Forrás: Blikk

1959-ben hamisított brit fontsterling- kötegek kerültek elő a tóból – az egészet elégettékA Toplitz-tó alig két kilométer hosszú, mintegy 400 méter széles, és 103 méter mély, az osztrák erdőgazdálkozási hivatal kezelésében van, ám viszonylag kis méretéhez képest jó ideje rengeteg izgalmat vált ki.

A sógorok néhány hete példátlan módon megbíztak egy mélytengeri kutatásokat végző amerikai céget, hogy derítse ki, vajon mi lapul a lassan legendássá váló tó mélyén, amely a háború alatt a nácik titkos tengeralattjáró-bázisaként is működött.

A korabeli hírek szerint a második világháború utolsó hónapjaiban egy kincsekkel és értékes dokumentumokkal megrakott konvoj érkezett a Führer közelben lévő főhadiszállására. A platókra tengernyi iratot, műtárgyat, aranytömböket, listákat pakoltak fel (ezekben állítólag felsorolták, hogy a megszállott országokban a gazdag zsidóktól elrabolt értékek melyik svájci bank mélyére s milyen kód alatt kerültek), de a legnagyobb tételben hamisított fontbankjegyeket hoztak. Ez utóbbival akarta ugyanis Adolf Hitler aláásni, megroppantani egyik fő ellenfelének, Winston Churchill Nagy-Britanniájának gazdasági erejét. Csakhogy útközben légitámadás érte a teherautókat, amelyekből csupán kettő maradt épen. A katonák a fejüket vakarták, mit tegyenek? A parancs nem váratott magára sokáig: azonnal süllyesszék el a tó mélyére a megmaradt szállítmányt.

A szövetségesek hamar hírét vették az akciónak: néhány búvár hamarosan le is merült a vízbe, ám nem találtak sem titokzatos szállítmányra, sem kincsesládákra. Az akkori híradások szerint áthatolhatatlan nehézségekbe ütköztek, a víz zavaros, nem látni semmit, fatörzsekből és ágakból többméteres réteg képződött, és számos egyéb akadály nehezíti a hatékony felderítést”. A hely egyébként bizonyos értelemben tényleg átkozottnak számít: több kincs- és kalandvágyó búvár lelte már itt halálát, ezért az osztrák kormány 1963-ban betiltotta a pénzéhes amatőrök egyre szaporodó merüléseit.

Nos, úgy tűnik, a kalandorok próbálkozásait most felváltja a profik kísérletsorozata. Az osztrák illetékesek ugyanis szerződést kötöttek egy kincsvadászattal foglalkozó amerikai vállalkozással. A három évre szóló megállapodás értelmében az esetleg fellelt értékeken fele-fele arányban osztozna a tengerentúli cég és maga az osztrák állam. Norman Scott, az amerikai cég irányítója egyelőre magabiztosan nyilatkozott: – Nem tudom, tényleg van-e valami a tó mélyén, de a talányt mindenképp megfejtjük – mondta.

Irwin Klissenbauer, az osztrák tájvédelmi felügyelőség vezetője viszont inkább turisztikai szempontból értékelte a fejleményeket: – Csodálatos a környék. Az osztrákoknak ez olyan, mint a skótoknak a Loch Ness-i rejtély. De őszintén szólva akár van a tó mélyén arany, akár nincs, a turizmusnak eddig jót tett az érdeklődés.

Képzett búvárok eddig csak ritkán kaptak engedélyt a lemerülésre, s csak félsikert könyvelhettek el. 1959-ben a német Stern magazin szponzorált egy kutatást, ekkor valóban hamis fontkötegeket tartalmazó ládákat hoztak a felszínre. A pénzt a bécsi nemzeti bank utasítására elégették. Az akció azonban máig ismeretlen okból félbemaradt, így a tó – egyelőre – továbbra is őrzi titkát…

S. G.

Tóth Piroska

Comments are closed.