Forrás: Híradó

„Az emlékezés a nemzetiszocializmus, a háború, a népirtás és a bűncselekmények korszakára nemzeti azonosságtudatunk része, s állandó erkölcsi felelősség is egyben” – jelentette ki a kancellár vasárnap a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításának 60. évfordulóján Weimarban rendezett ünnepségen.

Weimar közelében, az Ettersbergen működött a nácik buchenwaldi koncentrációs tábora, amelyet 1945. április 11-én szabadítottak fel az amerikaiak. A tábor megalapítása, 1937 óta mintegy negyedmillió embert hurcoltak ide, politikai ellenfeleket, zsidókat, cigányokat, homoszexuálisokat, szovjet hadifoglyokat, bűnözőket.

Az amerikaiak 21 ezer foglyot találtak a táborban. A halálos áldozatok számát 56 ezerre becsülik, közöttük azokat is számon tartják, akiket a keleti koncentrációs táborok kiürítése után irányítottak át a nácik Buchenwaldba, vagy az innen induló halálmenetek során vesztették életüket.

A vasárnapi emlékünnepségre hivatalos volt Kertész Imre, irodalmi Nobel-díjas, Buchenwald egykori foglya is, de mint Dieter Althaus, Türingia miniszterelnöke közölte, az író egészségi állapota miatt nem tudott eleget tenni a meghívásnak.

A weimari Német Nemzeti Színház termében Buchenwald túlélői közül mintegy ötszázan foglaltak helyet, s egyesek hangosan nemtetszésüket nyilvánították, amikor Jorge Semprún író, maga is egykori fogoly, azt emlegette, hogy egyesek szerint ez volt az utolsó nagyszabású megemlékezés, mert tíz év múlva a túlélők, a tanúk már nem lesznek az élők soraiban.

A vasárnapi weimari rendezvénnyel, amelyet buchenwaldi koszorúzás követett, az összes német koncentrációs tábor felszabadítására is emlékeztek. Schröder és Semprún beszédében a sztálinizmusra is utalt. A kancellár megemlítette, hogy Buchenwald 1950-ig a szovjet katonai közigazgatás különleges táboraként működött, ahová a náci rendszer híveit és jobbára alacsony rangú funkcionáriusait internálták, körülbelül 28 ezer embert. Közülük hétezren nem élték túl a megpróbáltatásokat.