Forrás: Hírtv

Meghalt egy ember, aki már életében bevonult a történelembe, sőt maga is alakította, formálta azt. Meghalt egy ember, akit – ritka kivételként – ezerszer többen szerettek a világon, mint ahányan elutasítottak. Meghalt egy ember, remek ember, ismét kevesebb lett a világ.

Szombaton 21 óra 37 perckor, 84 éves korában itt hagyott bennünket, keresztényeket és nem keresztényeket II. János Pál pápa. Utolsó, nem megerősített, de nem is cáfolt üzenetében azt akarta, hogy ne szomorkodjunk ezen a távozáson.

„Derűs vagyok, legyetek ti is azok”

Mi mégis elmorzsolunk szemünk sarkában egy könnyet, és előre tekintünk. És derűsek lehetünk és nyugodtak, mert minden bizonnyal az ő által kijelölt úton halad majd tovább az Anyaszentegyház sok csatát megért hajója.

Három diktatúra ellen is küzdött a túl hosszúra nyúlt huszadik században. Fiatal korában a nácik által vezetett Németország és a Szovjetúnió osztozott hazáján. A nácik, majd a hatalomra kerülő kommunisták elöl is bujkálnia kellett. Később, már egyházi vezetőként soha egy pillanatra sem hajtott fejet Lengyelország akkori urai előtt. 1978-tól az Egyház vezetőjeként – így tartják a lengyelek – kiszabadította országát, no és Közép-Kelet Európát a Gonosz Birodalmának karmaiból. Sokak szerint jórészt neki köszönhető, hogy e birodalom letűnt a történelem színpadán. A harmadik, a pénz diktatúrája elleni küzdelem csak ezután kerülhetett sorra. A század végén a háborúk, nemzetiségi, vallási konfliktusok mellett a szolidaritás hiányára hívta fel a figyelmet. Küzdött a szegénység ellen, szót emelt az emberi méltóság, az emberi jogok védelmében.

Sokan és sokat támadták kívülről, de az Egyházon belülről is, mert ragaszkodott a papi nőtlenséghez, mert nem támogatta a nők pappá szentelését. Támadták, mert ellnezte a válást. Támadták, mert következetesen gyilkosságnak és a holokauszthoz hasonlatos dolognak tartotta az abortuszt, a művi terhességmegszakítást. Támadták, mert ellene volt a mesterséges fogamzásgátlásnak, mert nem tartotta kívánatosnak az egyneműek hivatalos együttélését, esetleges házasságát. Támadták, mert ellenezte az eutanáziát, mert szerinte sem dönthet csak úgy az ember egy másik ember életéről, hiszen ezt az életet nem ő adta.

Támadták tehát, mert a halál kultúrája ellenében ő következetesen az élet pártján állt.

Meg is ölték volna még az elején a vörös diktatúra titkosrendőrei, de csodával határos módon életben maradt.

Támadták, de ezerszer többen szerették. Szerették, szeretettel fogadták a világ minden pontján, ahova eljutott. Elismerték, becsülték a mecsetekben, zsinagógákban, keleti kolostorokban. Államfők, sztárok keresték barátságát, és ő próbálta a jót észrevenni és erősíteni bennük. Szerették, mert szeretetre méltó, emberi főpap volt. Tudták, hogy rajong a futballért, szeret síelni és valaha a színészettel is kacérkodott. Milliók imádkoztak érte betegség idején. Százezrek indulnak Rómába ezekben a napokban, hogy leróják kegyeletüket, hogy ott legyenek a temetésén. Krakkóban, kedves városában tegnap gyertyákat gyújtottak a pincérek a halálhír után kiürült kocsmák asztalain.

Nyugodj békében Karol Wojtyla, Isten szolgáinak szolgája, II. János Pál.