Forrás: Origo

II. János Pál volt négyszázötven év után az első nem olasz pápa. Megválasztása válasz volt a kommunista diktatúrák egyházüldözésére, de e fontos üzenet közvetítésénél sokkal többet is magára vállalt. Uralkodása alatt közvetlenebbé, karizmatikusabbá tette a római katolikus egyházat, évszázados tabukat döntött meg bocsánatkéréseivel és békéltető gesztusaival. Mindeközben ragaszkodott ahhoz, hogy ne engedjen a szexualitással kapcsolatos tabuk szigorán, így az AIDS-cel súlyosan fertőzött vidékeken sem engedte az óvszer használatát.

84 évet élt

Szombat este vatikáni rezidenicáján elhunyt II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő 84 éves volt.

A hónapok óta gyengélkedő pápa egészségi állapota csütörtök éjjel rosszabbodott drasztikusan, akkor összeomlott a vérkeringése és szeptikus sokkot kapott. Ennek ellenére nem kívánt kórházba menni. Az egyházfő még akkor éjjel megkapta az utolsó kenetet.

Pénteken üzenetében még arra kérte a lengyel nővéreket, akik pápasága hosszú évei alatt segédkeztek mellette, hogy ne ontsanak könnyeket. “Derűs vagyok, legyetek azok ti is” – írta.

Rocksztárok és az Opus Dei között

II. János Pál pápát egyszerre ünnepelték modernsége, és szidták maradisága miatt. Az egyházat közvetlenebbé és barátságosabbá tette: több mint száz országot látogatott végig, ő volt az első pápa, aki több millió hívővel személyesen is találkozott. Rengeteg olyan országot is felkeresett, ahol alig élnek katolikusok, a világ legszegényebb afrikai államaitól a gazdag protestáns Skandináviáig mindenütt imádkozott a helyiek boldogulásáért.

Bocsánatot kért az inkvizíció és az erőszakos térítés bűneiért, rehabilitálta Giordano Brunot, az egyházi tanokkal összeegyeztethetőnek nevezte a darwinizmust, zsinagógába és mecsetbe látogatott. Igyekezett erősíteni a párbeszédet a világ többi egyházával: az anglikánokkal, az evangélikusokkal, az örmény keresztényekkel közös nyilatkozatokat is kiadott, de találkozott az ortodox kereszténység, a zsidóság és az iszlám több vezetőjével is. Elődeinél jóval több embert avatott szentté és boldoggá, köztük sok világi embert is.

Kampányolt a világbékéért, bíborosi kinevezéseivel jelentősen megerősítette az afrikai, a dél-amerikai és az ázsiai közösségek befolyását a római katolikus egyházban. Támogatta a karizmatikus és a helyi tradíciókra építő közösséget, és megerősítette az ifjúsági szervezeteket. Igyekezett korszerű maradni, hetvenéves is elmúlt már, amikor ellátogatott Bob Dylan olaszországi koncertjére illetve amikor találkozott a U2 énekesével.

Hajthatatlannak bizonyult néhány olyan szabály esetében, amelyeken saját egyházán belül is sokan lazítottak volna: nem egyezett bele a papi nőtlenség feloldásába, pedig Európa egyes részein sokak szerint e szabály miatt küzd komoly paphiánnyal az egyház. A fogamzásgátlást semmilyen körülmények között, az AIDS-cel leginkább fertőzött területeken sem tartotta elfogadhatónak, bár több püspök is jelezte, hogy lazítani kellene az óvszert kategorikusan tiltó szabályon. Az abortuszt a holokauszttal egyenértékű bűnként értékelte, és arra sem volt hajlandó, hogy beleegyezzen a nők pappá szentelésébe, bár uralkodása alatt igyekezett sokszor felszólalni a nők érdekében. Uralkodása utolsó évtizedében komoly patrónusa lett az Opus Dei nevű, sokat támadott ultrakonzervatív közösségnek, amelynek világi tagjai egyes vádak szerint gazdasági és politikai befolyásra törekednek szerte a világon.

