Forrás: MA

II. János Pál nagy pápa volt, aki hosszú időre meghatározza az egyház életét és talán bizonyos szempontból a világét is – mondta Erdő Péter bíboros.

2005.04.02 22:32 MTI

II. János Pál pápát az utóbbi években többször emlegették úgy nagyon komoly egyházi emberek a keresztnevére utalva, hogy ‘Nagy Károly’; ez volt jellemző a személyiségére – mondta a magyar egyház vezetője az MTI-nek adott nyilatkozatában.

Erdő Péter rámutatott arra, hogy a katolikus egyházfő megújította a pápaság arculatát, például sok utazásával, a tömegtájékoztatásban való jelenlétével, és azzal a rendíthetetlen nyitottsággal, amit mindig képviselt.

‘Azt hiszem, hogy így fog bevonulni a történelembe’ – hangsúlyozta, hozzáfűzve: nagyon sok minden abból, amit II. János Pál tett, akár észrevétlenül is továbbélő örökség marad. Felhívta a figyelmet arra: sok száz püspök van a világon, akit II. János Pál szentelt fel személyesen és majdnem mindenkit ő nevezett ki a magyarországi püspökök közül; ha nem is az első kinevezését, de a jelenlegi tisztségébe való kinevezését mindenki tőle kapta.

‘Elpusztíthatatlan optimizmus és az a bizonyos nyitottság’ – felelte a bíboros arra a kérdésre, hogy emberileg milyen örökséget hagyott ránk a pápa. Kiemelte, hogy II. János Pál ‘nem tudott ellenséges lenni senkivel szemben’, ez a keresztény életeszménynek az egyik ismérve, amelynek megvalósítását mindenképp meg kell tanulnunk tőle. Mint felidézte, a pápaválasztás idején Rómában tanult. ‘Kijártunk a térre 1978 október közepén, hosszú konklávé volt, nehéz konklávé, a második abban az évben’ – emlékezett vissza Erdő Péter. Hozzáfűzte, hogy a tömeg akkor is kiment a Szent Péter térre: várta a híreket, nézte a Sixtusi kápolna tetejét, milyen színű a felszálló füst.

‘A füst általában mindig szürke volt, de aztán mondták, hogy az feketének számít. Aztán egyszer, egy kora délután azt mondták, hogy ez a füst most fehér. (…) Mire kigyulladtak a fények és kihirdették az eredményt, addigra mintegy 270 ezren ott voltunk már a téren. Sokan első hallásra nem értették az új pápa nevét és nem tudták, hogy ki az. Aztán hamarosan elterjedt, hogy lengyel pápát választottak.’

‘Egészen különös érzés volt nekünk, Közép-Kelet-Európából jötteknek, hogy a mi régiónkból kerül valaki most pápai székbe’ – idézte fel a csaknem 27 éve történteket. Visszaemlékezett arra is, hogy az első pápai beszédet nagyon szívmelengetőnek tartotta és megnyugtató volt a névválasztás is: János Pál. Mint mondta, ez azt jelentette, hogy az új pápa vállalja XXIII. János, VI. Pál, a II. Vatikáni Zsinat örökségét.

Kiemelte, mennyiféle ember felé volt képes megnyílni a pápa: a tudomány emberei, a legegyszerűbb emberek, a különböző kontinensek népei felé egyaránt, különösen a fiatalok felé. ‘II. János Pál úgy vonul be a történelembe, mint a fiatalok pápája’ – hangsúlyozta a bíboros, azzal magyarázva ezt, hogy talán a fiatalok jobban megérzik azt a személyes kisugárzást, ami belőle áradt, talán azért, mert nyitottabbak.

Erdő Péter felidézte, hogy úgy is szokták II. János Pált emlegetni, mint a média pápáját. Véleménye szerint különleges tanúságtétel volt a legutolsó évek, napok betegsége, szenvedése és a média összetalálkozása is. Bár a püspökök ugyanúgy szenvednek, mint a többi ember, ők ezt a színpadon teszik, nem színleg ugyan, de valamiképpen a nyilvánosság előtt és ez a pápára egészen különösen igaz volt – mondta, hozzátéve: II. János Pál vállalta azt, hogy sok ezer ember előtt megpróbál beszélni, megpróbál áldást adni.

‘Sokszor látszott is rajta, hogy szenvedésébe kerül egy-egy szó, egy mozdulat, ezt olyan őszintén és nyíltan vállalta, hogy ez is megrázó volt’ – emlékezett vissza. Kiemelte ugyanakkor, hogy a pápa ezzel is tanúságot akart tenni az ember méltósága mellett: nem menekült el a szenvedés elől még önként siettetett halálba sem és nem szégyellte azt. Ezzel segített abban, hogy másképp nézzünk a betegekre és az öregekre, segített abban is sok-sok embernek, hogy másképp nézzen a saját betegségére és megtörtségére.

Erdő Péter hangsúlyozta: II. János Pál közel állt Közép-Kelet-Európa népeihez, ő volt az első pápa, aki Magyarországra látogatott. Elmondta azt is, hogy a XX. század minden pápája adott ki rendelkezést a pápaválasztásról, így a mostani esetre is van egy ilyen apostoli konstitúció. Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy II. János Pálnak mint törvényhozónak a műve nagyszabású és maradandó: ő adta ki a latin egyház jogrendjének megújított törvénykönyvét 1983-ban, és 1990-ben, először a világtörténelemben, a keleti katolikus egyházak törvénykönyvét.

‘Örök emlék marad, hogy mennyire a szívügye volt a pápának az ortodoxiával való párbeszéd, sőt nem csak az ökumenikus párbeszéd, hanem a vallások közti párbeszéd is’ – húzta alá, hozzátéve: II. János Pál volt az első pápa, aki elment a római zsinagógába és Damaszkuszban a mecsetbe, nem véletlen, hogy az utolsó napokban is zsidók és mohamedánok is imádkoztak érte. Arra a kérdésre, ezúttal milyen konklávé várható, a bíboros azt mondta: ‘ilyenkor az egyház imádkozik és a Szentlelket kéri, (…) magán a gyűlésen is a Szentlélek segítségét kérik’.

Nem csak emberi mérlegelés van – mutatott rá az esélyeket firtató kérdésre, jelezve: ‘nemcsak hogy egy konklávénak, minden egyes szavazási menetnek lelke van’, azt nem lehet előre annyira kiszámítani. Erdő Péter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ‘a jelenlegi pápának nincs alternatívája’. II. János Pál olyan nagy személyiség volt, hogy nincs olyan érezhető, jelentős mozgalom vagy elképzelés, ami komolyan különbözne az övétől; ez is az ő nagyságát mutatja – mondta a bíboros, prímás.

Comments are closed.