Forrás: Híradó

A Tenkes kapitánya 85 éves

Nyolcvanöt éves lesz április 24-én Zenthe Ferenc Kossuth- és Jászai-díjas színész, a Nemzet Színésze.

Kései gyerekként született, bányafőmérnök apja ötvenéves volt, amikor ő 1920-ban – harmadikként a családban – világra jött a salgói vár alatt, Salgótarján Salgóbánya városrészében, ahol világoskékre festették a háztetőket. Gyönyörű természeti környezetben telt gyermekkora. Tízéves volt, amikor szülei Pestre költöztek, ő pedig először Egerbe a cisztercitákhoz, utána a nyíregyházi katolikus gimnáziumba került. Csak szünidőkben járt haza, a nyarakat Balatonlellén töltötte. Az iskolában jó tornász volt, százméteres futásban és rúdugrásban több versenyt is megnyert. Mint a legtöbb fiú, szívesen focizott, de egy térdsérülés miatt nem lehetett a sport a hivatása, később a filmekben azonban jól tudta kamatoztatni ügyes mozgását. (S persze a legendás SZÚR-összecsapásokról sem hiányozhatott, a színészcsapat balszárnyát erősítette.)

A közgáz nem volt az igazi

A gimnáziumi önképzőkörben szerepelt, szavalt, de akkor még nemigen fordult meg a fejében, hogy színész legyen. A mesterség iránti érdeklődését még apja ültette belé, aki Salgóbányán vetítőgépet, gépészt, zongoristát szerzett, némafilmeket hozatott. Később is elvitte moziba, színházba az internátusból hazatért fiát, arról azonban hallani sem akart, hogy a családban Tutyinak becézett fiúból színész legyen. Így hát beíratták a közgazdaságtudományi egyetemre, ahol – nem túl nagy lelkesedéssel – elvégzett négy szemesztert.

Akkoriban találkozott Pécsi Sándorral, aki hasonló cipőben járt: jogot hallgatott, de őt is a színészi hivatás vonzotta. Nagy titokban együtt jelentkeztek a Színművészeti Akadémiára – sikerrel. Zenthe Ferencet palócos kiejtése ellenére is felvették, ám közbeszólt a II. világháború: 1942-ben SAS-behívót kapott, hadapródiskolába vezényelték, s felderítő lett a pesti zászlóaljnál. Amikor társait a frontra vezényelték, ő éppen otthon tartózkodott, az oroszok már körbezárták a várost, így a gyűrűben rekedve katonaszökevény lett belőle.

Vidék után a főváros

A háború után már nem volt kedve folytatni a tanulást. Volt főiskolai osztályfőnöke, Abonyi Géza lett a színészszakszervezet elnöke, az ő segítségével került a pécsi színházhoz, egy év után átszerződött egy maszek társulathoz, amely Győr, Sopron, Budapest, Kaposvár színházait járta végig. Hetenként két bemutatójuk volt: hol egy operett, hol meg egy prózai darab, így tanulhatta meg igazán a színészmesterséget. 1947-től már a debreceni teátrumban játszott, s vendégként a Lúdas Matyit alakította a fővárosi Ifjúsági Színházban. Várkonyi Zoltán, a Vígszínház direktora hívta őt egy főszerepre, de nem vállalta, úgy érezte, nem neki való. 1952-ben Horvai István leszerződtette a Madách Színházhoz, amelyhez máig hűséges maradt.

Szerencsésnek tartja magát, hogy kiváló pályatársakkal léphetett színpadra, s olyan rendezője, később igazgatója, barátja volt, mint Ádám Ottó, akitől nagyon sokat tanult emberileg, szakmailag egyaránt. Zenthe Ferenc zömében jóságos, kiegyensúlyozott figurákat alakított. Nem vágyott nagy szerepekre, csak Peer Gyntöt akarta igazán eljátszani – ennek azonban soha nem került a közelébe. Viszont színházban eljátszhatta Puck, majd Zuboly szerepét Shakespeare Szentivánéji álmában, Móricz Lúdas Matyijának címszerepét, Noszty Pált Mikszáth, Scapint Moliere művében, Dickens Karácsonyi énekének Ebenezer Scrooge-át vagy Jákob szerepét a Rice-Lloyd Webber szerzőpáros József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljében.

A nagy kiugrás

Igazán azonban a filmgyártás és a televízió “kényeztette el” jobbnál jobb feladatokkal. Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként 1953-ban alakította a Föltámadott a tengerben, ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte (előtte öttusázók megtanították lovagolni, aminek még sok hasznát vette). Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a sármos, a kamera előtt természetesen viselkedő színész életében: a 2×2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem című filmekben. Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg. 1983-ban készült az Oscar-díjra is jelölt magyar-NSZK koprodukció, a Jób lázadása, amelyben Zenthe a Tisza-menti, módos falusi zsidó szerepében tűnt fel, aki keresztény kisfiút fogadott örökbe a második világháború alatt.

A film sok helyre eljutott a világban, de Zenthét A Tenkes kapitányaként már korábban megismerhették, az 1962-ben forgatott 13 részes sorozatot ugyanis szinte minden országban bemutatták, még Kínában is. Aztán még számos tévésorozat következett: a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ a katona, a Bors és legutóbb a Szomszédok (ebben Taki bácsi, az ország kedvenc taxisa volt). Egy népszerű rádiós sorozat, a Szabó család is végigkíséri pályafutásán: ő volt az a szereplő, akit halála után a közönség hatalmas felháborodása miatt közkívánatra vissza kellett hozni a sorozatba.

Nyugdíjasként sem tétlen

Kezdettől övezi a közönség szeretete. Nyugdíjasként is állandóan játszik a Madách Színházban (a nagyobb szerepeket már meghagyja a fiataloknak), mert – ahogy mondja – élteti a színpad, s ez a pálya túl szép ahhoz, hogy egyszer csak hátat fordítson neki az ember. “Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább” – állítja a megnyerő egyéniségű művész, aki boldog házasságban él második feleségével, s gyakran találkozik fiával és két unokájával. Számos kitüntetést kapott, többek között Jászai Mari-díjat (1954, 1968), érdemes és kiváló művészi címet, Kossuth-díjat (1997), s idén a Nemzet Színésze lett.

hirado.hu/MTI

Comments are closed.