A földalatti színháztól Szent Péter trónjáig

II. János Pál pápa 1920-ban született a Krakkó közelében lévő Wadovicében, Karol Wojtyla néven. Édesapja szabónak tanult, majd az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében szolgált, később pedig a lengyel hadsereg tisztje lett. Édesanyját és orvos bátyját még gyerekkorában elvesztette. Fiatalon sokat sportolt, focizott és síelt, és nagy színházrajongó volt. Még az is felmerült benne, hogy a színészi pályát választja, középiskolai tanulmányai alatt amatőr színjátszó volt. Mély vallásossága is ekkor öltött először intézményes formát: a diákokból álló Mária Társasága nevű katolikus közösség elnökének választották.

1938-ban a krakkói egyetemen filozófiát kezdett tanulni és közben a Studio 38 nevű kísérleti színházi csoportnak is tagja volt. A negyvenes évek elején az avantgárd színház illegalitásba kényszerült, de a későbbi pápa továbbra is részt vett a próbákon és a földalatti előadásokon.

1942 tavaszán egy vegyi üzemben vállalt munkát, ahol fizikai munkásként dolgozott. Az őszi félévben felvette a teológia szakot, és közben egy illegális iskolába is beiratkozott: egy papi szeminárium hallgatója lett. A lengyel katolikus papképzést a nácik betiltották, ezért konspiratív körülmények között kellett elvégeznie ezt az iskolát. 1944-ben a nácik lecsaptak a titkos intézményre, és több hallgatót koncentrációs táborba hurcoltak. Wojtylát több társával együtt a krakkói érsek saját házában bújtatta el.

1945-ben visszatért az egyetem teológia szakára, és ekkorra már eldöntötte, hogy pap szeretne lenni. Egy év diakónusság után 1946-ban szentelték pappá. Még ebben az évben római ösztöndíjat kapott, és az Angelicum hallgatója lett. A nyári szünetben francia és belga területeken olyan lengyel munkásközösségeket látogatott, amelyeknek nem volt saját papjuk. Az Angelicumban 1948-ban diplomázott, disszertációját “A hit problémái Keresztelő Szent János munkásságában” címmel írta. Tanulmányait befejezve hazatért, ahol papi szolgálatot vállalt és doktori fokozatot szerzett a krakkói egyetemen is.

1954-ben a lublini Katolikus Egyetemen kapott állást, ahol etikát tanított. Kutatási területe évekig Max Scheler munkássága volt, több tudományos értekezést is írt az evangélikus apától és ortodox zsidó anyától származó, katolizált filozófusról. 1958-ban már krakkói segédpüspök volt.

A pápa 1978-as beiktatásakor

A hatvanas évek elején aktív résztvevője volt a II. Vatikáni Zsinatnak, amely rendkívül fontos reformokat hozott az egyház életében. Többek között itt engedélyezték, hogy a katolikus templomokban is lehessen nemzeti nyelven misézni, és itt mondták ki, hogy a papok nem törhetnek politikai hatalomra. Még a zsinat befejeződése előtt VI. Pál pápa Krakkó érsekévé nevezte ki.

1967-ben már bíborosságig vitte: ezzel ő is bekerült a pápákat választó és a pápává választhatók közé. Élete első bíborosi tanácskozására azonban nem utazott el Rómába, mert így fejezte ki szolidaritását egy másik lengyel bíborossal, aki nem kapott útlevelet a hatóságoktól. Két évvel később egy újabb feltűnő gesztust tett: meglátogatta Krakkó egyik zsinagógáját, és találkozott városa zsidó közösségének vezetőivel.

A hetvenes években Karol Wojtyla beutazta az egész Földet. Előadásokat tartott az NDK-tól Ausztráliáig, az USA-tól a Fülöp-szigetekig rengeteg helyen. A legtöbbet ekkoriban a II. Vatikáni Zsinat döntéseinek értelmezésével, népszerűsítésével, magyarázatával foglalkozott, miközben rendszeresen jelentetett meg tanulmányokat is. Közben egyre magasabb tisztségeket töltött be az egyház nemzetközi testületeiben, így rendszeresen járt Rómába, hogy a nemzetközi püspöki tanácskozásokon részt vegyen.

1978. augusztus 26-án ő is részt vett azon az ülésen, ahol a bíborosok pápává választották I. János Pált. Az új pápa azonban harminchárom napos uralkodás után meghalt. Az új pápaválasztó konklávé október 14-én ült össze. Október 16-án, délután negyed hatkor megszületett a döntés: Karol Wojtyla lesz a történelem 264. pápája.

