Forrás: Origo

Az Európai Unió legfrissebb, rasszista támadásokról szóló jelentése szerint Európában a zsidókat és a muzulmánokat gyűlölik a legjobban, az ellenük irányuló támadások az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i merényletek és a közel-keleti konfliktusok hatására megszaporodtak. Nagy problémát jelent viszont, hogy az ilyen ügyeket nem regisztrálják kellőképpen a hatóságok.

Magyarországon a romákat éri a legtöbb támadás, de a ´90-es évekre jellemző romaveréseket felváltotta a rejtett diszkrimináció.

Utálják a menekülteket és a kisebbségeket

Az Európai Unióban (EU) – már ahol egyáltalán rögzítenek ilyen adatokat – leginkább a nemzetiségi alapon elkövetett támadásokat lehet nyomon követni. A legtöbb támadásnak kitett csoportok az országon belüli etnikai kisebbségek, az illegális bevándorlók és a menekültek. Származást tekintve a zsidókat, a muzulmánokat, a romákat, a dél-afrikaiakat és a volt Jugoszlávia területéről érkezőket éri a legtöbb atrocitás – áll az EU rasszizmust és idegengyűlöletet vizsgáló ellenőrző központjának áprilisban kiadott jelentésében, amely a 15 régi tagállamban vizsgálódott. Közülük is leginkább a nők vannak veszélyben, illetve azok, akik tagjai valamilyen szélsőséges politikai csoportnak. Elsősorban a francia, holland és svéd adatokból lehet ugyanakkor arra következtetni, hogy egyre kevésbé az ismert szélsőséges csoportok az okolhatók egy-egy támadás miatt, gyakran olyan emberek követnek el ilyen bűncselekményt, akik nem tagjai semmiféle csoportnak.

Dániában például az adatok szerint három okból nőtt meg a rasszista támadásoknak a száma a vizsgált időszakban: az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én történt merényletek, a közel-keleti konfliktusok és a dán választások miatt. Itt elsősorban a zsidókat és a muzulmánokat érik atrocitások. Belgiumban meghatározó, hogy az ország a sokszínűséget képviselő EU központja, ugyanakkor nagyon erős itt egy szélsőjobb párt, a Vlaams Blok.

Németországot a történelme határozza meg: a náci uralom után több évtizeddel nagy gondot fordítanak arra, hogy szélsőséges csoportok ne kaphassanak tág teret, és ne ismétlődhessen meg kicsiben sem a holokauszt. Ezért figyelik ők elsősorban az egyes szélsőséges politikai csoportok tevékenységét. Itt az áldozatok fele menekült, elsősorban az afrikaiakat, törököket (Németországban magas a török kisebbség aránya), vietnámiakat és a romákat támadják meg. Görögország életét viszont a menekültek nehezítik meg, miközben a görögökben nagyon erős a nemzeti identitás – áll a jelentésben.

Franciaországban az izraeliek és palesztinok között egyre elmérgesedő konfliktus növelte meg a rasszista támadások számát, majd a szeptember 11-i amerikai merényleteket követően megerősödött a muzulmánokkal szembeni gyűlölet. Itt is erős szélsőjobb párt van, a Front National, amelyik a 2002-es választásokon első körben a második legtöbb szavazatot gyűjtötte be. Olaszországban viszont az utóbbi években csökkent a különbség a szélsőséges és a mérsékelt nézetű pártok véleménye között. Itt elsősorban a romákat és a zsidókat érik atrocitások.

Luxemburgban a vendégmunkások száma nagy, mivel kicsi, de gazdag országról van szó, amelynek Belgium, Franciaország és Németország is a szomszédja. Az ide betelepülők viszont elsősorban EU-tagországokból jönnek. A hivatalos adatok szerint évente körülbelül 10 rasszista támadást regisztrálnak az országban, bár csak 2001-es és 2002-es adata van Luxemburgnak.

Hollandiában szintén erős egy szélsőjobb párt, az Új Nemzeti Párt, amely 2002-ben bekerült a parlamentbe, emellett számos szélsőjobb csoport létezik. A hollandok leginkább a bevándorlókkal szemben ellenségesek. Ausztriában a bevándorlók és a menekültek egyaránt célcsoportjai a szélsőjobb csoportoknak.

