Forrás: Híradó

A pészach a tavasz, a természet újjászületésének ünnepe, de ugyanekkor a zsidó nép egyiptomi kivonulására

A zsidóság a pészach ünnepét Niszán hónap 15. napjának előestéjétől, azaz 14-étől a hónap 22. napjáig tartja. A Gergely-naptár szerint 2005-ben április 23-án kezdődik és május 1-jéig tart a pészach. A pészach a tavasz, a természet újjászületésének ünnepe, de ugyanekkor a zsidó nép egyiptomi kivonulására, a rabszolgaságból történt szabadulásra emlékeznek.

A történetet – Izrael elnyomatását, Mózes és Áron isteni küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Egyiptomot sújtó tíz csapást, majd a zsidók megmenekülését – Mózes második könyvének 1-15. fejezete írja le. A pészach (szó szerint az elkerülés ünnepe) is innen ered, arra utal, hogy a kivonulás előtt a tizedik csapás elkerülte a zsidók házait. Az ünnep hét (Izraelen kívül nyolc) napig tart. A régi időkben ugyanis az Izraelben élő zsidók nappal füst, éjjel tűzjelekkel továbbították Babilonban és Perzsiában élő testvéreiknek az újhold bekövetkeztének hírét, de ellenségeik hamis jelekkel megzavarták őket. Ezután lovas futárok vitték a hírt, de idővel ezt is megakadályozták, így a bizonytalanság miatt sokáig kettős ünnepet (pészachkor két széder-estét) tartottak. Idővel a tudósok már pontosan ki tudták számítani a jeruzsálemi újhold időpontját, de hagyománytiszteletből megmaradt a két széder.

Pészach a szabadság ünnepe is, ilyenkor az emberi szabadság teljességét hirdetik. Az ünnep a széder estével kezdődik, a meghatározott rend szerint zajló egyfajta szeretetvendégség keretében dramatizálva felidézik a kivonulás történetét.

Az ünnep következő napjai úgynevezett félünnepek, az utolsó a Nádas-tengeren való átkelésre emlékeztet. Ez volt az a tenger, amelyen Isten a zsidókat száraz lábbal átvezette, az őket üldöző egyiptomi sereget viszont elpusztította. A pészachi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi Mázkírig, az elhunytakért mondott imáig.

A pészach egy másik elnevezése a kovásztalan kenyér ünnepe, mert az ünnep alatt nem szabad kovászos kenyeret enni, sőt annak előnapján minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból. Az erre vonatkozó rabbinikus szabályozás szinte kórházi sterilizálást ír elő, így a zsidó nők rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek. Csak kovász nélküli tésztaféleséget fogyasztanak; ez a pászka (héberül) vagy macesz (jiddisül). A pászka lisztből és vízből készült, gyorsan sütött, kovásztalan ostyaféleség. A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, a zsidók keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát. A maceszt lehem-óni-nak, a “nyomorúság kenyerének” is nevezik, ami arra utal, hogy a rabság alatt is ezt fogyasztották.

Magyarországon, Erdélyben a XVI. századtól jött létre a székely zsidózók, a szombatosok hitfelekezete. Már ők is megtartották a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepét, amelyet “pogácsás innepnek” neveztek, s megülték a széder estet is.

A pészach és a húsvét kezdetben egybeesett, a 2. századtól húsvét egy héttel a zsidó ünnep után került, a formális szétválasztást 325-ben a niceai zsinat végezte el. (A pészach Jeruzsálem 70-ben bekövetkezett pusztulásáig mindig a tavaszi napéjegyenlőség utánra esett, ezután viszont ezt figyelmen kívül hagyták, így a Niszán hónap 15-re tett pészach kerülhetett a napéjegyenlőség előtti időre is. Elie Wiesel Nobel-díjas író így fogalmazott az ünnepről: “Szeretem a Pészachot, mert a közöny elleni tiltakozást és a részvétért való segélykiáltást jelenti a számomra.”

hirado.hu

Comments are closed.