Az utazó pápa

Karol Wojtyla rövid ideig uralkodó elődje tiszteletére a II. János Pál nevet vette fel. Első hivatalos útja Assisibe, Szent Ferenc sírjához vezetett. 1979-ben pedig belevetette magát a nemzetközi kapcsolatokba. Januárban elfogadta, hogy közvetítsen a Chile és Argentína közötti politikai vitában, fogadta a szovjet külügyminisztert és elutazott Mexikóba. Még ugyanebben az évben százezrek találkozhattak vele Lengyelországban, az USA-ban és a 98 százalékban muzulmánok lakta Törökországban. A következő évben féltucat afrikai országban és Brazíliában is látogatást tett, és találkozott a jugoszláv és az amerikai elnökkel, és az anglikán vallású II. Erzsébet királynővel.

1981-ben tovább folytatta a különleges találkozók és utazások sorát. Fogadta Lech Walesát, a lengyel Szolidaritás vezetőjét, akinek mozgalmát csak egy katonai hatalomátvétel után tudta leverni a kommunista rezsim. Találkozott a pápa ebben az évben Róma főrabbijával és olyan országokba is elutazott (Pakisztán, Japán) ahol alig élnek katolikusok. Elküldte követeit az ENSZ-be, az USA-ba és a Szovjetunióba, hogy a nukleáris fegyverek leszereléséről meggyőzze a világ vezetőit.

1981-ben az egyházi hagyomány szerint beteljesedett a Fatimai Szűz harmadik jelenése. 1917-ben három portugál pásztorgyereknek többször is megjelent Szűz Mária, és a gyerekeknek három látomásuk volt. Az úgynevezett fatimai titkot sokáig csak ők és a pápa ismerhette. A megoldást ma már megtudhatta a világ: az első két látomás a két világháború borzalmait vetítette előre, a harmadik pedig a pápa elleni merényletet. Egy fehér ruhás egyházi férfi esett össze a harmadik jelenésben. 1981. május 13-án (a Fatimai Szűz hónapokig minden hónap 13-án jelent meg a gyerekeknek) a Szent Péter téren rálőttek a pápára. II. János Pál súlyos sérülést szenvedett, a következő hónapokban kétszer is megoperálták, de szerencsésen felépült. Még súlyos beteg volt, amikor öt nappal a merénylet után imádkozott támadójáért, akinek addigra megbocsátott. Ezt később személyesen is elmondta neki, amikor meglátogatta börtönében. II. János Pál úgy vélte, hogy a Szűz segítségével élte túl a merényletet. A merénylet első évfordulóján, majd a 2000-es évforduló idején is személyesen ellátogatott Fatimába, hálát adni. A merénylő egy török férfi, Mehmet Ali Agca volt, akit valószínűleg a bolgár titkosszolgálaton keresztül a szovjet KGB bérelt fel. Az indíték egyértelműen soha nem derült ki, de a kommunista titkosszolgálatokat vélhetően irritálta vasfüggöny mögül érkezett, és a Szolidaritás mellett kiálló pápa.

A következő évben lankadatlan energiával folytatta utazásait és találkozóit a nem katolikus vezetőkkel. Ismét afrikai körutat tett, találkozott a görög miniszterelnökkel, akinek országában az erősen pápa-ellenes ortodox kereszténység hatalmas befolyással bír, és közösen celebrált misét az anglikán egyház fejével, a canterbury érsekkel. Fogadta Jasszer Arafatot, és a falklandi háború alatt Argentínában imádkozott a békéért.

A nyolcvanas évek elején további fontos gesztusokat tett: üdvözlő levelet írt az evangélikus egyháznak Luther Márton születésének 500. évfordulóján, szentté avatott két lengyelt, akik a zsidók deportálása ellen tiltakozva vállalták a halált Auschwitzban, fellépett a kínai katolikusok üldöztetése ellen, és ismét bejárta a világot Guatemalától Thaiföldig, Kanadától Elefántcsontpartig.

1985-ben az első szovjet-amerikai csúcstalálkozón békülést kérő üzenettel fordult a világ két legbefolyásosabb, és nem katolikus vezetőjéhez, Ronald Reagenhez és Mihail Gorbacsovhoz. Ellátogatott Indiába, Bangladesbe, HIV pozitív betegekkel találkozott San Franciscoban és fogadta Jaruzelski tábornokot, a lengyel diktátort is. 1987-ben történelmi találkozón közös nyilatkozott írt alá a konstantinápolyi pátriárkával, majdnem ezer évvel azután, hogy elődjeik kölcsönösen kiátkozták egymást.

