Forrás: Origo

Spiró Györgyöt természetesen frissen megjelent regényéről kérdezték leginkább olvasóink, arról a könyvről, melyet a kritikusok máris élete főműveként emlegetnek. A Fogság kapcsán kiderült, hogy milyen is, ha egy regény alatt beszakad az asztal. Az Ikszek szerzője egy meglepő kijelentést is tett: a mostani volt az utolsó regénye – drámákra, novellákra és rövidebb írásokra azért még számíthatunk.

A Fogság fogadtatása

Ön nagyjából egy éve írt cikket az egyik hetilapban Mel Gibson A passió című filmjéről. „Hitetlenként” miért érezte fontosnak, hogy megvédje a keresztények lelkivilágát „a nácizmus felé menetelőktől”, teljesen blőd állítások (Jézus farizeus volt, botrányokozásért elítélték, Mária nem volt ott a kereszt alatt, Pilátus nem mosott kezet, satöbbi) felhasználásával? Vagy ez is egy prekoncepción alapuló, politikai jellegű vélemény volt? (petey_t)

– Politikához sose volt közöm, most sincs. Állításaimat keresztény és nem vallásos vallástörténészek munkáiból szűrtem le. A nemzetközi irodalom hihetetlenül gazdag, magyarul ugyan nem sok minden olvasható belőle, de angolul és németül igen.

 

Van e valamilyen végső üzenete a Fogság című új regényének? (petey_t)

– Sem első, sem végső üzenete nincs. Nem szoktam eszmei mondanivalókat szépirodalmi műbe rejteni, ha valamit hirdetni akarok, megírom cikkben – több emberhez is jut el akkor.

Mit jelent maga szerint Margócsy azon kijelentése a kötetéről, hogy az irodalmi asztalok valóban beszakadnak alatta (maga nyilatkozta, hogy azzal az ambícióval írta új könyvét, hogy asztalt beszakító legyen). Nem érez ebben a kijelentésben valami gúnyt, célzást? (csekecsak)

– Az Ikszek című regényem fülszövegén szerepelt 1981-ben, hogy olyan könyvet szerettem volna írni, amely alatt beszakad az asztal. Azóta titkon az a vágyam, hogy az emberek koponyatetője szakadjon be, engem olvasván, de ezt már nem merem a fülre írni. Nem hiszem, hogy Margócsy gúnyolódott volna, sőt ö kifejezetten sok irodalmi asztalról szólt, ami – értelmezésemben – azt jelenti, hogy különböző ízlésű irodalmi klikkek egyaránt értékelhetnék.

Regényének több alakja is kifejti, hogy a kereszténység „valójában” a primitív emberek vallása. Vajon tudott-e ezen a „primitív” elgondoláson túl bármilyen filozófia vagy tudomány hiteles választ adni élet és halál kérdéseire, kezdve a teremtéstől egészen az élet végső értelmének megtalálásáig? (petey_t)

– Csak két alak filozofál erről, méghozzá a kereszténységnek abban a szakaszában, amelyet őskereszténységnek nevezhetnénk. Pál mondta ki nagyon élesen: aki hiszi, hogy Jézus a Messiás, aki feltámadt, az örök életet nyer. Zseniális meglátás, mert származásra, nemre, fajtára való tekintet nélkül olyasmit kínált az embereknek, amire vágytak, és amit más vallás nem kínált.

Ön elégedett a regényeivel, írásaival vagy ön is folyton elégedetlen a végtermékkel, mint még néhányan? (cool)

– Van, amivel elégedett vagyok, és van, amivel nem. Például A jövevény című regényemben kihagytam egy nagy lehetőséget, amit csak mostanában vettem észre. Hogy mit rontottam el a Fogság-ban, még nem tudom, kell hozzá pár év, amíg tárgyilagosan tudom elolvasni.

Tudom hogy sokszor megkérdezték már, de elmondaná, hogy lett önből író? Ki támogatta önt a korai szakaszban és mi motiválja manapság? (cool)

– Szeretett osztályfőnököm mindig lebeszélt az íróságról, valahányszor a zsengéimmel bombáztam. Legyél te csak mérnök, fiam, mondta. Voltaképpen igaza volt, tehetségtelen voltam.

Honnan tudta, hogy író akar lenni? (HALLIWELL_girl)

– Nem maradt más. A zenélést, nyolc év múltán, befejeztem, fizikus azért nem lettem, mert nem volt kedvem Dubnába menni, hát maradt az irodalom. Kiléphettem volna belőle később, de akkor már kezdtem kicsit tehetséges lenni.

