Forrás: Magyar Rádió

60 évvel ezelőtt, vagyis 1945. április 5-én hirdették ki a kassai kormányprogramot, amely után népbírósági ítéletek, vagyonelkobzások és kitelepítések vártak a felvidéki magyarokra. Tízezreket űztek el hazájukból a Benes-dekrétumok ezen újabb rendelkezése alapján. 60 év után azonban még mindig nincs igazi rehabilitáció, nincs kárpótlás. Miként lehet rendezni a Benes-dekrétumok máig ható következményeit?

A kedd esti Háttér vendége volt Bródi Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, telefonon Hamberger Judit politológus, Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke és Zentai Péter, a Magyar Rádió belrini tudósítója.

– Milyen kártérítésre gondolnak?

– Két dolgot kell megnézni: az egyik az erkölcsi kártérítés, olyan, amilyen volt például a németek, illetve a zsidók esetében. A Szlovák Nemzeti Tanács határozatban mondjuk úgy, hogy bocsánatot kér mindazért, amit a történelemben, például, amit a mi esetünkben 1945 és 1948 körül elkövetett a magyarokkal szemben. Ez volna az erkölcsi. Az anyagi, és erről már folytattunk tárgyalásokat, csak egyszerűen sikertelenek voltak, úgy, mint a holokauszt esetében több százmillió koronás lekötést hozott létre a szlovák kormány. 10 évig ennek a kamatát a zsidó közösség használja, és 10 év után a zsidóközösség eldönti, hogy ezt a pénzt mire fogja felhasználni, tehát kultúrára, oktatásügyre, sok minden másra. Ez volna az anyagi kárpótlás. Személyeket kárpótolni anyagilag már túl bonyolult volna, és bizony, néhány esetben talán lehetetlen is – vélte Bugár Béla.

– Ezzel az anyagi kárpótlással akkor le lehetne zárni a Benes-dekrétumok mostanáig ható következményeit?

– Részben igen. Minimum annyiból le lehetne zárni, hogy ott talán könnyebben lélegezhetnének a kulturális szervezeteink, könnyebben mozoghatnának az oktatási intézményeink, és lehet, hogy ebből meg lehetne erősíteni a különféle kisebbségi intézményrendszert. Mi körülbelül 8 olyan Benes-dekrétumról beszélünk, amelyek kimondottan sújtották a magyarokat, illetve németeket, de a mi esetünkben a magyarokat csak azért, mert magyarok voltak. Először elvették az állampolgárságot, utána elkobozták a vagyonukat, kitelepítették őket, szlovákosították és folytathatnám, mondjuk egy szóval: megalázták őket.

– A mostani felvetésük mellett azért folyamatban van most is Szlovákiában a nevesítetlen földtulajdonok visszaszerzése. Eddig mi az ön tudomása, hányan próbálkoztak sikerrel vagy sikertelenül magyarok közül?

– Mindenki, aki valójában bizonyítani tudja a törvény által előírt formában, hogy az a tulajdon az övé, az valójában sikerrel járhat. Ez az egyik dolog, a másik, ami nagyon fontos, hogy ott, ahol végül is nem lehet nevesíteni, ott egyszerűen ez a tulajdon nem az állam tulajdonába kerül, hanem a községek tulajdonába. Az azt jelenti, hogy például a mi általunk lakott területeken a mi általunk választott vezetőség fog arról dönteni az önkormányzatok szintjén, hogy ezekkel a földterületekkel mi lesz.

– Az ön kutatásai mit mutatnak, mennyire lehetne valóban ez a mostani felvetés esetleg megoldás a Benes-dekrétumok problémájára?

– A dekrétumok ügyében két felé kell venni a problémát, az egyik az, amelyik a szlovákiai magyarokat érinti, a másik pedig a cseh részen meglévő probléma. Én úgy látom, hogy Szlovákiában a szlovákiai magyarokkal kapcsolatosan ez a probléma minden értelemben enyhébb, tehát amennyire a Magyar Koalíció Pártja segíteni tud, annyiban segít is, és nem olyan éles a dekrétumok miatti ellentét, mint a csehek és a szudétanémetek között. Részben azért, mert a szudétanémeteket a csehektől elzavarták, ott nincsenek most kárpótlandók, míg a szlovákiai magyarok ott maradtak és éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy megkapják azt, amit elvettek tőlük – mondta Hamberger Judit.

