Forrás: 168 Óra

Kényszerpihenő

MIÉRT NEM KÉSZÜLNEK TÉVÉJÁTÉKOK?

2005/13 – Kultúra

Sándor Zsuzsanna

Tévéfilmjeink és tévéjátékaink több mint száz nemzetközi díjat nyertek a rendszerváltás előtt. Azóta a honi politika és média döntnökei azonban halódásra ítélték ezt a művészeti ágat. A daliás és mostoha időkről szól szerzőnk írása.

Szinetár MiklósA televíziózás másutt leginkább politikát és olcsó népszórakoztatást jelentett, nálunk népművelő missziót vállalt. Szinetár Miklós a hatvanas években főrendezője, majd 1990-ig művészeti vezetője volt a Magyar Televíziónak: “Úgy gondoltam, ha egy tízmilliós országban legföljebb néhány százezer ember juthat kultúrához, akkor a köztévének kell a legnagyobb színháznak, mozinak és operának lennie. Nem volt nehéz meggyőznöm erről a pártapparátust. Támogatták a kultúrát.”

Az MTV-ben %u201958-ban mutatták be az első tévéjátékot. A stúdiódrámát három kamera közvetítette egyenes adásban.

1961-ben már rögzíteni is tudták a felvételeket, s vágni a filmeket. Viharosan fejlődött az új műfaj: az 1962-es cannes-i eurovíziós fesztivál nagydíját Mihályfi Imre Menekülés a börtönbe című alkotása nyerte meg. Ugyancsak a hatvanas években végzett a filmművészeti főiskolán az első tévérendező osztály, benne – többek közt – Horváth Ádámmal, Esztergályos Károllyal, Hajdufy Miklóssal, Dömölky Jánossal. És megalakult a köztévé drámai főosztálya rendezőkkel, dramaturgokkal. Saját jelmez- és díszlettár, smink- és fodrászműhely segítette a forgatásokat. A legnagyobb közönségsikert a sorozatok hozták. Milliók várták esténként a Tenkes kapitánya, a Bors, az Egy óra múlva itt vagyok, a Rózsa Sándor, A fekete város és az Abigél folytatásait (Ez utóbbi kettőt a szintén sokszorosan díjazott Zsurzs Éva rendezte.) Ám a műfaj kulturális rangját főleg az egyedi prózai, illetve zenés művek teremtették meg. “Ilyen sok opera-operettfilmet kizárólag mi készítettünk” – mondja Szinetár.

Szőnyi G. Sándor

Műsorpolitikájának lényege az volt: minél több klasszikust a képernyőre. És számos kortárs írót is bemutattak. A tévédrámákat jó dramaturgiai műhelymunka készítette elő, a drámai szerkesztőség megrendelője lett az új novelláknak, regényeknek. “Napi kapcsolatban álltunk Illés Endrével, Déry Tiborral, Vészi Endrével, Örkény Istvánnal. Az írók nagyon szerették a televíziót” – emlékszik Szántó Erika, aki dramaturgként kezdte pályáját a tévében, később rendező lett. “Úgy gondoltuk, miért írjuk mi, rendezők a forgatókönyvet, ha ehhez jobban értenek az írók” – magyarázza Szőnyi G. Sándor, aki elsőként vitte képernyőre Fejes Endre Cserepes Margit házassága, valamint Jó estét nyár, jó estét szerelem című művét. Mindezek mellett az MTV a hazai színművészetnek is “kirakata” lett.

