Forrás: HVGA felnőttek 20-25 százaléka funkcionális analfabéta, s alig egytizede rendszeres újság- és könyvolvasó – derül ki a felmérésekből. A kormányzat A Nagy Könyv című televíziós vetélkedősorozat támogatásával is igyekszik élénkíteni a betűk iránti érdeklődést.
Nobel-díj ide vagy oda, Kertész Imre Sorstalanság című könyve továbbra sem tartozik a kedvenc olvasmányok közé Magyarországon. Legalábbis is ezt mutatja az a kép, amely a Magyar Televízióban (MTV) márciusban indult A Nagy Könyv című műsorba felkért neves szereplők által kedvenc olvasmányként megnevezett művek listájából bontakozik ki. Kertész regénye ugyanis csak úgy került a képernyőn egy-két percben ajánlottak közé, hogy az abból készült film főszereplője, Nagy Marcell hívta fel rá a figyelmet. Nem járt sokkal jobban Kertész azokkal a „hivatásosokkal” sem, akik a műsor internetes honlapján tették közzé legkedvesebb tíz (magyar és külföldi) olvasmányuk lajstromát. A harminc, főleg irodalmár ajánlóból háromnak tartozik a kedvencei közé a Sorstalanság, ezt az arányt Kertész Ákos Makra című regénye vagy – igaz, több írásával – a nemrégen újrafelfedezett Wass Albert is elérte.
A nagy össznépi olvasójátéknak szánt műsorban tehát, úgy tűnik, a Nobel-díjas mű nem lesz főszereplő. Már csak azért sem, mert ha az irodalmárok ajánlanák is Kertész könyvét, A Nagy Könyv a nézőkre épül. A szociológiai felmérésekből pedig tudni lehet, hogy közönségkedvencnek más jellegű művek számítanak, és a legtöbbet olvasott szerzők rangsorát is évtizedek óta más típusú írók vezetik. Az első felmérésnél, 1964-ben sorrendben Jókai Mór, Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond állt az élen, a nyolcvanas évek közepén pedig a Szilvási Lajos-Jókai-idősebb Alexandre Dumas hármas, míg 2000-ben Danielle Steel, Robin Cook és Lőrincz L. László léptek a helyükre. Amikor a kutatók a kedvenc szerzőkre kérdeztek rá, Jókai 2000-ben is az élen állt, mögötte Cook, Moldova György és Steel következtek.
A kedvenc olvasmány ugyanakkor Gárdonyi Egri csillagokja volt, amely eszerint eséllyel indulhat A Nagy Könyv versenyén is. Az Angliából adaptált műsor szabályai szerint ugyanis a közönségszavazatok alapján áll majd össze az a száz könyv, amelyből újabb fordulóban lehet kiválasztani a legjobb 12-t. Ezek mögé már csapatokat szerveznek a műsor készítői, s az ősz folyamán az együttesek vetélkedőin és további közönségszavazásokon dől majd el, melyik a magyar olvasók kedvenc könyve. Angliában, majd Németországban is John Ronald Tolkien A gyűrűk ura című műve lett az első. A szigetországban a műsor össznépi játékká vált, megmozgatta a kiadókat, könyvtárakat, rengeteg olvasókör alakult, s megugrott a bolti eladások és a könyvtári kölcsönzések száma is.
A műsor licencét az MTV 8 millió forintért szerezte meg a BBC-től, majd támogatóul megnyerte a kulturális tárcát is. A köztévé valamivel több mint 100 millió forintot áldoz a programfolyamra, s hasonló nagyságú összeggel száll be a minisztérium is. A pénzt az MTV-vel szerződésben álló könyvtáraknak juttatják majd el, hogy megvásárolhassák a legjobb 12 közé jutott műveket. Mintegy félmilliárd forintot tett félre a Nemzeti Kulturális Alapprogram is a műsorhoz kapcsolódó későbbi akciók támogatására. Az 1 milliárd forintra kalkulált végösszegből azonban egyelőre több százmillió forint hiányzik. A szervezők ugyanis számítottak az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) pénzére is, ám menet közben kiderült, az idén ilyen célra már nem írnak ki pályázatot (van viszont az ORTT-nek pár százmillió forintos tartaléka, nem kizárt tehát, hogy utólag be lehet majd tömni a program költségvetésében lévő lyukat).
A kutatók szerint jól jönne A Nagy Könyv sikere, az olvasás ugyanis egyre inkább háttérbe szorul a szabadidős tevékenységek között. Az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkent mind a rendszeres olvasók népességen belüli aránya, mind a könyv- és újságforgatásra szánt idő. Egyes kutatások egészen ijesztő számokat mutatnak: az úgynevezett funkcionális analfabéták – az inkább csak formálisan írni-olvasni tudók – arányát ma 20-25 százalék közé teszik Magyarországon. E kör jellemzően három rétegből kerül ki: az alacsony iskolai végzettségűek, az idősek és a kisközségekben élők közül. Az olvasásra szánt időként jelenleg hétköznap alig pár percről lehet beszélni, s a hétvégén is fél és háromnegyed óra közötti az átlag. A tévézés uralkodó helyzete megingathatatlannak látszik: a felnőtt lakosság szabadidejének 60 százalékát áldozza erre.
A felnőttek 9 százaléka olvas rendszeresen könyvet, napilapot és folyóiratot: ők főleg a magasan képzett városi fiatalok közül kerülnek ki. A számok e tekintetben is drámai változást mutatnak a megelőző nagy, 1985-ös felméréshez képest: akkor ugyanis a „mindenevő” olvasók aránya éppen ennek a kétszeresét tette ki – 18 százalékot. Az ezredfordulón pusztán 40 százalék mondta magáról, hogy rendszeresen olvas valamilyen napi- vagy hetilapot, a könyvolvasás mutatói pedig még ennél is rosszabbak. A felnőttek több mint fele tartozott azok közé, akik a felmérést megelőző évben egyetlen könyvet sem olvastak el, ez az arány az 1964-es első felmérés óta egészen a nyolcvanas évek közepéig 40 százalék körül volt. A Magyar Művelődési Intézet és az Akadémia Szociológiai Intézetének közös, 2003-2004-es felmérése pedig azt jelezte, hogy mindössze a felnőttek egyharmada mondta magáról, hogy úgy olvas valamilyen könyvet, hogy legalább hetente kinyitja.
A helyzet a fiataloknál is aggasztó, s mindez nem írható csak a (kereskedelmi) televíziók előretörésének a számlájára. Nagy Attila olvasásszociológus középiskolások között végzett, 2003-ban publikált vizsgálata során azt tapasztalta, hogy a gyerekek 2 százalékának otthonában egyetlen könyv sincs. A szakképzősöknél ez az arány 7 százalék, a kelet-magyarországi középiskolásoknál pedig már 14 százalék. A diákok persze elvileg rendszeresen olvasnak, főleg iskolai kötelezettségből, s ők a könyvtárak legszorgalmasabb látogatói is. Ám ez a mutató is csalóka: az említett középiskolai felmérés szerint a szakképzősök egynegyede tankönyvön kívül semmit sem olvas, s a gimnazisták negyede is legfeljebb évente egy könyvet a kötelező irodalmon felül. Így nem meglepő, hogy az olvasásszociológiai adatok szerint éles cezúrát jelent az iskola befejezése: sokan akkor gyakorlatilag örökre abbahagyják az olvasást.
RIBA ISTVÁN