Portugáliát az elmúlt években fedezték fel a bevándorlók, 2001 óta megháromszorozódott a számuk. Elsősorban Afrikából és Dél-Amerikából érkeznek, de kedvelt célpontja lett a moldávoknak, oroszoknak és ukránoknak is. Finnország népességének csak a két százaléka tartozik a kisebbségbe, a bevándorlók száma a ´90-es években nőtt meg jelentősen. A legtöbb menedékkérő Szomáliából, Irakból, Iránból vagy volt jugoszláv tagállamból érkezett, a legtöbb támadás a szomáliaiakat éri.

Svédország kimondottan liberálisnak hirdeti magát, a muzulmánokkal szembeni gyűlölködéssel például csak 2001. szeptember 11-e óta foglalkoznak. Itt főleg a zsidókat és az arabokat nem látják szívesen.

Korábban az emberi jogokért küzdő Nemzetközi Helsinki Szövetség (IHF) ugyanakkor készített egy jelentést a muzulmánok elleni támadások szaporodásáról az EU-ban. Ők nem a hivatalos és nem hivatalos adatok, hanem a muzulmánok beszámolói alapján készítették el jelentésüket. Ebből az derült ki, hogy különösen Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Németországban nőtt meg a muzulmánok elleni atrocitások száma. A svédeknél pedig az állásra való jelentkezések közül minden ötödik esetében bebizonyították, hogy kizárták a felvétel során azokat, akiknek arab hangzású nevük volt.

Nem rögzítik az etnikai, vallási származást

Általános probléma az Európai Unióban, hogy egyre több rasszista támadás, atrocitás történik. Ezeknek számos formája létezik: van, akire csak rákiabálnak vagy egy graffitin keresztül üzennek, de súlyos esetben fizikailag bántalmazzák vagy akár meg is ölik a valamilyen kisebbséghez tartozókat. A támadásoknak vallási és etnikai oka egyaránt lehet. Ezeket a bűncselekményeket azonban eltérő módon kezelik az egyes tagországokban: van, ahol regisztrálják a rasszista támadásokat, és az adatok alapján igyekeznek megoldást találnia a problémára, míg máshol minimális támogatást sem kapnak a kisebbségiek, és ki sem derül, hogy rasszista támadás érte-e őket vagy sem.

Az EU rasszizmust és idegengyűlöletet vizsgáló ellenőrző központjának áprilisban kiadott jelentése a 2001-2004-es időszakban vizsgálta azt, hogy kezelik az egyes tagországok a rasszista támadásokat, mennyire regisztrálják azokat. A vizsgálathoz a hivatalos – például rendőrségtől származó – és a nem hivatalos – emberi jogi szervezetektől származó, illetve a médiában bemutatott esetekből leszűrhető – adatokat egyaránt felhasználták, hogy megállapítható legyen, mennyire maradnak rejtve az effajta bűncselekmények. Az adatokat ráadásul nem lehet önmagában vizsgálni, szükséges tudni emellett azt is, hogy az adott tagországban mekkora a kisebbségek aránya, illetve milyen politikai vagy társadalmi események vezettek a rasszista támadásokhoz.

Az adatgyűjtés egyik nehézsége volt – áll a jelentésben -, hogy számos tagország azzal védekezik: tilos az etnikai és vallási származás rögzítése. Az EU faji egyenlőségről szóló direktívája ugyanakkor azt írja elő, hogy bár az áldozat adatai között az etnikai és vallási származás rögzítése valóban tilos, azt anonim módon, a statisztika számára mégis rögzíteni kell.

A most kiadott jelentés a korábban csatlakozott 15 tagállamban vizsgálódott, így Magyarországra vonatkozóan nincsenek benne adatok. A vizsgálat fő célja a titokban maradt támadások feltárása volt, mivel ha nincs büntetés, az felbátorítja az elkövetőket és állandó félelembe taszítja a kisebbségeket – tartalmazza a dokumentum.

A jelentés készítői szerint bátorítani kellene azokat, akiket rasszista támadás ért, hogy hozzák nyilvánosságra ügyüket. Ezt egyrészt azzal lehet a szakértők szerint elérni, ha komolyan veszik az elhangzottakat, másrészt a jogsegély szervezetek megadhatják a szükséges támogatást. A rendőrségnek pedig elsődleges feladata lenne az adatok rögzítése és az elkövetők hatékony üldözése. A kétféle szervezetnek ugyanakkor együtt is kell tudnia működni.

