Forrás: National GeographicMilyen logika alapján számozták a budapesti kerületeket?
„Érdekelne, hogy milyen logika alapján, és mikor számozták be Budapest kerületeit.”
A nagyvárosi kerületeket általában egy központi fekvésű városrészből kiindulva, rendszerint a legősibb városmagból kezdve szokták számozni. Nem történt ez másképpen Budapesten sem, hiszen nálunk az egyes sorszámot a budai belső területek kapták. Igaz, ez a kerület korábban nagyobb is volt, mint a mai, például a jelenlegi XI. kerület jelentős része is ebbe a városrészbe tartozott egy ideig.
Budapesten az is bonyolítja a helyzett, hogy három várost egyesítettek 1873-ban, így nehéz eldönteni, melyik a legősibb település: római hagyományai miatt Óbuda élvezhetett volna előnyt, magyar történelmi vonatkozásai miatt Buda volt kiemelt jelentőségű (egykori királyi székhelyként), a XIX. században pedig Pest vált az ország politikai és gazdasági központjává.
Végül a budai belső kerület kapta az egyes sorszámot, innen pedig – mint a többi nagyvárosban – kifelé növekvő számú kerületek jöttek létre, méghozzá többnyire az óramutató járásával megegyező irányban, spirális alakban. Már az egyesítéskor is voltak bizonyos problémák, így jött létre a nagyszámú zsidó lakosság által jellemzett Erzsébetváros önálló (VII.) kerületként, kiválva a VI.-ból. Ugyancsak kivált a Józsefvárosból Kőbánya, amely a X. kerületet alkotta. Ezek a változtatások már az 1872-es, Budapest létrehozásáról szóló törvény végrehajtásakor, a törvény születése után történtek meg. A főváros keletkezésekor tehát 10 kerületből állt.
A XI., a XII., a XIII. és a XIV. kerületek megalakítására csak 1930-ban került sor. (Ezek számozása igyekezett követni a spirális és az óramutató járására alapozódó logikát, de a X. kerület korábban említett nehézkes létrehozása kissé megzavarta a számozás rendjét a Pesti oldalon.) 1930-ban tehát 14-re emelkedett a kerületek száma.
A mai kerületszámozás már egyáltalán nem egészen tükrözi ezt az eredeti állapotot, hiszen a pesti belváros eredetileg ugyan a mai, vagyis az V. sorszámot viselte, ami megfelelt az előbb említett logikának, ám az 1950-es Nagy-Budapest létrehozásakor ezt a IV. számot, amely Lipótvárosé volt korábban, az északi munkáskerület, Újpest kapta. A pesti Belvárost pedig egyesítették a Lipótvárossal és ez az újonnan létrehozott kerület viseli az V. sorszámot azóta is. 1950-ben összesen 22 kerületet alakítottak ki Nagy-Budapesten.
A VI., a VII. és a VIII., illetve a IX. kerületek számozása megtartotta az óramutató járásával növekvő logikát, akárcsak a XIII. és a XIV. kerületek számozásáé. Ezek azonban ma már csak töredékesek, mint ahogy a XV., a XVI., a XVII., a XVIII., a XIX. és a XX., a XXI. és XXII. kerületek számozása. Ezeknél megfigyelhető, hogy többnyire pesti kerületeket érintett az 1950-es új számozás, csak a XXII. kerület, Budafok csatolódott a budai oldalon a fővároshoz, illetve a közbeeső Csepel szigetének északi csücske lett a huszonegyedik városrész. Egyébként az 1950-es módosítás is figyelembe vette részben a korábbi szokásokat, vagyis az óramutató járásával növekvő sorszámúak az új kerületek.
A rendszerváltás óta egyetlen új kerület jött létre, ennek számozása tovább töredezte a korábbi logikát. A korábban egységes XX. kerület, Pesterzsébet (tehát nem Pestszenterzsébet, ahogyan sokan nevezik) és Soroksár szétválása után, az utóbbi önálló városrészként alkotja a főváros XXIII. kerületét. Pesterzsébet pedig megtartotta a húszas sorszámot.
A jelenlegi Budapest 23 kerületének számozása így ma már kevéssé nevezhető logikusnak, viszont a nagyobb átszervezéseknél azért igyekeztek a döntéshozók legalább részben alkalmazni a korábbi gondolatmeneteket.
Szegő Iván Miklós
2005.március.31
