Forrás: Múlt-Kor

www.mult-kor.hu

Hatvan éve végezték ki Mussolinit

2005. április 28.

Hatvan éve, 1945. április 28-án végezték ki olasz partizánok Giulino di Mezzegrában Benito Mussolini olasz diktátort.

Mussolini a Múlt-koron

A fegyver, mellyel kivégezték Mussolinit

Mussolini sietős gáláns kalandjai

Mussolini titkos családja

Holokauszt-emlékhely lesz Mussolini római villája

Új könyv a fasiszta sajtóirányításról

Mussolini a családi emlékezetben

Olasz film Edda Ciano Mussoliniról

A Duce rengeteg fokhagymát evett

Mussolini fia közzéteszi apjáról írt emlékiratait

Mussolininek mindig igaza van

Mussolini 1883. július 29-én született Predappióban, Ravenna közelében. Apja vidéki kovács volt, aki szocialista lapokba írt, anyja középiskolában tanított. A család szerényen élt, Benito a szalézi rend faenzai kollégiumába járt, de erőszakossága miatt kicsapták. Jó esze révén mégis leérettségizett s tanítói oklevelet szerzett. Svájcban alkalmi munkából élt, közben Marxot, Kropotkint, Kantot, Nietzschét, Hegelt és Spinozát olvasott, gondolataikból sokat átvett. Újságíró lett, szakszervezeti gyűléseken szónokolt, az erőszakot a követelések érvényesítési eszközének tekintette. Többször lecsukták, 1904-ben ismert személyként tért haza. 1909-ben megnősült, ekkor már a legveszélyesebb ifjú szocialistának tartották. La Lotta di Classe (Osztályharc) című lapja oly sikeres volt, hogy 1912-ben az Avanti! a szocialisták lapjának szerkesztője lett. A lap nacionalista és imperialista-ellenes alapon támadta az olasz belépést az I. világháborúba. Később már a háború mellett agitált, bízva, hogy azt forradalom követi. A lap szerkesztéséről lemondott, a szocialisták kizárták, ezután az Il Popolo d,Italiát szerkesztette, teljesen nacionalista hangnemben.

1915-ben behívták, 1917-ben sebesülése miatt leszerelték. 1918-tól hirdette: az országnak diktátorra, nagytakarításra van szüksége. Hamar kiderült, hogy e szerepre önmagát tartja a legalkalmasabbnak. 1919-ben Milánóban létrehozta a Fasci di Combattimentót (Hadviseltek Szövetségei), a név a római fasces-re, a vesszőnyalábos bárdra utal. Programjában földreform, az egyházi tulajdon elkobzása, a volt katonák támogatása szerepelt. Mussolini lendületes szónoklatokat tartott, s bár adatai sokszor tévesek, érvei ellentmondásosak voltak, teátrális fellépése mindig elragadta az embereket. 1920-ban megalapította a Fasiszta Pártot, amely 1921-ben a választásokon 35 mandátumot szerzett az 500-ból.

A háborúban elszegényedett országban a hazatért katonáknak nem volt miből élniük. Kevesellték a kapott területeket, gazdasági válság és infláció dúlt, 1922-ben általános sztrájk tört ki. Mussolini a liberális állam válságát kihasználva híveit 1922. október 24-én Róma felé indította, hogy vezérük hatalomra kerülését követelték. A “Marcia su Roma” (menetelés Rómába) sikerrel járt, a kormány lemondott, s III. Viktor Emánuel király Mussolinit nevezte ki kormányfővé. A vezér korábban, vonaton érkezett a fővárosba, ahol megbízatását hatalmas felvonulással ünnepelték meg.

A Duce (Vezér), ahogy ezentúl mindenkinek szólítania kellett, Fasiszta Nagytanácsot és saját milíciát hozott létre. Első kormányában még más pártok is szerepeltek, de egy éven belül aránytalan választási törvényt vezettek be. Mivel a fasiszták hatalmukat az 1924-es választásokon így is csak csalással tudták megőrizni, Mateotti szocialista képviselő meggyilkolását kihasználva felszámolták a parlamenti rendszert, korlátozták, majd betiltották a többi pártot. A Duce politikai nyugalmat, gazdasági fellendülést ígért, ezért a diktatúra kezdetben népszerű volt. Az osztályharc felszámolásának jelszavával a munkavállalók és munkáltatók közös szakmai korporációkba kényszerültek. Nagy építkezések kezdődtek, javult az életszínvonal, a diktátor megőrizte a gyárosok és földbirtokosok támogatását is. 1929-ben a pápasággal aláírta a lateráni szerződést: látszólag sikerrel szervezte újjá a nemzetet, sokan olasz csodáról beszéltek.

Mussolinit, aki ellen több sikertelen merényletet követtek el, elragadta a birodalomépítés álma. 1935-ben lerohanta Etiópiát, s bár világszerte nagy felháborodás tört ki, a Népszövetség csak gyenge szankciókat hozott. A Ducét támogatta Hitler is, aki az I. világháború után Olaszországhoz került osztrák területekre Ausztria bekebelezése után sem tartott igényt – cserébe Mussolini korábbi fenntartásai dacára hozzájárult az Anschlusshoz. Az olaszok 1937-ben csatlakoztak a német-japán Antikomintern paktumhoz, s kiléptek a Népszövetségből. A Duce a németekkel együtt támogatta Francót a spanyol polgárháborúban, részt vett Csehszlovákia müncheni felosztásában s a magyar területeket visszaadó két bécsi döntésben.

A Berlin-Róma tengely kezdettől aszimmetrikus volt, Mussolini a Führer hódításait féltékenyen figyelte. Az 1940-es francia összeomlás idején megszerzett egy alpesi sávot, majd önállóságát demonstrálandó megtámadta Görögországot, de megverték, s csak a németek mentették meg. Líbiából Egyiptomot is megrohanta, az ebből következő katasztrófán Rommel sem tudott segíteni: a brit (s később amerikai) erők a tengelyt 1943-ra kiverték Afrikából.

1943 júliusában az angolszászok szicíliai partraszállása után a fasiszta Olaszország összeomlott. A Badoglio-kormány kapitulált, Mussolinit a Nagytanács megfosztotta tisztségeitől, s fogságba vetették. A háborút folytató németek kommandósai kiszabadították a Ducét, s a salói bábköztársaság élére tették. Mussolini leszámolt az ellene fordulókkal, még vejét is kivégeztette, de új uralma nem tartott sokáig. A német vereségek után megszökött, ám a partizánok elfogták és szeretőjével, Clara Petaccival kivégezték, lábuknál fogva felakasztott holttestüket Milánóban tették közszemlére. Az ország háborúba vitele és a kegyetlen diktatúra miatt ezzel a legtöbb olasz egyetértett.

(Múlt-kor/Panoráma – Sajtótadatbank)

www.mult-kor.hu?article=9562

Minden jog fenntartva Š 2001-2004 Múlt-kor történelmi portál

A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.

Comments are closed.