Forrás: MNO

Újra át kell gondolnunk mindazt, amit a magyar konyháról eddig tudtunk, illetve tudni véltünk. Akár ki is hajíthatjuk a régi, hagyományos szakácskönyveinket, vagy legfeljebb csak kuriózumként őrizgethetjük azokat, mert főzni nem nagyon tudunk már belőlük. S ha tudunk is, akkor sem érdemes.

Nincs értelme mutatós, de csupa víz húsokból, íztelen, szagtalan vörös- és fokhagymából, színtelen (olykor mérgező) pirospaprikából pörköltet készíteni, hiszen a legnagyobb műgond mellett is kiábrándító lesz a végeredmény.

Eljött az ideje, hogy lemondjunk a gomolygó jó illatokról, az ínycsiklandó zamatokról, a laktató finomságokról, az asztali örömökről. Előbb-utóbb meg kell szoknunk, hogy csak táplálkozunk, de nem étkezünk. Nagy léptekkel és korgó gyomorral érkeztünk meg Európába.

Nem sejtettük, hogy uniós tagságunk össznépi diétát is jelent. Pedig voltak erre utaló jelek. Már a rendszerváltás kezdetén eltűnt a jó magyar kenyér. A pékek egyre látványosabb, de egyre ízetlenebb, frissen is morzsálódó, esetleg ragacsos vekniket sütöttek, ám azon még túltettük magunkat. Nem kell annyi kenyeret enni, drága is, meg egészségtelen, a sok szénhidrát fogyasztása korszerűtlen, ezért elleszünk nélküle. Együnk több zöldségfélét és gyümölcsöt, azt írja elő a modern tudomány, no meg több húst, hogy a hagyományokat is őrizzük, különben is, attól leszünk jó kondícióban.

Később a húsok is egyre nyeszlettebbek lettek, a tejtermékek haloványak, a zöldségek és gyümölcsök fűízűek. Mára elárasztották a boltok pultjait, a vásárcsarnokok standjait a világ minden tájáról származó élelmiszerek, jobban mondva élelmiszer-ipari termékek.

Általában jól néznek ki, szép a csomagolásuk, többnyire olcsóbbak is, mint a hazai falatok, de próbáljon valaki csípésmentes hagymából, vastag héjú, belül száraz paradicsomból, szalma-“zamatú” zöldpaprikából egy ízletes lecsót főzni. Nemzeti büszkeségünket, a gulyást ezek után már említeni sem érdemes.

Persze a nemzetközi alapanyagok használatának vannak előnyei is. A holland vöröshagymát könnyű kockára vágni, mert nem csípi a szemet, a spanyol őrölt paprika nem égeti a szánkat, nem marja a nyelőcsövet és a gyomrot, a tápszeres, zsírtalan húsok nem hizlalnak, nem növelik a koleszterinszintet. Csupa pozitívum, csak megenni rossz őket, de legalább nem jelentenek kísértést fogyókúránk közben.

A piac diktál, mondják a szakemberek, márpedig a diktátum az, hogy az import a hazai piacokról is kezdi kiszorítani a magyar élelmiszereket. A magyar gazda drágán termel, a külföldi áru olcsóbb. Megértjük a vásárlót, aki a kevés pénzéből spórolni szeretne, csak ő meg azt nem érti, hogy a húsleves miért lesz zavaros, bűzös lötty, pedig mindent úgy csinált, ahogy a mamájától tanulta.

Azt meg végképp nem érti senki, hogy a brazil csirke a fél világot beutazva, miért lesz olcsóbb a magyar piacon, mint a hazai. A brazil gazda miből termeli olcsóbban a csirkehúst, hogy neki megéri tízezer kilométerre is elszállítani, a magyarnak meg a tíz kilométer is áthidalhatatlanul messze van. A mindenhatónak nevezett piac miért nem azt diktálja le, hogy miként lehet és kell itthon is olcsón termelni, a minőség mellett a versenyképességet is megőrizni.

Néhány évtizeddel ezelőtt a hozzáértők még meggyőződéssel vallották, hogy Magyarország lehetne Európa zöldséges- és gyümölcsöskertje, az öreg kontinens “vitaminraktára”. Mára oda jutottunk, hogy egy egyszerű paprikás krumplit is csak nemzetközi összefogással lehet összeütni. (Szlovák zsír, holland vöröshagyma, kínai fokhagyma, spanyol pirospaprika, lengyel krumpli, német paradicsom, marokkói zöldpaprika, izraeli só, osztrák kolbász, belga lábas, hottentotta fakanál, orosz földgáz, etióp étvágy.)

Előállítható az étel itthoni alapanyagokból, hazai eszközökkel is, összehasonlíthatatlanul jobb íze lesz, de állítólag nem fog megfelelni a korszerű táplálkozástudomány kívánalmainak, ráadásul az ország gazdasága sincs rá berendezkedve.

Úgy látszik, a piacnak mások az érdekei, mint a piacra járóknak. Várjuk az új, a kor követelményeinek megfelelő uniós szakácskönyvet, de nem az ételek elkészítésének leírását igényeljük, sokkal inkább a gazdaság rendbetételéről adhatna néhány használható receptet.

Comments are closed.