Forrás: MNO

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) – A konzervatív napilapban Joseph Croitoru A Szentföld urai? címmel foglakozik egy könyv apropóján az izraeli telepesek szerepével.Nem titok, az izraeli közvéleménynek nehezére esik, hogy nyilvánosan bírálja a telepeseket. A telepes falvak hálózata immár évek óta egyre kevéssé téma az ország médiájában, mára szinte csak emberjogi szervezetek foglalkoznak a kérdéssel.

A telepes mozgalom történetének mindmáig hiányzik a tudományos feldolgozása, amit az izraeli történész Idit Zartal és a Haaretz újságírója Akiva Eldar által most publikált tanulmány talán először végez el.

Már a könyv címe, “Az ország urai – A telepesek és az izraeli állam 1967-2004” is komoly gyúanyagot tartalmaz. A szerzők tézise azt illusztrálja, amit az izraeli baloldal régóta állított, nevezetesen a társadalom időközben a telepesek túszává vált. A könyv erénye, hogy az alaptézist végre tudományos kutatásokon alapuló tanulmánnyal támasztja alá. A telepesek 1967 óta ügyes politikával elérték, hogy az izraeli politika meghatározó tényezőivé váljanak.

Már közvetlenül a hatnapos háború után láthatóvá váltak azok a mechanizmusok, melyek később a telepesek sikerét biztosították. Az 1967-es győzelmi mámorban senkit sem zavart, hogy szeptemberben fiatal vallásos izraeliek egy csoportja ismét megalapította a megszállt nyugati parton Kfar Etziont. Azt a falut, melyet 1948-as háborúban a zsidók kénytelen voltak feladni.

Az egykor elmenekültek visszatértével, egy precedenst teremtettek: A militáns, nemzeti-vallásos csoportokban megerősödött az a meggyőződés, hogy újra betelepíthetik a bibliai zsidó területeket. Az első lépést ebbe az irányba néhány hónap múlva Hebronban tették meg, melyet az ősatyák városának tekintenek. Először csak arra kértek engedélyt a katonai hatóságoktól, hogy a városban ünnepeljék meg a peszahot.

A helyi parancsnok hozzájárult, hiszen melyik izraeli tábornok kívánt volna valamit megtiltani abban az emelkedett hangulatban. Ezt az elfogadottságot azonnal kihasználták a telepesek, amikor az ünnep után egyszerűen bejelentették, maradni fognak. Az akkor kormányzó szociáldemokratáknak szintén nem állt érdekükben, hogy erőszakkal evakuálják Hebronból a telepeseket, így ott maradhattak egy kaszárnyában.

Hebronból kis lépésekkel terjeszkedték, ismételten befejezett tényeket teremtettek, amit végül a döntésképtelen politikusok elfogadtak. A hadsereggel való együttműködésük mindmáig a telepesek sikerének egyik előfeltétele: Hiszen ettől az évtől, 1968-tól fogva a hadsereg, állítólag katonai célokra palesztin földeket foglalt le.

A telepesek támogatói közé tartozott akkor az a Simon Perez, akit ma békeharcosként ismernek. Ő volt, aki lehetővé tette Ramallahtól északra, hogy létrehozzák az első telepeket, ahol a telepesek a hadsereg építkezéseinek alvállalkozóiként tevékenykedtek – így jött létre rövidesen az egyik építkezésből Ofra település.

Comments are closed.