1988-ban először hozták nyilvánosságra a pápai állam költségvetését, ekkor az 1986-os adatok váltak elérhetővé. Ekkor a pápa már évek óta dolgozott a Vatikán pénzügyi irányításának megreformálásán és átláthatóbbá tételén. Ekkor kezdett megpróbálni békülni az orosz ortodox egyházzal is, kezdetként üdvözölte a keleti kereszténység felvételének ezredik évfordulóját. Később követeket is küldött Moszkvába, de sok kísérlete ellenére soha nem tudta rávenni a moszkvai pátriárkát, hogy személyesen is találkozzanak. Az orosz ortodoxok elzárkózásának az volt a hivatalos indoka, hogy az ortodoxok szerint Róma térítő munkát végez Nyugat-Ukrajnában, megpróbálva kiterjeszteni a pápához hű görög katolikus egyház hatalmát.

A kelet-európai változásokat üdvözölve sorra vette fel a Vatikán a diplomáciai kapcsolatokat a volt kommunista államokkal, miközben a pápa nem feledkezett meg szokásos afrikai, dél-amerikai és ázsiai utazásairól sem. Határozottan felemelte a szavát az öböl háború ellen. Pápasága 52. utazásán 1991-ben Magyarországra is ellátogatott, ekkor járt először hazánkban hivatalban lévő pápa. Alig egy hónap múlva Albániában, néhány hét múlva pedig már Brazíliában volt. Elsők között ismerte el a Vatikán Szlovénia, Horvátország és Ukrajna függetlenségét.

1992-ben kezdődött a pápa betegeskedése, de nem lassított munkatempóján. Még ebben az évben elismerte, hogy a ptolemaioszi világkép meghaladott, és Galileinek volt igaza, amikor a katolikus egyház tanai visszavonását követelte a tudós életéért cserébe. Többször kérte megbékélésre a balkáni háborús feleket és 1993-ra végiglátogatta szinte az összes volt kommunista országot. Felvette a kapcsolatot Izraellel, több közel-keleti muzulmán országgal és a demokratizálódó Dél-Afrikával is. 1994-ben történelmi találkozón fogadta az izraeli miniszterelnököt. 1995-ben egy ENSZ konferencián a pápa küldöttségét egy nő vezette, először fordult elő ilyen a pápaság történetében. 1997-ben 73. útja ismét Magyarországra vezetett, akkor a pannonhalmi apátság alapításának 1000. évfordulójára érkezett. Néhány hónappal később találkozott az egyik utolsó kommunista vezetővel, a kubai Fidel Castroval is.

1997-ben meglátogatta a szétbombázott Szarajevót és közös nyilatkozatot írt alá az örmény egyház fejével. Ebben az évben avatta boldoggá az első cigány származású embert az egyház történetében. 1999-ban sokadik történelmi találkozóján az iráni elnököt fogadta, aki egy síita vallási kormányt képviselt. Ebben az évben felemelte a szavát a koszovói háború ellen és ellátogatott a többségében ortodox vallású Romániába.

Az ezredforduló alkalmából tartott ünnepségeken börtönben lévőkkel, hajléktalanokkal, családokkal és fiatalokkal is együtt ünnepelt. 2001-ben két nem katolikus volt szovjet tagköztársaságba, Ukrajnába és Kazahsztánba is ellátogatott és szentté avatta egy házaspár mindkét tagját, ez is először fordult elő a történelemben. Ebben az évben küldte el első hivatalos üzenetét e-mailen keresztül. Az utóbbi években felemelte a szavát az iraki és az afganisztáni háború ellen, fogadta az iraki ideiglenes miniszterelnököt és felszólította Izraelt, hogy ne építse fel a palesztin területeket elválasztó falat.

Az utóbbi néhány évben kevesebbet utazott, de diplomáciai aktivitásáról és szokásos szerdai audenciáiról nem mondott le. Évek óta többször jelentek meg pletykák, hogy visszavonulna, de a híreket a Szentszék mindig határozottan cáfolta. II. János Pál a történelem egyik legaktívabb pápája volt. Uralkodása alatt az egyház sikeresen térített Afrikában és Ázsiában, de csökkent az aktívan templomba járó katolikusok száma Európában.

Magyari Péter

[origo]

Comments are closed.