Két fontos szabályt állítottak fel a szakértők: egyrészt azt vizsgálták, hogy az adott tagország gyűjt-e adatokat az etnikai kisebbségekről, és arról, hogy etnikai alapon milyen bűncselekmények történtek. Másrészt nézték azt is, hogy a tagállam fontos feladatának tartja-e a rasszista bűncselekmények megakadályozását és a rasszizmust szociális problémaként kezeli-e. Ezeket a szempontokat figyelembe véve viszont nincs két olyan tagország, amelyiknek az adatai összehasonlíthatóak lennének.

Nem összehasonlíthatók az egyes országok adatai

Három vizsgált tagállamnak – Görögországnak, Olaszországnak és Portugáliának – egyáltalán nincsenek arról hivatalos adatai, hogy hány rasszista bűncselekmény történt az országban, de még csak a bizonyíthatóan diszkriminációval összefüggő ügyeket sem rögzítik. Spanyolországnak pedig összesen 2001-ről volt adata.

Belgiumnak, Luxemburgnak és Hollandiának részleges adatállománya van, főleg mert csak általába véve foglalkoznak a diszkrimináció kérdésével. A három tagország közül Luxemburgnak a leginkább hiányosak az adatai, Belgium viszont a diszkriminációs ügyeket már összekapcsolja azzal, hogy etnikai alapú gyűlölködés állhat-e a háttérben. Hollandia pedig azt is rögzíti, hogy milyen szélsőséges csoporthoz köthető a tevékenység.

Ausztria és Németország elsősorban a szélsőjobb csoportokra koncentrál, a gyűlöletbeszédre, illetve a szélsőjobbosok akcióira. Németország ezen belül rögzíti a rasszista cselekményeket, Ausztria nem. Dánia és Svédország szintén a szélsőséges csoportok felől közelíti meg a problémát, de mindkét EU-tagállam rögzíti, ha a tevékenységnek rasszista motivációja van.

Finnország, Franciaország, Írország és Nagy-Britannia összehasonlítható adathalmazzal rendelkezik, bár a finneknek 2002-es az utolsó adata. Ezek az országok hivatalosan is – például a rendőrség által – rögzítik a rasszista bűncselekményeket.

Számos országban nincsenek évekre bontva az adatok, így nem lehet megállapítani, hogy nőttek vagy csökkentek a rasszista támadások. A 15-ből 7 EU-tagállamnak – Dániának, Németországnak, Írországnak, Hollandiának, Ausztriának, Svédországnak és Nagy-Britanniának – volt adata 2001-ről, 2002-ről és 2003-ról is, így a kutatók ezeket hasonlították össze és ezekből próbáltak következtetni a többi tagállambeli helyzetre. Ezek szerint az adatok szerint a hétből 5 tagállamban – Ausztriában (17,4 százalékkal), Dániában (55,2 százalékkal), Németországban (21,4 százalékkal), Svédországban (13,6 százalékkal) és Nagy-Britanniában (7,6 százalékkal) csökkent a rasszista támadások száma 2001-ről 2003-ra, miközben Írországban 88,4 százalékkal, Hollandiában pedig 3 százalékkal nőtt. Ebből máris arra következtettek a jelentés készítői, hogy a regisztráció valóban nem megfelelő, hiszen ilyen óriási különbségek nem lehetnek az országok között, pláne két év leforgása alatt nem. Ráadásul volt olyan ország, ahol csekély számú eset alapján mondtak be egy statisztikai adatot. Belgiumban 1827 regisztrált eset volt 2003-ban, Németországban 11576, Nagy-Britanniában 49078 bejelentés érkezett 2003-ban a rendőrségre, ezek közül 31035-öt vizsgáltak ki. Dániában viszont csak 80 regisztrált eset volt, Írországban 81.

A kutatók ezért összehasonlították a hivatalos adatokat a nem hivatalosakkal, például azokkal, amiket emberi jogi, civil szervezetek gyűjtöttek vagy amik a médiából kigyűjthetők, ez alapján próbálták meghatározni a korábban leírt trendeket. Leginkább Luxemburgban hiányoznak az ilyen szervezetek, miközben Dániában, Finnországban, Németországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában rengeteg adattal rendelkeznek az ilyen szervezetek. A többi tagország etekintetben a középmezőnyben helyezkedik el, vagyis vannak nem hivatalos adatok, ám korántsem elegendőek.

