Forrás: HVGMajd három évtizednyi megszállás után Szíria utolsó katonáit is kivonta Libanonból, jelezve, hogy a nemzetközileg elszigetelődő Damaszkusz elvesztette regionális hatalmi szerepét. Úgy tűnik, Szíria kivár a belső reformokkal, míg Libanonban a parlamenti választásra készülnek.
Verőfényes napsütésben távoztak Libanonból az utolsó szíriai egységek, amikor kedden végleg elhagyták a szomszédos országot. Ezzel pár nappal korábban fejezték be az április 30-ára ígért kivonulást, amelyet az ENSZ ellenőriz, és amelyről várhatóan lapzártánk után, szerdán ad értékelést. Az utóbbi napokban igen katonásan végezték feladatukat a szír csapatok: dokumentumokat égettek el, falakat döntöttek le, bunkereket tömtek be, felszámolva a határhoz közeli Bekaa-völgyben lévő utolsó támaszpontjaikat is.
A Bekaa-völgyben kedden ünnepélyes ceremóniát tartottak, és utoljára jelképesen Rusztum Gazaleh, a szíriai titkosszolgálat libanoni főnöke távozott. Lezárták a két ország közötti katonai utakat, a libanoni hadsereg pedig átvette a szíriai hírszerzés libanoni bázisát a bekaa-völgyi Andzsar városban.
Szíria március 8-án kezdte meg a 14 ezer, Libanonban állomásozó katonájának hazahívását, miután óriási nemzetközi nyomás nehezedett rá Rafik al-Hariri volt libanoni kormányfő február 14-ei meggyilkolása miatt. A libanoni ellenzék, de az ENSZ is Szíriát tette felelőssé a merényletért. Hariri tavaly óta egyre harsányabban követelte a szír katonák kivonulását, amit egyébként az ENSZ tavaly szeptemberben elfogadott határozata is megkövetelt.
Az 1975-1990-es libanoni polgárháború második évében, 1976-ban vonult be Szíria nyugati szomszédjába, tulajdonképpen hallgatólagos amerikai és izraeli jóváhagyással, azzal a céllal, hogy megakadályozza a palesztin gerillák térnyerését. Ám a szír csapatok az izraeli fenyegetésre való hivatkozással az 1990-es békemegállapodás után is Libanonban maradtak – rekordlétszámuk öt évvel ezelőtt elérte a 40 ezer főt. Izrael 2000-ben egyoldalúan kivonult Dél-Libanonból, azóta a szír csapatok libanoni jelenléte egyre inkább idejétmúlttá vált.
Elszállt az idő a térségbeli szír hatalmi törekvések felett is. Évtizedekkel ezelőtt az arab világ vezetésére többen is pályáztak: Szaúd-Arábia a kőolajkincse, Egyiptom a népessége és kulturális öröksége, Szíria pedig elsősorban a katonai ereje révén. De a hidegháború kilencvenes évek eleji lezárulásával megszűnt az egykori Szovjetunió, és vele együtt Szíria legfontosabb külföldi támasza. Jelentősen mérséklődtek az orosz fegyverszállítások is, Hafez Aszad 1999-es halálával pedig Damaszkusz elvesztette karizmatikus és a diplomácia nemzetközi porondján fogatlan oroszlánként is ügyesen taktikázó vezetőjét. Szíria katonai és gazdasági gyengülését fia, Basar Aszad a jelek szerint nem tudta megállítani, ráadásul a keleti szomszéd, Irak 2003-as amerikai inváziója tovább gyengítette pozícióját.
Amikor Basar Aszad hatalomra került, sokan azt remélték, hogy széles körű reformokat vezet be. A változás azonban alig észrevehető. Igaz, szabadon engedtek több száz politikai foglyot, a szinte majdnem teljesen államilag ellenőrzött sajtó szabadabban bírálhatja a hatalmat, és nyíltan hangoztatja a reformok szükségességét. Politikai fórumokat engedélyeztek, de visszás módon ezeket később bezárták, vezetőiket letartóztatták. Amikor az ifjú Aszad hatalomra jutott, eltűntek az őt és apját ábrázoló képek az utcákról, amit sokan a változások előszelének tartottak. Újabban azóta megint megjelentek az elnök portréi, megfigyelők szerint a változatlanság jeleként.
A szíriai demokratikus reformokért aggódók a hatalmon lévő Baath Párt májusi és júniusi konferenciájára tekintenek, mivel óriási a várakozás. Aszad márciusban „nagy ugrásról” beszélt a belső ügyeket illetően, de részletek nemigen láttak napvilágot. Diplomaták attól félnek, hogy a zsugorodó regionális szerep nem kedvez a nyitásnak, a belső stabilitás megingásától félve a hadsereg és a titkosszolgálat inkább zárja sorait. Szakértők szerint a jelenlegi, elképzelések nélküli damaszkuszi vezetés semmi mást nem fog tenni, mint kivár, remélve, hogy a libanoni kivonulással elcsendesítheti a több demokráciát követelő nemzetközi hangokat.
A libanoni kivonulásnak ugyanakkor káros következményei lehetnek a szír gazdaságra. A Libanonban dolgozó vendégmunkások ezrével térnek haza a szírellenes hangulat miatt. Az utóbbi hetekben egyes értesülések szerint állítólag többtucatnyi szíriait öltek meg Libanonban. Libanoni kormányforrások alapján hivatalosan 54 ezer külföldi vendégmunkás volt bejegyezve az országban, de mivel a szíreknek semmiféle papír nem kellett a munkavállaláshoz, így a statisztika aligha pontos. Szíria-ellenes libanoni keresztény csoportok szerint egymillió lehet a szír eredetűek száma az amúgy 4 milliós Libanonban.
Szíria vendégmunkáshadának távozása egyébként a libanoni gazdaságra is kedvezőtlen hatással bír. A szírek ugyanis olyan – kétkezi, alacsonyan fizetett – munkákat is elvállaltak, amelyekre már nehéz volt libanonit találni. Ráadásul az építkezéseken alkalmazott szír munkások napi 10 dollárnak megfelelő bért keresnek, míg egy libanoni ugyanarra a munkára 16 dollárnyi összeget kap.
Libanonban azonban egyelőre a május 29-ei választásokra figyelnek. E hét elején a bejrúti parlament megkezdte a kormányalakítással megbízott Nadzsib Mikati programjának vitáját, és a kabinetről várhatóan lapzártánk után szavaznak, majd a kormány megkezdheti a választási előkészületeket. A meggyilkolt Hariri fia, Szaad bejelentette, indul a választáson, így könnyen lehet, hogy a szunniták benne találják meg új vezetőjüket.
A szír kivonulás más módon is hatott a libanoni belpolitikára. A hétvégén több mint tízezren tüntettek a polgárháború egyik keresztény milíciavezérének, Szamir Gaegának a szabadon engedéséért. Várható egyébként, hogy a nemzet egységét erősíteni hivatott új amnesztiarendelet rá is érvényes lesz. Keresztény maronita vezetők szerint Gaega szabadulása és egy másik keresztény vezető, Michel Aoun franciaországi száműzetéséből történő hazatérése a szír gyámkodás megszűnésének egyértelmű bizonyítéka volna, és segítene a polgárháború örökségének teljes felszámolásában.
KERESZTES IMRE
