Forrás: Múlt-Kor

www.mult-kor.hu

Felavatták József Attila mellszobrát Moszkvában

2005. április 19.

József Attila mellszobrát avatták fel a moszkvai világirodalmi könyvtár belső udvarában pénteken, a költő születésének centenáriuma és az oroszországi magyar kulturális évad szerencsés egybeesése jegyében.

A most felavatott szoborJózsef Attila a magyar kultúra első nagyjaként, aki orosz köztéren emlékművet kapott, legalábbis a Nemzeti Kuturális Alap elnöke tudomása szerint. Harsányi László az alkotóval, Janzer Frigyessel együtt rántotta le a leplet a költő gránit talapzaton álló, bronz mellszobráról a péntek délutáni ünnepségen, amelyen az esős, hűvös időben is mintegy százan vettek részt: magyarok, valamint orosz hungarológusok és irodalomrajongók. Harsányi – feltételezve, hogy József Attila ünnepelni is csak azoktól engedné magát, “akik ismerik őt és szeretik” – utalt rá: a szeretet és a szolidaritás hiánya a költő 1937-es öngyilkosságához éppúgy hozzájárult, mint oroszok sokaságának halálához abban az esztendőben.

Janzer, aki jóval a felkérés előtt, saját késztetésre kezdett hozzá a szoborhoz, arra gondolt, hogy a szoboravatás ebben a szép könyvtárban valamiféle jóvátétel lehet a költő keserű sorsáért. Jekatyerina Genyijeva, a könyvtár igazgatónője úgy találta, mintha József Attila alakjának kisugárzása tágítaná a belső udvar terét, ahol egyébként mellszobor örökít meg más poétákat, így Heinrich Heinét és Gabriela Mistralt, államférfiúkat, köztük Abraham Lincolnt és Mohandász Gandhit, valamint a zsidómentő Raoul Wallenberg svéd diplomatát is, akit a szovjet biztonsági szervek Budapesten letartóztattak, Moszkvában börtönbe zártak, és sorsa máig tisztázatlan.

Szilágyi Ákos irodalomtörténész József Attila rokonságát hangsúlyozta egyrészt olyan modern orosz költőkkel, mint Borisz Paszternak, Marina Cvetajeva, vagy Oszip Mandelstam, másrészt a halála után szintén “államosított” Vlagyimir Majakovszkijjal. Szilágyi ecsetelte, hogyan vált ezután József Attila ismét igazi költővé, vagyis hogyan talált vissza hozzá az 1960-as évek magyar költőnemzedéke. Szilágyi reményét fejezte ki, hogy a centenárium alkalmából született új fordítások révén József Attila végre tényleg eljuthat az orosz olvasóhoz. A szovjet korszakban készült fordítások főleg azért nem tükrözték a zsenijét, mert a lelkileg, szemléletileg hozzá közel álló Paszternak, Cvetajeva, Mandelstam “ki voltak radírozva”, s így az orosz fordítóknak, olvasóknak nem voltak kapaszkodóik – mondta az MTI-nek.

A szoboravatás utáni felolvasáson vadonatúj fordítások is elhangzottak, például az Óda Jurij Guszev átültetésében.

(MTI)

www.mult-kor.hu?article=9519

Minden jog fenntartva Š 2001-2004 Múlt-kor történelmi portál

A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.

Comments are closed.