 

Önnek ki a példaképe és miért? (koridoor_55)

– Sok példaképem van: a nagy írók. Mondok néhány ismeretlent: Olbracht, Wyspianski, Borowski, Krleza, vagy Kemény Zsigmond például. Meg Gorkij. Andrej Platonov. Stendhal, de ő már ismert.

Ön szerint jó vagy rossz hatással volt a rendszerváltás az irodalmi élet alakulására? (petey_t)

– Az irodalmi élet olyan, amilyen. Én a befogadást tartom döntőnek. A befogadók jelentős részétől elvették az irodalom élvezetének lehetőségét: drága lett a könyv, és a diákokat nem tanítják meg az olvasás élvezetére.

Mi a véleménye Kertész Imre Sorstalanság című könyvéről? Ön hogy viszonyul a témához? (dorciM)

– 1983-ban megírtam, hogy a Sorstalanság nagy mű. A véleményem azóta sem változott. Többek között azt is nagyra értékelem a regényben, hogy nem egyszerűen a holokauszttal foglalkozik, hanem az emberi egzisztenciával.

Ön szerint melyik kortárs írókat érdemes ma olvasni? Kit ajánl? (csekecsak)

– Sok tehetséges ember van: Térey, Háy, Hamvai, Kovács András Ferenc… Sorolhatnám.

Önnek mi a véleménye az olyan tömegmozgató regényekről, mint a Harry Potter-sorozat? (cool)

– Az első kötet kiváló. Az ötlet is remek: mindenki járt iskolába, a regényben a létező angol iskola van parodizálva, és mindenkiben él a mese iránti vágy. Természetes, hogy a további kötetek gyengülnek. A szerzőnő igazi irodalmi tehetség, képekben lát.

Olvasható klasszikusokat az iskolákba!

Mit szól A Nagy Könyv ötvenes magyar listájához? Egyáltalán az egész akcióhoz? (csekecsak)

– Förtelmesnek tartom. Egyrészt azt a hitet kelti, hogy az irodalom lóverseny. Másrészt rengeteg pénzt elvernek a legvacakabb, legátlagosabb ízlés propagálására, holott ezeket a százmilliókat odaadhatták volna mondjuk a könyvtáraknak, hogy jó könyveket szerezzenek be.

Úgy néz ki, hogy az olvasást igenis reklámozni kell manapság. Ön hogy csinálná? (cool)

– 1. Anyagilag és erkölcsileg megbecsülném a tanárokat. 2. Nem olvashatatlan klasszikusokat olvastatnék a diákokkal. 3. A rádiókat és a televíziókat utasítanám, hogy ne éjfél után foglalkozzanak a mai magyar irodalommal.

Mit és kit jelent az olvasható klasszikus kijelentés? (kisgye)

– Az olvasható klasszikus baromi izgalmas ma is. Például Dosztojevszkij, Csehov, Flaubert, Stendhal. Hamvas.

Milyen munkatempóban dolgozik? Szüksége van egy írónak energikus, nyughatatlan természetre ahhoz, hogy jó műveket alkosson? (petey_t)

– Akkor szoktam dolgozni, ha van öt perc időm. Rengeteg hülye dolgom van, és hát az irodalomból, enyhén szólván, nem lehet megélni. Nem panaszképpen mondom, mert sokkal rosszabb körülmények között is írtak már hatalmas remekműveket. A természetnek ehhez nincs köze. Az embernek legyen kitartása, ennyi.

 

Önnek remek színházi előélete van, de vajon milyen folytatásra számíthatunk? (karl_boro)

– Regényt többé nem írok, de darabokat igen. Szeretnék igazán tömény, tömör, rettenetes – és mulatságos – drámákat írni, aránylag kevés szereplővel, hogy elő is adják.

Miért döntött úgy, hogy nem ír több regényt? (zsirbufe_66)

– Nincs több tizenkét évem. 59 éves vagyok, és hülyülök.

Egy regény mindig szabályosan egy tucat esztendő? Milyen szép gondolat! (druze)

– Nem mindig, de gyakran. Egy ennyire nagy téma után az embernek nincs kedve kisebb dolgokkal foglalkozni. Persze fogok, de nem regényben. Amúgy húsz-harminc évig is szoktak egy-egy regényt írdogálni.

