Az átfogó, rajtaütésszerű doppingkontroll keretében világszerte 53 nemzet 671 „vizesembere” adott mintát, akadt, aki többször is
A FINA-doppingtesztek megoszlása földrészenként:versenyen kívül verseny közbenAfrika 36 40Amerika 281 239Ázsia 139 120Európa 654 475Óceánia 137 118——————összesen: 1247 992
A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) összesen 2239 doppingvizsgálatot végeztetett el 2004-ben, ebből a versenyen kívüli, előre be nem jelentett ellenőrzések száma 1247 volt. A pozitív esetek száma 18, ketten buktak le váratlanul végrehajtott kontroll nyomán, a többieknél a tesztadást eleve megtagadó két amerikait kivéve – a verseny közben levett minta árulkodott utólag arról, hogy tiltott segítséghez folyamodtak.
Egy dán és egy olasz úszónő FINA-ellenőrzésen veszített rajta, tizennégy sportolót – három olaszt, két belgát, illetve egy-egy brazilt, dél-afrikait, egyesült államokbelit, egyiptomit, franciát, iránit, líbiait, németet és svájcit – nemzeti szövetségének vizsgálata leplezett le.
A FINA honlapján olvasható statisztikai összegzésből kitűnik, hogy a legtöbb mintavételre Európában került sor, a kontinens úszóit – sokkal kisebb mértékben vízilabdázóit, műugróit, műúszóit és nyílt vízi úszóit 475 alkalommal vetették alá kontrollnak versenyek közben, s 654-szer váratlanul, úgynevezett random-teszt keretében.
Az átfogó, rajtaütésszerű doppingkontroll keretében világszerte 53 nemzet 671 „vizesembere” adott mintát, akadt, aki többször is, így jön ki az 1247-es szám, ebből 34 volt EPO-teszt. Verseny közben 77 ország 588 úszóját szűrték, az események zöme FINA-viadal volt, de az együttvéve 992ben benne van az athéni olimpián elvégzett mintavételek száma is.
A FINA-hoz tartozó államokban lebonyolított külön ellenőrzések 32 ország sportolóira terjedtek ki, a teljes mintát itt 4528 „tétel” alkotja. A „nemzeti jellegű kutakodások”, vagyis az egyes FINA-tagországok körében lefolytatott mintagyűjtések kiterjedtek Magyarországra is. Példának okáért 24 versenyzőtől 41 alkalommal vettek analízishez szükséges vizsgálati anyagot versenyek közben. Az „alulfoglalkoztatottak” közé tartozik Bulgária, Izrael, Lettország és Szlovákia, ahol is egyformán egy-egy úszó került csupán doppinggórcső alá, annál „népszerűbbnek” bizonyult például Nagy-Britannia (40 sportolótól összesen 73 mintavétel), Oroszország (39/71), Németország (38/71), Olaszország (26/48), együttesen pedig 360 európai versenyző produkálta a 654 mintát.
Az országonkénti bontásból kitetszik, hogy az előre be nem jelentett ellenőrzésekkor a magyar vízilabdázók közül két válogatott női pólós – Drávucz Rita és Györe Anett – volt vizsgálati alany 2004-ben, az úszók közül pedig hárman számíthattak a doppingellenőrök részéről megkülönböztetett figyelemre: Reményi Diána, Risztov Éva és Cseh László, amennyiben mindegyikőjüket egyformán három-három alkalommal tesztelték, de két-két ízben Bodor Richárd, Flaskay Mihály, Kovács Ágnes és Nagy Réka is a minta-begyűjtők vendége volt. A verseny közben megejtett szűrések kiválasztottjai között vezető helyet foglal el a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Biros Péter, akit négyszer is kisorsoltak mintaadásra, egyszer az athéni ötkarikás játékokon, háromszor pedig a válogatott Világliga-meccsei alkalmával. Háromszor ellenőrizték a szintén kétszeres olimpiai bajnok társat, Molnár Tamást, s ugyancsak a férfi pólósok közül két-két ízben kellett elemzésalapot szolgáltatnia Fodor Rajmundnak, Gergely Istvánnak, Madaras Norbertnek, Steinmetz Ádámnak és Szécsi Zoltánnak, miközben jócskán akadtak „egykék” is, tehát akinél egyszer is beérték a találkozást a „kémcsövesek”. Az úszók táborából Athénban is sajátos közkedveltségnek örvendett Risztov és Cseh, ők a görög fővárosban szintúgy kétszer-kétszer voltak „raporton”. A kontrollt végzők igyekezete mindenesetre a vizsgálati eredmények ismeretében feleslegesnek bizonyult, mivel valamennyi magyar tisztának találtatott.
hirado.hu/MTI