: Magyar Rádió

60 éve a második világháború európai harcainak befejezéseként a szovjet hadsereg elfoglalta Berlint, a Német Birodalom fővárosát. 1945. május 2-án a védőőrség utolsó része is letette a fegyvert.

Göbbelsnek nem sikerült. Pedig vasárnap volt 60 éve, hogy a náci propagandaminiszter a bunkerből egy tábornokot menesztett az onnan néhány utcányira állomásozó szovjet egységek parancsnokához, hogy tárgyalási készségét fejezze ki előtte. Göbbels egy nappal Hitler és felesége öngyilkosságát követően megkísérelte átmenteni magát. Ám a szovjet parancsnok, Csujkov visszaüzent: az új vezér, Göbbels egy dolgot tehet csupán, feltétel nélkül megadja magát. Ezek után Göbbels, aki Hitler végakaratának megfelelően valóban birodalmi vezérré lett és e tisztségét egy teljes napon át betöltötte, a bunkerben kioltotta gyermekei életét és feleségével együtt végzett önmagával is.

Ilyen volt tehát a vég a náci birodalom fővárosának, Berlinnek az eleste, amire most a kerek évforduló után nagyon sokat emlékeznek és emlékeztetnek. Főként arra, hogy Hitler parancsára még néhány nappal korábban is, midőn már a Brandenburgi kapunál jártak a Vörös Hadsereg egységei, abban a picinyke megmaradt hitlerista zónában még mindig tucatszámra lőtték főbe azokat a német katonákat, akiket társaik dezertáláson kaptak. Hitler még mindig tudott tizenéves berlini fiúkat a frontra – egy-két kilométer távolságnyira lévő utcákba – küldeni, jóllehet ő is tudta, hogy ezek a képzetlen, életükben először fegyverhez nyúló gyerekek órákon belül meghalnak.

60 éve befejeződött a berlini csata. Ma az egykori bunker tőszomszédságában, kőhajításnyira a Brandenburgi kaputól és a Reistag épületétől egy vadonatúj emlékmű együttes hívja föl a figyelmet magára. Ez egy hatalmas műsírkert. Az elpusztított európai zsidók emlékére építették a német nép nevében. Egy hét múlva avatják föl, ha úgy tetszik, szentelik föl, ezt a művészeti szempontból máris sokat vitatott emlékhelyet. Ámde a 60 évvel ezelőtt történtek megítéléséről nemigen vitatkozik itt senki sem. A megannyi tévés dokumentumfilm, továbbá a hivatalos megemlékezések szónokai és azok a berliniek, akik virágerdőbe öltöztették mind a nyugat-, mind a kelet-berlini hatalmas szovjet hősi emlékműveket, fölszabadulásról szólnak.

A Frankfurter Allgemeine című tekintélyes konzervatív napilapban egy vezércikk szerzője és néhány más kiadványban több közíró árnyaltabban fogalmaz ugyan, és azt írják, hogy kétségtelenül fölszabadult 60 évvel ezelőtt Németország a náci iga alól, de a keleti országrészben mégiscsak egy új megszállás vette kezdetét és az ott élőkre újabb szenvedések vártak.

Ám a német politikai vezetők részéről ilyesfajta árnyaltabb megfogalmazásokkal szinte egyáltalán nem találkozni. Egységesen, mindenféle ha és de szócskák használata nélkül azt hallani tőlük, hogy a szövetségesek 60 évvel ezelőtt Berlint és kisvártatva az egész országot felszabadították. Mert szerintük a dolgok lényege az, hogy a világ megszabadult a gonosztól.

Zentai Péter (Berlin)

Comments are closed.