Nem verik, kiútálják a magyar romákat

Az [origo]-nak a hivatalos szervektől nem sikerült adatokhoz jutnia a rasszista támadásokkal kapcsolatban: az Országos Rendőr-főkapitányságnál többszöri átkapcsolás után egy olyan osztályvezetőnél kötöttünk ki, aki egész nap nem vette fel a telefonját. A Fővárosi Bíróság sajtóosztályán pedig azt az információt kaptuk, hogy nincs adatuk arról, hány diszkriminációs vagy kisebbségi személyt érő bántalmazás ügyében folyt per náluk az elmúlt években.

Kisebbségeket érő diszkriminációs ügyekkel több civil szervezet is foglalkozik, és mindenhol egyöntetűen állították, hogy Magyarországon elsősorban a romákat éri diszkrimináció vagy támadás. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke az [origo]-nak elmondta: évekkel korábban voltak olyan ügyeik, hogy rasszista támadás ügyében a hatóságok nem tettek semmit, és a sértett ezért hozzájuk fordult. „A közelmúltban azonban már nem voltak ilyen ügyeink, a rendőrség fellép ilyenkor” – közölte Kőszeg. Hozzátette: egy-két évvel ezelőtt volt egy olyan ügyük, amikor egy afrikai, menekültstátussal rendelkező férfit megvert egy taxis és a rendőrök az ügyben a taxisnak adtak igazat.

A Magyar Helsinki Bizottságnak inkább diszkriminációs ügyei vannak. A legtöbb esetben romák panaszkodnak, például azért, mert a roma gyerekeket kisegítő osztályba teszik. Több esetben fordultak a szervezethez roma elítéltek is amiatt, hogy a börtönőrök rasszista kijelentéseket tettek rájuk. „Ezeket nehéz bizonyítani, mert nincs tanú” – mondta Kőszeg Ferenc. Hozzátette: jellemző az is, hogy a romákat gyakrabban bántalmaznak fizikailag a rendőrök az elfogáskor vagy utána, mint másokat. A szórakozóhelyeken razziázó rendőrök is gyakran csak a romák papírjait kérik el. „Elsősorban a fiatal romák, a külföldiek és az alacsony iskolázottságúak vannak kitéve atrocitásoknak” – állította a szervezet elnöke.

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) kimondottan a faji alapon történő diszkriminációkkal foglalkozik. A szervezet igazgatóhelyettese, Bodrogi Bea jogász az [origo]-nak lemondta: a hozzájuk forduló sértettek 99 százaléka roma származású. Évente körülbelül 100-150 esetet vizsgálnak ki, ennek egyharmadában történt megállapításuk szerint diszkrimináció. „Utóbbi években a munkaügyi diszkriminációs esetek szaporodtak el” – közölte a jogász, hozzátéve, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jobban diszkriminálják a romákat, inkább a romák érdkérvényesítő képessége nőtt meg és gyakrabban fordulnak segítségért szervezetekhez.

„Az erőszakos bűncselekmények esetében nagyobb a látencia. Hozzánk évente tíz alatti eset kerül. Romákat fizikailag bántalmazhatják a rendőrök a hivatalos eljárás során vagy magánszemélyek. Évente azonban csak egy-két ilyen esetben fordulnak hozzánk” – mondta Bodrogi Bea, hozzátéve, hogy az ilyen esetekben ma is „sokkal nagyobb a szégyen, nem panaszkodnak a sértettek”.

„´96-´97-ben volt egy nagy hulláma a skinhead-támadásoknak, molotov koktélos gyújtogatásoknak, veréseknek. Ez ma már nincs, legalábbis mi nem kapunk ilyen panaszokat. Ez annak is köszönhető, hogy módosították ´97-ben a Büntető törvénykönyvet és azóta tiltott a faji hovatartozás miatti erőszak vagy fenyegetés alkalmazása”. Ma már a nyílt diszkriminációt felváltotta a rejtett diszkrimináció, például hogy kiszűrik a romákat az állásra jelentkezők közül – állította a NEKI igazgató-helyettese.

Bodrogi Bea szerint a nyomozás során problémát jelent az is, hogy a hivatalos szervek „kevés tudással rendelkeznek”, és gyakran sima testi sértéssé minősítenek egy olyan ügyet, aminek rasszista háttere van. „Ilyenkor számít, hogy a sértett mellett van-e segítő. Ahol mi képviseltük az ügyet, ott a rasszista támadásként folytatták le az eljárást a rendőrök” – tette hozzá a jogász.

Kapcsándi Dóra

[origo]