Forrás: Origo

II. János Pál pápa halála pusztán gazdasági szempontból nézve busás haszonnal kecsegteti a Róma környéki szállodatulajdonosokat, a vendéglátóipari egységeket, az utazási irodákat és természetesen a Vatikánt is: előreláthatóan akár 4 millió zarándok is érkezhet a temetésre. De mi tartja fenn a Szentszék működését? Miből gazdálkodik a világ legkisebb szuverén állama, és hogyan működik a titokzatos, pénzügyi jelentést csupán 3 éve közlő Vatikáni Bank? Összeállításunk ezekre a kérdésekre is megpróbál választ adni.

Három éve közöl éves pénzügyi jelentést a Vatikán

A Vatikán gazdasága rendkívül speciális, a bevételek jelentős része ugyanis nem üzleti alapú: világszerte az összes római katolikus egyházmegye évente a Vatikánba küldi a felajánlásait. Ez – a középkor óta többé-kevésbé változatlan formában létező – rendszer adja a pápai állam bevételeinek gerincét. A pápai állam ugyanakkor magánszemélyektől vagy jótékony szervezetektől is kap felajánlásokat. Ezeket együttesen péterfilléreknek nevezik, utalva az első pápára, Szent Péterre.

A Vatikánban emellett természetesen kereskedelem is folyik: a gyűjtők körében keresettek a pápai állam által kiadott bélyegek, illetve érmék. A turisták által vásárolt kegytárgyakból is jelentős bevételekre tesz szert a pápai állam, és hasznot húz a múzeumi belépőkből, a különböző kiadványokból és ingatlanokból is.

Nullázott a jubileumi szentév

A Vatikán 1970 és 1992 között folyamatosan költségvetési deficitet görgetett maga előtt. A legnagyobb államháztartási hiány 87 millió dollár volt – ez komoly reformokra késztette a városállam vezetőit, és a reformoknak köszönhetően 1993-ra sikerült ledolgozni a hiányt. Ezt követően a Vatikáni költségvetésben nyolc éven keresztül többlet halmozódott fel, a felhalmozott pénzt azonban teljes egészében elköltötték jubileumi szentév megünneplése során. A Vatikán 2001 óta ismét államháztartási hiánnyal kénytelen szembenézni.

Most harmadszor zárt veszteséges évet a Szentszék

A legfrissebb adatok szerint a Vatikán összes bevétele 245,2 millió dollár volt az elmúlt költségvetési évben. A városállam büdzséje a 2003-2004-es évben 260,4 millió dollár volt, a Vatikán tehát 11,8 millió dolláros deficitet halmozott fel. Igen fontos bevételi forrás a Vatikáni Bank, ennek működésébe a Vatikán azonban – szuverenitására hivatkozva nem enged betekintést. A Szentszék tavaly harmadik alkalommal közölt költségvetési hiányt tartalmazó éves jelentést. A veszteség a 2002-2003-as pénzügyi évben 9,6 millió euróra csökkent, az egy évvel korábbi 13,5 millió eurós deficitről. A hiány legfontosabb okaként a Vatikán az önálló pápai állam fenntartási-helyreállítási költségeit és a Vatikáni Rádió adását – amely komoly költségeket emészt fel – jelölte meg. Ezek együttesen 213,2 millió eurót igényeltek, miközben a bevétel csak 203,7 millió eurót tett ki. A templomi felajánlások (péterfillérek) a pénzügyi évben ugyan 5,7 százalékkal 55,8 millió euróra nőttek, a Vatikánban azonban a jelentés szerint attól tart, hogy az Egyesült Államokból származó bevételek a szexbotrányok miatt jelentősen csökkenhetnek.

A pápai hivatal működése a legdrágább

Akár 4 millió zarándok érkezhet

A városállam megreformált költségvetése szigorúan a Vatikán működésére vonatkozik. A költségvetésben nem szerepel az egyházkerületek és a szerzetesrendek finanszírozása. Ugyanakkor a pápai állam ingatlanvételei és eladásai sem szerepelnek a büdzsében. A költségvetést július elején teszik közzé, a költségvetésért felelős bíborosok éves tanácskozása után.

A vatikáni költségvetés legnagyobb részét a pápa hivatalának működtetése emészti fel. A Római Kúria 2659 embert foglalkoztat. Az egykori alkalmazottakról is gondoskodnak: az eltartott nyugdíjasok száma nyolcszáz körül mozog. Vatikán városállamot 1511 alkalmazott működteti, a városállam körülbelül kilencszáz egykori alkalmazottjának fizet nyugdíjat. A Vatikán ugyanakkor rendszeresen vásárol telkeket és ingatlanokat Rómában, “a Szentszék szükségleteinek kielégítésére”.