A rendezők csaknem teljes alkotói szabadságot kaptak a tévében. “Tudtuk, politikai tabukról nem beszélhetünk, nem készíthettünk filmet arról, hogy legyen többpártrendszer. De a határokon belül sok lehetőségünk volt” – állítja Szőnyi G. Az alkotók szerint e szabadság nagyrészt akkori főnöküknek, Szinetár Miklósnak volt köszönhető, aki elérte, hogy – bár az MSZMP agit-prop. osztálya felügyelte az MTV-t – a párt nem lépett fel főcenzorként a tévében. Viszont amikor Szinetár nem volt hajlandó arra, hogy ő maga cenzúrázzon, 1980-ban leváltották elnökhelyettesi posztjáról. Igaz, más pozícióban továbbra is irányíthatta a művészeti munkát. “Büszke vagyok arra, hogy %u201989 után csupán egy betiltott tévéjátékot találtak. Az is csak azért maradt dobozban, mert nagyon rossz volt” – summáz Szinetár.

Különben minden rendezőnek van története arról, miként “ütközött” a hatalommal. Azt a bizonyos első tévéjátékot, a Vacsora a Hotel Germániában címűt Mihályfi Imre készítette. A Reichstag felgyújtásával kapcsolatos műben iskolatársakat játszott Básti Lajos és Benkő Gyula. Az egyik barát elárulta, majd megölette a másikat. A sors úgy hozta, az adást 1958-ban azon a napon sugározta a tévé, amikor a Népszabadság hírül adta: kivégezték Nagy Imrét. A hatalom azonnal magára értette a film “üzenetét”. A belügy kivonult a tévébe. “Az elnökségről leszóltak, tüntessük el a

Mihályfi Imreforgatókönyvet. Mire a belügyesek megérkeztek, a filmnek nyoma sem maradt, hiszen élő adásban ment a film” – meséli Mihályfi.

Szőnyi G. Sándor Pirostövű nád című tévédrámája a téeszeken belüli visszásságokat ábrázolta. Az adás után az Országgyűlésben az egyik képviselő felszólalt: miért mutat be az MTV ellenforradalmi darabokat? Huszonöt tagú bizottság vonult ki szemügyre venni a “provokációt”. A “pártzsűri” soraiban ült Váci Mihály és Simon István költő is, akkoriban parlamenti képviselők. A vetítés után Váci megszólalt: “Nincs itt semmi probléma!” A rendezőt hamarosan Balázs Béla-díjjal tüntették ki.

Szántó Erika azt mondja, ellenezték Küldetés Evianba című filmjének forgatását, mert az a %u201968-as prágai bevonulás ellen tiltakozó Hans Habe írásából készült. Végül mégis bemutatták, fesztiválsikereket aratott. Átment a hatalom szűrőjén a Gaudiopolisról szóló filmje és a holokauszt témáját feldolgozó Elysium is. Az előbbivel Európa Díjat, az utóbbival Los Angelesben nyert fődíjat a rendező.

De hiába arattak a televíziósok nemzetközi sikereket, a honi kritika és a filmszakma arisztokratikus fölénnyel kezelte a képernyőt. Pedig az MTV nyitva állt mindenki előtt: rendezhetett Szabó István, Makk Károly, Fábri Zoltán. Ám az elsőbbség a tévéállományba tartozó rendezőké volt. Az évi hatvan-hetven produkcióból mindannyiuknak jutott elég munka. “A játékfilmeseknek dzsungelharcban kellett mindenért megküzdeniük. Mi másképp szocializálódtunk, burokban éltünk a tévében. Ma azonban már nekünk is dzsungelharcosoknak kellene lennünk. De nem edződtünk meg, nem alakultak ki ehhez kapcsolataink” – véli Szőnyi G. Sándor.

Szántó Erika

Ugyanakkor néhány alkotó – köztük Szántó Erika – azt képviselte: Magyarország kicsi ahhoz, hogy két filmgyártása legyen. Csakhogy a két műfaj nagy találkozása elmaradt. Ráadásul a rendszerváltás után a tévéfilmesek magukra maradva nem tudták érdekeiket érvényesíteni. Sem a média-, sem a filmtörvénybe nem került bele, hogy évente bizonyos számú tévédrámát kötelező elkészíteni.

