Forrás: 168 Óra

Ennyi nem elég?

CHRISTOPHER LAMBERT SZEREPEI

2005/12 – Kultúra

Pitrolffy Tamara

Fóton és Tatán forgat az egykori amerikai Hegylakó, Christopher Lambert. A harag napja című filmet európai koprodukcióban készítik, magyarországi producere Sipos Kornél. A történet a 16. századi spanyol inkvizíció idején játszódik, Lambert rendőrfőnököt alakít benne. Azt mondja, végre nem szokványos figurát kell megformálnia. A francia származású színész exkluzív interjút adott lapunknak.

Producere azt mondta önről: megszállott.

Vajon dicséretnek szánta?

Úgy vettem ki a szavaiból.

Na jó. Igazi maximalista vagyok. Másrészt – ne nevessen ki – nekem a mozi ma is az álomvilág része, ahova a való világ elől menekülhetek.

Van miért menekülnie?

Néha igen. De ne firtassa. Mert most jól érzem magam. Lelkesedésemet általában a filmötletek hozhatják meg. Sajnos kevés az olyan produkció, ahol összejön az igazán tehetséges rendező, az eredeti történet, az ütős forgatókönyv és persze számomra egy jó karakter. A harag napjában minden inspiráló elem adott. Tetszik, hogy nem szokványos figurát kell játszanom. Egy évet kellett várnom a forgatásra, s noha közben más munkáim is lettek volna, inkább halogattam őket, csak hogy részt vegyek a filmben.

Egykor a párizsi Conservatoire-ba járt. Színházi színésznek tanult. Eljátszhatta volna a világirodalom klaszszikus szerepeit is.

Nem fejeztem be a tanulmányaimat. Idegen, merev volt számomra az a közeg.

Mitől?

Úgy éreztem, a klasszikus darabok kötöttek, korlátok közé szorítanak. És hát nem szívesen elemezgettem a „mélylélektani” szerepeket sem. A modern drámák szabadabb dramaturgiája jobban vonzott.

Amerikai kritikusai viszont többször is megjegyezték önről: „európai művészalkat.”

Látja, pedig ez tipikus európai mentalitás. Kicsit unom már ezt az összevetést. Színész vagyok. Ennyi nem elég? Nem szeretem túlbonyolítani a helyzeteket. Tudja, mi tetszik a mostani szerepemben? Hogy a hősöm sem bonyolult jellem.

Egészen pontosan: lecsúszott, iszákos, ám becsületes rendőrfőnök.

A harag napja felvételénVadonatúj a történet, amely a 16. századi spanyol inkvizíció idején játszódik. Rendőrfőnököt alakítok, aki a vallásháború idején rejtélyes gyilkosságok nyomába ered, és közben maga is üldözött eretnekké válik. Az erkölcsös keresztény rendőrfőnökről ugyanis kiderül: ő is a kirekesztettek közé tartozik, és tagja egy titkos közösségnek.

Izgalmas lehet…

Nem ez a lényeges. Szerintem fontos aktuális üzenete van a történetnek: sosem szűnnek meg a vallási harcok, valahol mindig újraélednek. Nemcsak a középkori inkvizíció idején öltek meg milliókat fanatikus és őrült meggyőződésből.

A hit – sajnos – még ma is képes a megosztásra. Gondoljon csak napjaink vallási terrorizmusára. Európaiak és amerikaiak a muzulmánok ellenségei, izraeliek a palesztinokéi.

Producerétől hallottam: a film inkább az európai művészfilmes vonulatba tartozik, bár vannak benne amerikai klisék is.

Találóan fogalmazott egy barátom: a hollywoodi mozikból az derülhet ki, mintha az amerikaiaknak nem lenne történelmük, sem kultúrájuk. Tény, ott a filmeket az akciójelenetek határozzák meg, a színész értékét pedig a bevétel. Viszont évekig azt hitték az európai rendezők, csak úgy lehetnek sikeresek, ha Amerikával versenyeznek. Holott értelmetlen a rivalizálás. Különben mindegy, hogy európai vagy amerikai a sztori, csak jó legyen a film. Ebben olyannyira hiszek, hogy időközben társproducere lettem A harag napjának. Ugyanis „kitörési pontot” látok benne: nem szégyelljük, hogy eladható produkciót készítünk, de nem engedünk a művészi értékekből.

S mi a feladata társproducerként?

Telefonálgatok.

Komolyan kérdeztem.

Komolyan feleltem. Lobbizok. Már végighívtam az összes filmforgalmazó ismerősömet. Ez azért lényeges, mert bár a multiplex európai „találmány”, Európának – szemben Amerikával – nincs kereskedelmi hálózata.

Ön szerint miért nem alakult ki?

Az európai filmesek úgy vélik, az értékesítési lánc létrehozása állami feladat. Amerikában magánbiznisz. A franciák vagy az olaszok remek filmeket gyártanak, ám nem terjeszkednek, megelégednek a nemzeti közönségsikerrel. A németeket még mindig az amerikaiak „megszállása” izgatja. Mellesleg bizonyára kevesen tudják: az utóbbi néhány évben európai pénzből jött össze számos amerikai film költségvetésének majdnem hatvan százaléka. Meg kellene végre érteni, hogy az amerikaiak akár partnerek is lehetnek, nem pedig ellenfelek.

Gondolja, hogy nekünk is van mit tanulnunk az amerikaiaktól?

Magyarországon sokakkal beszélgettem az itteni viszonyokról: a rendezők elítélik az üzleti szemléletet, alkotásaikat kizárólag a szakmának és a kritikusoknak készítik. Egy idősebb magyar rendezőtől azt is hallottam: filmjeik az előző rendszerben a vasfüggönnyel határolt „Kelet” kuriózumaként jutottak el európai országokba. Viszont még azóta sem győzték le teljesen magukban a szocializmusbeli mentalitást. Vagyis csak kevesen gondolkodnak európai piacokban…

Miért mosolyog?

Először járok Magyarországon. Mielőtt ide érkeztem, azt gondoltam, lépten-nyomon a keleti blokk emlékeire bukkanok. De a plázák, hotelok és bevásárlóutcák átrajzolták a képzeteimet.