Vatikáni euró-siker

A Vatikán mint nem EU tagállam, az Európai Bizottság különleges engedélyével az eurót használja hivatalos fizetőeszköznek, csakúgy, mint San Marino és Monaco. A különleges, II. János Pál arcképével ellátott euróérméknek nagy sikere van: az első, 2002 márciusában piacra dobott, nyolc éremből álló sorozatot eredetileg 12 eurós áron értékesítették, szeptemberre azonban már több mint 1000 eurót is adtak érte. Az érmecsomagokból minden vásárló fejenként csak kettőt vehetett, 69 ezer csomag azonban rögtön elkelt.

A kifürkészhetetlen Vatikáni Bank

A Vatikán pénzügyi szerve, a tulajdonképpen érinthetetlen Vatikáni Bank sokak szerint nem éppen fedhetetlen szervezet: sok összeesküvés-elmélet szerint a pénzintézet a világ egyik legnagyobb pénzmosodája.

Miután 1870-ben az olasz nacionalisták egyesítették Itáliát, a pápa elvesztette addig jövedelmező birtokait. A “Vatikán foglyává” vált egyházfővel Mussolini rendezte a viszonyt, 1929-ben. Bár történeti bizonyíték nincs rá, a fasiszta diktátor állítólag nyolcvanmillió dollárt juttatott XI. Pius pápának – ezt a pénzösszeget tartják a későbbi Vatikáni Bank alapjának.

A második világháború után komoly küzdelem kezdődött a konzervatív és a reformista bíborosok között. A küzdelem során a habozó és határozatlan VI. Pált választották pápává 1963-ban, a konzervatívok nyomására. Az új pápa egy szicíliai szakembert, Michele Sindonát tette meg a Vatikáni Bank fejévé. Sokak szerint Sindona – különböző alvilági csoportokkal együttműködve – a világ legnagyobb pénzmosodájává tette a bankot. A vádak szerint a Vatikán Bank a hatvanas évek végére több jó nevű svájci pénzintézetet is a befolyása alá vont: innen nácik által Svájcba menekített vagyonokat és maffiapénzeket áramoltattak és mostak tisztára a Vatikánban.

Egy máig lezáratlan per

Az első komoly sebet a bank sérthetetlenségén egy 1999-ben, San Franciscóban indított per ütötte. A holokauszt több mint 300 ezer áldozatát képviselő szervezetek azzal vádolták meg a Szentszéket, hogy a II. világháborút követően segített a horvát holokauszt során összeharácsolt vagyon átmentésében, és a pénz még mindig a pápai állam trezorjaiban található.

Vatikáni bélyegek

A vád szerint a világháború végén az usztasa horvát állam 350 millió svájci frankra rúgó, a zsidóktól, szerbektől, és a horvát, valamint az ukrán holokauszt többi áldozatától összerabolt pénzt akart a Vatikán segítségével biztonságba juttatni. 150 millió svájci frankot a britek lefoglaltak az osztrák-svájci határon, a maradék kétszázmillió frank azonban a vádak szerint eljutott Rómába. A Vatikán tagadja, hogy bármi köze lenne az usztasák pénzéhez és hogy ilyen pénzhez jutott volna. A pápai állam ugyanakkor – szuverenitására hivatkozva – mind ez idáig nem engedett betekintést a Vatikáni Bankba az amerikai bíróságnak, és elzárkózik a tárgyalásoktól.

A hírszerzési forrásokra hivatkozó Time magazin szerint biztos, hogy a pénz már nincs a Vatikánban. A tekintélyes lap szerint Horvátországban időközben ugyanis újjászervezték azokat a szélsőséges politikai szervezeteket, amelyek az usztasa mozgalom jogutódainak tartják magukat.

A mosolygós I. János Pál 33 napja

VI. Pál halála után a barátságos és naivnak tűnő Albino Lucianit választották pápának. Az I. János Pál néven trónra lépő Luciani nem váltotta be a konzervatívok hozzá fűzött reményeit. Visszautasította, hogy a drágakövekkel ékesített pápai koronában szenteljék fel, megpróbálta a pápaságot visszatéríteni a vallási feladatokhoz. A bíborosi testület állítólag cenzúrázta I. János Pál a vatikáni sajtóban megjelenő beszédeit.

Az új pápa természetesen a Vatikáni Banknak is körmére kívánt nézni. I. János Pált harminchárom nappal megválasztása után holtan találták hálószobájában – a halott pápa állítólag még mindig a kezében tartotta a Vatikáni Bank egy titkos dokumentumát.

Temetés extraprofittal

Pusztán gazdasági szempontból nézve II. János Pál pápa halála busás jövedelmet hoz Rómának. A szokásos üzletmenet szerint tavasszal, húsvét után pangó időszak következik a zarándokturizmusban, csak a turistaszezon nyár eleji kezdete hoz újra fellendülést. A pápa halála miatt azonban több millióan zarándokolnak Rómába, hogy végső búcsút vegyenek a katolikus egyházfőtől. A hárommilliós Rómában legalább kettő, de akár négymillió zarándokra is számítanak a pápa temetéséig. A szállások teljesen megteltek, arról egyelőre nincsen információ, hogy a Vatikán múzeumai meghosszabbítanák nyitvatartásukat a szokásosnál tízszer nagyobb látogatószám miatt.

