Forrás: Hírtv

Gyurcsány Ferenc az apró lépéseket a szocialisták elnökjelölő kongresszusán, pénteken emlegette olyan kontextusban, miszerint eztán csak így lehet lendületben tartani az országot. Aztán már hétfőn mégis ugrott egyet, egy nagyot. Kirúgta Draskovicsot. Draskovics pénzügyért most nem Kenyában, no és nem váratlanul érte utol a rossz hír. Régóta rosszul állt már a szénája.

Az adóreformja is adóemeléssel végződött volna, márpedig adót – legalább látszatra – csökkenteni kellene a túléléshez. A ballib körökben lenézett, napilapszerűségnek nevezett Magyar Nemzet aztán már két hete írogatott a nemzetközi tekintélynek örvendő pénzügyminiszter várható menesztéséről. Batiz vitézlő kormányszócsőt is kérdezték az információval kapcsolatosan. Akkori válaszát érdemes szó szerint idézni: „A cikk kiválóan illeszkedik az újságban nagyjából kéthavonta megjelenő, nem volt hírünk, hát kitaláltunk egyet című rovatba.Kár, hogy nincsenek benne rajzok, mert akkor futhatna képtelen képregény címmel is”

Erről ennyit.

Ezekről a ki tudja hova vezető száz apró lépésekről még azért volna mit beszélni. Mert már csak a folyó ügyek kapcsán is úgy tűnhet, hogy minden recseg-ropog, lendületesen mozgunk a lejtőn, úgy ahogy a lejtőn lehet. (Csak Hiller pártelnök nevezi válságkufároknak azokat, akik a bajokra figyelmeztetnek, megoldást javallanak.)

Mert bajok vannak jó ideje már minden szinten. Ez már – és innentől lehet rémüldözni – a gyurcsányi retorikában is megjelent. A gátlástalan sikerpropaganda után egyszerre csak előállni a gondokkal – mint ahogy tette ezt volt a kormányfő ezen a kongresszuson – az nem sok jót jelent. Akkor most nem is vagyunk már abban a nagy lendületben, vagy mi van?

Persze, hogy nem. Valahogy egy ideje nem jön össze semmi az elvtársaknak. (Mert még mindig így szólítják meg egymást a kongresszusokon, amikor is Internacionálét énekelnek, meg jól együtt vannak.) Még az sem, ami eredménynek, jó megoldásnak tűnhetett az első időkben. Mert valóban kaptak béremelést a közalkalmazottak. Csak aztán az emelés finanszírozását meg rátolták az önkormányzatokra, azok meg szép lassan felélik vagyonukat, elkótyavetyélik ingatlanjaikat. Vagy mondjuk összejött ez a filmtörvény. Mindenki boldog volt akkor, most meg aztán kiderült, hogy tovább megy a mutyi, a baráti osztogatás. (Apropó! Kiderült már, hogy hova lett 260 millió közpénz a Sorstalanság költségvetéséből?)

És így tovább a teljesség igénye nélkül. Itt van például ez a motorvonattender. Vagy a Juhász minisztériumánál hatalmas pénzekből gagyival felszerelt katonáink. A kettőben az is közös, hogy először azoknak szerváltak alá, akik beszélni mertek a svindliről. Így megy ez felénk.

Hogy hova lett a sok pénz? Miniszterelnökünk ezt is megmondta. Ott van az a nyugdíjasoknál, beleépült az autópályákba.Meg sokat költünk. Ezt is emlegette már szomorú ábrázattal. Kérdezhetik joggal, hogy mire. Épül valami? Út? Híd? Metró? Kollégium? Iskola? Mindenesetre mára már vagy 3000 milliárddal nőtt az adósságállomány, no és jelenleg 10 milliárddal szépen tovább is hízik naponta. Az ez évre tervezett privatizáció nagysága messze meghaladja a Horn-időkben elért csúcsokat. (Hogy áron alul megy, az nem számít, a sürgető kifizetéseket valamiből meg kell oldani.)

Most meg a nemzetközi tekintélyű Draskovics helyett előlépett Veres, régi párttag és tésztagyáros. Eddig Gyurcsány mellett kabinetfőnök, legfőbb bizalmas. (Draskovics is az volt, Medgyessyé.) Draskovics távoztában belerúgott még egy utolsót a Nemzeti Bankba. Hogy nagy ívű reformtervei Járai nem kellő együttműködési készségén buktak el. Pedig azt tehetett ám amit csak akart.Az utód meg beköszönt nekünk rendesen. Sebtiben kiadott közleményéből kiderült, hogy ő készen áll, készen áll a nagy ugrásra. Elindítja majd a Draskovics által elmismásolt „államháztartás egész rendszerét érintő strukturális változásokat”. Az igazságosabb, biztonságosabb társadalomért természetesen. Gyurcsány szerint meg most „átszakítunk olyan határokat, amelyek eddig tabuk voltak.” Eme mondatok mögött meg felsejlik valahogy nekem egy „Veres-csomag”. Mert balról, ha nagy a baj, akkor csomagolnak. Nekünk, maguknak. (Egyes jólértesültek szerint az oktatástól, az egészségügytől, no és a szociális ellátástól vesznek el majd komoly pénzeket. Onnan tehát, ahol már eddig is komoly hiányok mutatkoztak.)

Más, de ez is itt van. A minap szobrot avattak a Duna partján a folyóba lőttek emlékére. Pauer Gyula cipőket csavarozott bele a rakpartba. Olcsó, vasból készült cipőket, mert ha bronzból készültek volna, akkor az alkotás jó része másnapra már valamelyik ügyes fémkereskedő rejtett raktárában landolna.

– Pálffy –