– Egyfajta megoldás azért úgy tűnik, már született korábban, csak nem a magyarok esetében, hanem a németek esetében. Hogyan sikerült ezt megoldani a németek esetében?

– Véleményem szerint egyáltalán nem sikerült megoldani, és ez a kérdés valójában egy tabutéma. Hogy tudjuk miről van szó: 12 millió német embertől fosztották meg a léthez való lehetőséget nemcsak Csehországban természetesen, hanem Lengyelország és a volt Szovjetunió területén, és ebből kétmillió embert megöltek az elűzetés során. Tehát egy hallatlan emberirtás is volt a németekkel szemben – mondta Zentai Péter. A háttere az, hogy úgy könyvelték el, mind Csehszlovákiában, mind Lengyelországban, mind a Szovjetunióban, hogy a helyi németek cinkosan együttműködtek a náci Németországgal, és bűnhődniük kell, kollektív büntetés volt. Nemrégen részt vettem a legutóbbi szudétanémet kongresszuson München környékén, ott elmondták, hogy ők szeretnének kártérítést, legalább erkölcsit, egy bocsánatkérést szeretnének a cseh kormánytól. Ezt tudjuk, hogy nem kapták meg. A jelenlegi német kormány és a jelenlegi német politikai elit, beleértve a jobboldalt is, ezt a témát nem forszírozza, gyakorlatilag eltemetődik szépen lassan ez a kérdés. A másik, amit világpolitikai szemszögből kell figyelni, hogy a pillanatnyi erőviszonyok a világban nem kedveznek ennek a potenciális kártérítési kérelemnek. Miért? Mert az egykori szövetségesek és utódaik, Oroszország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország a legcsekélyebb mértékben sem támogat ilyen jellegű kezdeményezéseket, és a német kormány alkalmazkodik az Egyesült Államok, Anglia, Oroszország akaratához. Pillanatnyilag az az én megfigyelői benyomásom, hogy a jelenlegi német politikai elit nem szükségszerűen akarja azt, hogy a magyarság sérelmei igazából orvoslást kapjanak, azért nem, mert akkor egy precedens teremtődne, és ők nem akarják, hogy a szudétanémetek, illetőleg azok a németek, vagy azoknak a németeknek az utódai, akik ma még élnek és szeretnének legalább egy bocsánatkérés erejéig valamifajta jóvátételt kapni, hogy ezt az ügyet fölmelegítsék. Nem érdeke a mai Németországnak ennek a kérdésnek nyitva tartása, és Németországon belül a német kormány egyfajta megoldásként nem a mostani, hanem a korábbi kormányok adtak bizonyos kártérítést azoknak, akiknek a vagyonát elvették.

– Bródi Gábor nem véletlenül ül itt, hiszen ő volt az, aki az ENSZ Emberi Jogi Bizottságban magyar tárgyaló fél volt. Ott lekerült ez a napirendről.

– Nem került az emberi jogi bizottság elé. Egy évig a helyzetekkel foglalkozó munkacsoport előtt volt, és a szlovák kormány választ is adott egyéni panaszokra, beadványokra, de most egy olyan konszenzus alakult ki, amihez Magyarország is csatlakozott, hogy ez ne kerüljön a bizottság elé. A magyar kormány a Benes-dekrétumokat igazságtalannak tartja, a kollektív bűnösség elvét nem tartja összeegyeztethetőnek a modern Európa jogelveivel, azonban úgy gondolja, hogy ez elsősorban történelmi kérdés, amit le kell zárni, rendezni kell. A Bugár Béla által javasolt nyilatkozat egyfajta erkölcsi elégtétel bizonyára Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon, Közép-Európában, Ausztriában, Németországban hozzájárul a történelmi megbékéléshez, ahhoz a politikai légkörhöz, hogy lépjünk túl ezen az ügyön, tehát ebből a szempontból úgy gondolom, hogy ha létrejön az egyetértés erről, az egy nagy előrelépés lesz – zárta a beszélgetést Bródi Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára.

Lendvai Béla

Comments are closed.