Forrás: MNOSüddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de) – A baloldali napilapban Christiane Kohl Háló az utolsó halaknak címmel ír a háborús bűnös vadászat akciók megsokasodásának okairól.
A hosszadalmas nevet viselő „A nemzetiszocialista bűnök felderítésére létrehozott tartományi jogi igazgatóságok központi hivatalának” folyamatosan igazolnia kell létjogosultságát. Hatvan évvel a háború után ez a kérdés aktuálisabb, mint valaha az egykori ludwigsburgi női börtönből kialakított „központi hivatalban”.
Nem állítom, hogy élő halottak vagyunk, nyilatkozta Joachim Riedel államügyész, de aligha létezik még egy olyan hivatal Németországban, melynek annyiszor keltették már halálhírét.
Merülő hálóval nyomozunk az utolsó tettesek után, nyilatkozta a Riedel. Majd ha mindegyik halott, akkor becsukható a hivatal, s az még eltart egy ideig.
A 47 éves hivatalnak, hetvenes évekhez képest, amikor 126 alkalmazottja volt – ebből 48 államügyész és bíró – már alig 20 dolgoznak ott, viszont hatalmas aktahegyeket igazgatnak. Pontosan 1657567 adatlap található a szürke szekrényekben, ezekben összesen 687380 nevet és 608945 helyszínt és 4247 egységet tartanak nyilván.
Ludwigsburgban majd minden eljárásnak megvan az anyaga, amelyet Szövetségi Köztársaságban valaha nemzetiszocialista ügyek miatt lefolytattak. Akit valaha, valamivel megvádoltak, vagy akár csak kihallgattak, annak a nevének szerepelnie kell az iratok között. Az akták felbecsülhetetlenek a történelem kutatásnak, neves történészek, mint Daniel Goldhagen hónapokat töltöttek Ludwigsburgban.