A színházban kivel szeretett eddig a legjobban együtt dolgozni? Volt már olyan darabja, amelyet konkrétan valakire írt? (cool)

– Gyakran írtam létező társulatra, például Az imposztor című darabomat, amelynek a szereposztása – egy színész kivételével – pontosan az lett, mint amit megálmodtam. A Csirkefej-ben is színészekre írtam.

Mi történt a hasonlóan vaskos előző regénnyel? Arról nemigen szól a fáma. Elfelejtettük, vagy felejtsük el? (druze)

– A jégmadár totál kudarc, másfél kritika jelent meg róla, az olvasókhoz nem jutott el. Én igen mulatságosnak találom ma is, hátha feltámad egyszer.

 

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó író legyen? Fantáziám az van elég, próbálok regényt írni, de nem sikerül túl jól. (Atalla)

– Kitartás. Nem vagyok tehetségesebb, mint az átlag, de magamon láttam: lassanként elő tudom bányászni magamból azt, ahol már van valami. Soká tartott, vagy még ma is tart.

Milyen zenéket hallgat szívesen? (jag-stang)

– Komolyzenét sose hallgatok, mert zeneszerző akartam lenni, nyolc évig hegedültem, országos blattolási versenyt nyertem, kamaráztam, felléptem a Zeneakadémián, végül ezzel radikálisan kellett szakítanom tizenhat évesen. Úgyhogy csak nyúlós Bob Dylan- és Leonard Cohen-számokat hallgatok munka közben.

Nincs esetleg terítéken egy kellemes szláv téma? Novella vagy darab képében. Ha már regény nincs több… (druze)

– Meguntam ezt az egész Kelet-Európát, önismétlő dolgok nem érdekelnek többé. Az elmúlt tíz évben nem követtem az új irodalmat a környező országokban – de azt mondják, nem is nagyon jó.

Én Szlovákiában élek, nem nagyon ismerek magyar írókat, csak keveset. Ön milyen stílusban ír, és milyen stílust szeret olvasni? (Atalla)

– Nincsen stílusom. Minden műben más nyelvet használok mint elbeszélő. A drámákban végképp nincsen stílusom, mert nem én beszélek, hanem a szereplőim.

 

Mit gondol a mai magyar egyetemi irodalmi képzésről? (cool)

– Abszurdum. És igen kevesen olvassák el, amit feladok. Nálam az egyetemen gyakran száznál is többen vannak szemináriumon. Így nem lehet tanítani, csak bohóckodni.

Van e megoldás ön szerint az egyetemekre, főiskolákra tömegesen jelentkezők kezelésére? (petey_t)

– Amíg az egyetemek fejpénzt kapnak, addig minden marhát is fel fognak venni. Ebben csak az a siralmas, hogy hazánkban megszűnt az elitképzés.

Milyen a viszonya a mai magyar irodalmi élet elitjével? Ön nem az a barátkozó típus, ha jól gondolom. (karl_boro)

– Dehogynem. Sok íróbarátom volt, Marosival, Horváth Péterrel, másokkal focizgattunk, jó barátom volt Kardos G. György, Kertész, a Hamvai, csak az idő lett egyre kevesebb, amit erre fordíthatok. Sajnos.

Önnek mit jelent a Könyvfesztivál? (cool)

– Miután most jelentették meg a regényemet, sőt elég nagy számú közönség előtt beszélhettem a regényem esztétikai problémáiról, ezúttal részt vettem rajta. Egyébként nemigen járok ilyen eseményekre.

Találkozott Paulo Coelhóval? Mit gondol róla és arról, hogy idejön valaki, aki jó sok könyvet adott már el, és mint valami istent körülrajongják? (karl_boro)

– Bemutattak neki, és én elfutottam, mert egyetlen sorát sem olvastam.

Ön melyik korban élt volna a legszívesebben? Vagy elégedett azzal, amit a sors adott? (cintula45)

– Minden korban emberek éltek, úgyhogy mindig nehéz. Szerencsém volt, hogy egy hihetetlenül hosszú békekorszakban élhettem eddig. Véletlen. Megpróbáltam élni az előnyeivel.

Melyik a kedvence a saját könyvei közül? (FBarbara)

– Talán az Álmodtam neked című novelláskötet meg  A jövevény című regény. A Fogság-ról remélem, hogy pompás, de még nem tudom igazán megítélni.

 

– Hölgyeim és Uraim, köszönöm a kérdéseket. Kellemes olvasást kívánok. Tisztelettel Spiró György.

[origo]