Forrás: National Geographic

Hol van földfelszíni aszfalttenger?

Hol van földfelszíni aszfalttenger? Hogy kerül a föld felszínére az aszfalt?

A nagyvilágban számos helyen található természetes aszfalt vagy más néven természetes bitumen. (A bitumen voltaképpen az aszfalt kötőanyaga.) A természetes bitumen és az extra-nehézolaj a kőolajhoz hasonló, főleg szénhidrogénekből álló ásvány, tulajdonképpen a kőolajból alakult ki. A döntő különbség azonban a kőolajhoz képest, hogy ez nem tartalmazza annak könnyebb összetevőit, elsősorban a paraffinok hiányoznak belőle. Ennek oka többféle lehet. Bizonyos baktériumok lebonthatták az eredeti ásványi anyagban lévő paraffinokat, de például a víz is kimoshatta ezeket a könnyebb összetevőket.

A természetesen aszfalt

A természetes aszfalt jellemző tulajdonsága a nagy viszkozitás és a nagy sűrűség – ezek a tulajdonságok elsősorban a benne felhalmozódott óriásmolekuláknak, nehéz részecskéknek köszönhető. Az aszfalt többnyire tartalmaz nem szénhidrogéneket is: így például sokszor kén, nitrogén, oxigén és fémek, például vanádium és nikkel is előfordul benne.

A világ leghíresebb természetes aszfalt-lelőhelyeinek egyike Trinidad és Tobago szigetállamban található, Dél-Amerika partjainál. Az itteni Szurok-tó, spanyolul La Brea, amelyet angolul Trinidad Pitch Lake-ként emlegetnek, az egyik legfontosabb forrása a természetes bitumennek. Ezt a tavat a XVI. században fedezték fel, a bitumenbányászat 1815 óta zajlik itt.

Aszfalt-lelőhelyek vannak még Horvátországban, Romániában is, ha Európát tekintjük. Romániában olyan területeken fordulnak elő például aszfalt lelőhelyek, amelyek egykor Magyarországhoz tartoztak, a Magyar Aszfalt cég erre az ásványkincsre alapozta tevékenységét a XIX. század végén.

A Trinidadhoz közeli Venezuelában is hatalmas készletek találhatók, bár ezeket az Orinoco folyó völgyében lévő lelőhelyeket inkább az extra-nehézolaj kitermelési bázisainak minősítik a szakértők. (Extra-nehézolaj a Föld mintegy félszáz országában található, de a legnagyobb lelőhely alighanem a venezuelai.)

További előfordulások

A közel-keleti országok többségében előfordul természetes aszfalt, amely az olajmezők közelében fordul elő rendszerint. Érdekes módon azonban nem az olajban leggazdagabb közel-keleti államok ismertek aszfalttermelésükről, hanem az ásványkincsekben viszonylag szegényebb Izrael, Jordánia és Szíria tűnik fel, mint bitument kitermelő állam a statisztikákban.

Észak-Amerikában az USA és Kanada is hatalmas aszfaltmezőkkel rendelkezik, a világ egyik legnagyobb lelőhelye Kanadában, Albertában, ahol egyes becslések szerint akár a Föld bitumenkészleteinek 85 százaléka rejlik. Kanadában felszíni aszfalt is előfordul, bár a készletek nagyobb része a föld alatt található. Az USA-ban Los Angeles mellett található az úgynevezett Rio La Brea, amely szintén egy olyan aszfalttó maradványa, amely számos állati fosszíliát is megőrzött az utókornak.

Aszfalt a földfelszínen

A porózus kőzetek szivacsként szívják magukba a mélyből (az ott uralkodó magas nyomás miatt) felfelé törő kőolajat. Ha a kőolaj könnyebb összetevői eltűnnek, az aszfalt marad vissza, méghozzá egy olyan kőzetcsapdában, amely a nehezebb elemeket képes magába szívni.

Az olaj könnyebb mint a víz, ezért viszonylag könnyen mozog felfele (a vízhez képest) például a homokkövek pórusai között. Addig folytatja útját felfelé, amíg a már említett csapdába nem esik. Csapdát jelenthet az agyag vagy a só, ezek megakadályozzák az olaj további mozgását felfelé.

Ha az olaj nem esik csapdába, akkor magától is a felszínre kerül. A Föld felszínén sok helyen előfordul kőolaj-, vagy éppen aszfalttó. Kőolajtavak azért nem maradnak meg tartósan, mert a könnyebb elemek elpárolognak belőle, a felszínen tehát általában az aszfalttavak tartósulnak, amelyek a nehéz elemeket tartalmazzák.

Szegő Iván Miklós

2005.április.

Comments are closed.