A Codacons fogyasztói jogvédő szervezet szerint a pápa temetéséig a hívek összesen mintegy 122 millió dollárt költenek majd el a Vatikánban és Rómában. A szervezet szerint a 2-4 millió gyászoló 193,4 millió dollárt költ közlekedésre: repülő- és vonatjegyre, valamint üzemanyagra. A hívek az előrejelzések szerint 64,4 millió dollárt költenek majd kegytárgyakra, 25,8 milliót hagynak az éttermekben, kávéházakban. A római szállodaiparnak várhatóan 32,2 millió dollárt hoz majd a zarándoktömeg.

A szállodák mindig jól járnak

Ahogy ez a tavalyi, athéni olimpia idején megszokottá vált a görög fővárosban, a fogyasztói jogvédő szervezet szerint várható az is, hogy egyesek árdrágítással extrahaszonra tesznek szert – vagy próbálnak szert tenni – a pápa halála miatt Rómába özönlő gyászolók révén. Az olasz szállodatulajdonosokat tömörítő Federalberghi szervezet a Condacos figyelmeztetésére válaszolva közölte: az olasz törvények szerint a szállodák csak annyi helyet adhatnak el, amennyire hivatalos engedélyük van, és a szobákba a törvény szerint pótágyakat sem tehetnek.

Ha férőhelyben nem is, az árak tekintetében a szállodatulajdonosok a maximális kihasználtságot célozzák meg: “Természetesen a legmagasabb árat kérjük el – ez egyszerű piaci törvény” – mondta a Federalberghi szóvivője az AP hírügynökségnek. Eközben az olasz kormány táborokat állít fel a város külkerületeiben azon hívek számára, akiknek nem jutott szállás.

Vatikáni gazdaságtörténet

A pápai állam azáltal jött létre, hogy 754-ben Kis Pipin frank uralkodó II. István pápának adományozta Ravennát és az ún. Pentapolist (Rimini, Ancona, Fano, Pesaro és Senigallia). Ezekhez csatolták hozzá később Spoleto, Ancona és Romagna területét. Ezek alkotják a Patrimonium Sancti Petrit, azaz az egyházi államot. A középkori és kor újkori jogfelfogás szerint ezek nem az egyház birtokai, ezeket csak hűbérbe kapták, azaz minden innen származó bevétel szigorúan világi jellegű, a feudális szokásokból eredeztethető adókra, vámokra a pápa mint világi földesúr jogosult.

Vagyonokra rúgó fillérek

A középkorban a Szentszék bevételei alapvetően két forrásból származtak: az önkéntes adományokból, illetve az európai államok által fizetett hűbéri pénzekből. Ez a Patrimonium Petri, a péterfillérek intézménye, amely ma is működik. Az önkéntes adomány az egyházi tisztviselők, méltóságok kinevezésekor fizetett összeg. Elvben minden püspöknek rendszeres időközönként meg kellett jelennie a Szentszéknél, de ez helyettesíthető volt pénzzel, ezért például York püspöke 1200 arany forintot, Tours püspöke pedig 400 aranyat fizetett évente. A rendszer egyszerűen működött: aki nem fizetett, repült. Becslések szerint 1316-1323 között 230 ezer arany forint bevétel keletkezett ebből. Szép summát gyűjtött be a Vatikán abból is, hogy az uralkodók bűnbocsánata megváltható volt nagyobb összeggel.

Folyamatos túlköltekezés

Ennél rendszertelenebbek voltak a hűbéri bevételek: az egyes európai állomok hol fizettek, hol nem. A feljegyzések szerint Szicília évi 3000 aranyat fizetett be péterfillérként. A pápai állam a kora újkorban már sokkalta több bevételre tett szert világi jövedelemből, mint egyháziból, de már deficittel küzdött: állandó pénzforrás volt az egyre jobban eladósodó államnak a kölcsön, amit bankárok és világi államok nyújtottak. Az újkorra aztán egyre jobban eladósodott az állam. Ennek elsődleges okai a reformáció miatt kieső bevételek és ellenreformáció óriási költségei voltak, de a pápai állam gazdasági és ipari elmaradottsága is csökkenő bevételeket eredményezett. A Habsburg-uralom, majd később Napóleon alatt folyamatosan csökkent az állam területe is. Komoly érvágást jelentett az, hogy az egységes olasz állam létrejötte a pápai világi hatalmat a Vatikán területére szorítja vissza. Az 1864. szept. 15-én megkötött francia-olasz egyezmény egy cikkelyében Olaszország átvállalta a pápai állam adósságának az ország által annektált területekre eső részét – ez nagyrészt helyrehozta a pápai kincstár helyzetét.

Szabó Gergely

[origo]

Comments are closed.