Forrás: IndexHalottakról semmit
Földes András
2005. április 19., kedd 10:30
A Duna-partra erősített hatvan pár, vasból formált cipő emlékműként használhatatlan, mégis nehéz szabadulni a hatásuk alól. Szobor a nyilasterror által meggyilkoltak emlékére. Kritika. Úgy tűnik, szimbólumot nem lehet megrendelésre csinálni, vagy ha mégis, akkor nagy a veszélye, hogy végül meglepő dolgok szimbólumával találjuk magunkat szembe. A Nemzeti Színház, a szervezetileg hozzá tartozó Nemzeti Gödörrel például csak azoknak nem a pártpolitikai csatározások emlékműve, akiket amúgy gyengéd érzelmek fűznek a delfináriumokhoz. Ópusztaszer főleg a buszos kirándulók körében lett kultikus hely, dacára a nagytömegű kopjafának. És például a Holokauszt központ is inkább a belterjes viták és nehezen átlátható kavarás gócpontjaként került be a köztudatba.
Lehet persze, hogy itthon egyszerűen csak a liszensz nincs meg a szimbólumgyártáshoz, és így kénytelenek vagyunk a szerencsére bízni magunkat, ami viszont azzal jár, hogy a megrendelők az átláthatatlan helyzetben igyekszenek biztosra menni. Legyen az emlékmű tehát nagy, márvány és mindenképpen valami súlyos személyiséget ábrázoljon, amint éppen egy jelentőset mond, vagy ha nem, akkor lógassa a fejét szomorúan, hogy lehessen tudni, miről is van szó.
