Forrás: HíradóA Földközi-tenger déli vidéke, közel a líbiai határhoz, egy tunéziai szigetecske, Dzserba, ahol békében megél egymás mellett három világvallás megannyi képviselője. Hogy mennyire békében? Ennek jártak utána tudósítóink, Konsiczky Zoltán riporter és Teszáry Zsolt operatőr.
Kattintson ide a videó megtekintéséhez!
A csaknem tízmillió lelket számláló Tunézia a felszín alatt számos meglepetést tartogat azok számára, akik veszik maguknak a fáradságot, hogy egy kicsit bekukkantsanak a díszes díszletek mögé. A pezsgő főváros méltó ízelítőt ad az ország sokszínűségéből. Mélyebbre ásva kiderül, talán a vártnál is színesebb a kép.
Tunisz tumultusától távol, jó 500 kilométerre délre emelkedik a tenger szintje fölé Dzserba – vagy ahogyan a föníciaiak nevezték: Meninx – szigete. Ahol három nagy világvallás találkozik – na persze csak kicsiben – és a tapasztalatok, még inkább a hivatalos nyilatkozatok szerint mindenki úgy él, akár hal a vízben.
Természetesen ezen a különböző helyi felekezeteket kell érteni. Az aprócska szigeten él ugyanis az ország legnagyobb egységes zsidó kisebbsége. Nagyjából ezer izraelita lakik ezen a vidéken. Van saját zsinagógájuk – Afrikában talán az egyik legnagyobb – és saját iskolájuk, ahol a nebulók a zsidó kultúrával, vallással, a héber ábécével ismerkednek. Hagyományőrzés és értékápolás – alsószinten. Ehhez persze kell még valami. Háborítatlan vallásszabadság, amelyet ebben az országban a közhatalom, az államelnök központilag, majdnem demokratikus módon garantál.
Youssef, a Dzserbai Zsidó Közösség elnöke: – Dzserbán minden nyugodt. Itt béke és nyugalom honol. Mindenki abban hisz, amiben csak akar. Vannak itt zsidók, muszlimok, keresztények. És mindannyian testvérként tekintenek egymásra. Ez itt a béke földje. Tunézia a béke országa, és főleg Dzserba – a béke szigete. Együtt, közösen dolgozunk, és ez így is van rendjén. Így normális, és ez így megy már évek óta. Együtt élünk, együtt dolgozunk, együtt eszünk, együtt szoktunk beszélgetni. Mint a szomszédok, vagy mint a testvérek. Nincs itt semmi gond, és ezt a köztársasági elnök úrnak köszönhetjük és az államnak. Így mindenkinek jó.A Közel-Keleten – akárha annak nyugati végein, – az sem mindennapos, hogy az ember katolikus templomokba botlik. A Dzserba központjának számító Umt Szukban ez is megeshet. A település főterétől néhány sarokra – mondhatni toronyiránt – régi kőtemplom várja a keresztényeket. Bár bekukucskálva kiderül, a templom üresen ásít, a falak megkoptak, oltári szentség sehol. De hát akkor hol lakik itt az Isten? – merül föl a kérdés. Mert bár a „központilag irányított vallásszabadságban” a mecset és a katolikus templom békében megfér egymás mellett, a vallások jelenlétét mégsem lehet tervszerűen biztosítani. És mikor már az ember azt hinné, a kereszténység a francia gyarmati uralom óta kikopott erről a vidékről, akkor kiderül, mégis akad még itt a katolicizmusnak egy aprócska szikrája. A keresztény hitet ferences nővérek ápolják, szám szerint hárman. A kereslet a szolgálataik iránt értelemszerűen nem túl nagy errefelé. A miséken jobbára turisták, és ideházasodott külföldiek vesznek csak részt. Ők mégis megteszik, ami tőlük telik.
Mónika nővér: -Nagyon egyszerű a mi küldetésünk ezen a vidéken. Tanúságot kell tennünk Jézus Krisztusról. Bizonyítanunk kell, hogy mi keresztények, katolikusok vagyunk. Hogy bár más a vallásunk, mint a helyieknek általában, szeretjük őket, és segíteni szeretnénk. Sok remek barátunk is van itt a környéken. A kereskedők az utca túloldalán például mindig nagyon kedvesek velünk. És mivel mind elég idősek vagyunk, időnként meg-megfeledkezünk erről-arról. Gyakran előfordul, hogy a kulcsot egyszerűen benne felejtjük a zárban. Olyankor mindig szólnak, hogy nehogy ott maradjon.
A köztársaság meglehetősen világias elveken nyugszik. A szélsőséges muszlim mozgalmakat törvényen kívülre kényszeríti a hatalom. Mindez viszont nem változtat azon, hogy az arab lakosság, amely a népesség 98 %-át teszi ki, muszlim vallású. Dzserba muszlimjainak vezetője – ha úgy tetszik, a helyi főpap – az umt szuki imám szintén a vallásszabadság, a türelem, és a békés egymás mellett élés mellett tesz hitet. És úgy tűnik Tunéziában ez a többség véleménye.
Zselelebin Zsribi Umt Szuk imámja: – Amit az iszlám mond a többi vallásról, az a kezdetek óta, hitünk születése óta változatlan. Már a próféta azt tanította, hogy mindenkivel békességben együtt kell élni, bármi is legyen mások vallása. Mindenkinek a saját szívére kell hallgatnia, amikor eldönti, hogy melyik prófétát akarja követni. Sok próféta élt. Mohamed is egy volt közülük, és Jézus is. Végül is mindenki abban hisz, amelyikükben szeretne. Mindenki maga választhatja meg a neki megfelelő vallást. Együtt, egymás mellett kell élnünk, együtt kell működnünk. Embernek kell maradnunk, akik minden probléma nélkül hajlandók együtt, egymás mellett, békében élni. Az iszlám sosem állt az erőszak és a terrorizmus mellé. És aki ennek az ellenkezőjét mondja, az csak árt az iszlámnak. A mi hitünk szerint, itt Dzserbán, sőt az egész világon azok, akik a terrorizmus pártjára állnak, nem az igaz iszlámot képviselik.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó. A sziget felekezetei – úgy tetszik, – hittel vallják, hogy Tunéziában jó dolga van a különböző vallásúaknak. Kisebbség és többség jól megfér egymással. Az pedig már csak amolyan ráadás, véletlen egybeesés, hogy mindez egybeesik a hatalmon lévők szándékaival.
PoliTour