Szinetár Miklóst az MTV vezérkarával együtt 1990-ben menesztették. Kirúgásakor ötvenhét rendező és szerkesztő kollégája köszönte meg a munkáját. Mihályfi Imrét nyugdíjazták, Szőnyi G. Sándort is “kényszerpihenőre” küldték. Így emlékszik a történtekre: “Baloldali ember vagyok, mégis 1995-ben, az MSZP választási győzelme után rúgtak ki. Talán nem bocsátották meg, hogy az Antall-kormány idején a drámai osztályt vezettem.” A kétszeres Monte Carló-i nagydíjas Esztergályos Károlynak már személyes búcsú sem jutott: 2001-ben az MTV elnöke levélben mondott fel neki. Szántó Erika Amerikába távozott, évekig kint élt, bár sűrűn járt haza. Hosszú kihagyás után áprilisban forgat tévéjátékot Örkény István A szibériai nyuszt című novellájából.

Szőnyi G. említi, a képernyő hőskorában részt vettek az alexandriai tévéfesztiválon. Az egyik angol producer büszkén mutatta nekik új szappanoperájukat: “Good for the family!” Azután az MTV-ben jelszó lett: %u201ECsak ne csináljunk ilyen gutfordöfamilikat!%u201D Ma a legtöbb csatorna drámai %u201Eművei%u201D közt szappanoperákon kívül mást nemigen látni. Elismert tévés alkotóink feladatok híján kallódnak. A televízió drámai főosztályát feloszlatták, a dramaturgiai műhelyt megszüntették, a jelmez- és díszlettárat eladták.

Szántó Erika szerint a rendszerváltás óta mindegyik kormány egyetértett abban: az MTV semmi másra nem alkalmas, csak politikai propagandára és szellemi rágógumira. “Holott a képernyőn is iszonyú a kísértés a jóra” – írta pár éve Esztergályos Károly. – Van, aki nemes irodalmat szeretne, zenét, kultúrát. Talán nincsenek annyian, hogy ma választást lehessen nyerni velük. De a holnapot csak velük lehet megnyerni.”

Egy éve alakult meg a Televíziós Művészek Társasága. Tavaly decemberben az MTV elnökének és kuratóriumának levélben tettek javaslatokat arra, hogyan lehetne feléleszteni a tévédráma műfaját. Jelenleg ugyanis nem az MTV kap támogatást tévéfilmekre, hanem külső szervek: a Magyar Mozgókép Közalapítvány és az ORTT. A televízió elveszítette megrendelői szerepét. Megoldást az hozhatna, ha a televízióban szakértői testület alakulna, amely dönt a forgatókönyvekről, pénzelosztásról. Tévéjáték 20 millióból, tévéfilm 45 millióból már kihozható. Azaz egy átlagos magyar mozifilm árából tíz tévéjáték gyártható. Komoly gond, hogy ez utóbbiak belső gyártása megszűnt, a külső produceri irodák sokszor dupla költséggel készítik a filmeket. Az átláthatatlan kiadások csak úgy számolhatók föl, ha a gyártás legalább részben visszakerülne a közszolgálati televízióhoz, amely visszanyerhetné megrendelői szerepét.

Az alkotók szerint megoldást kellene találni a jogdíjproblémákra is. Egy produkció újravetítéséért a tévéknek akár több mint egymillió forintos színészi jogdíjat kell fizetnie. Az MTV ezt nem tudja vállalni. Ezért inkább nem ismétli a régi alkotásokat.

A társaság levelére eddig sem az MTV elnöke, sem a kuratórium nem reagált. Czeglédi László, a kuratórium elnöke lapunknak azt mondta: “Még dolgozunk a válaszon.” Baló György, az MTV kulturális főosztályának vezetője a levéllel kapcsolatban kijelentette: minden javaslatot örömmel fogadnak, de egyelőre egyszerűen nincs több pénz tévéjátékok gyártására.

Comments are closed.