Forrás: Magyar RádióKrisztus úgy törte fel a sziklasírt, mint a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját. A festéshez használt piros szín, Krisztus kiölött vérét jelképezi. A középkorban a templomban állított szent sírba is tettek tojásokat, – ahogy nemrégiben még Bukovinában is szokás volt ez.
A kínai néphagyomány úgy írja le az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött.
Nem véletlen, hogy a tojás vált az élet, a teremtés szimbólumává. Ez az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találunk, és egyben magában rejti a születés, az élettelenből élővé válás titkát.
A tojás díszítése és ajándékozása ősibb a keresztény húsvét ünneplésénél, de még a zsidó peszah ünnepénél is. Hazánkban avar kori sírokban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, de már az ősi Egyiptomban is tettek ilyet a sírokba.
A kereszténység elterjedésével ez az ősi életszimbólum könnyen hozzákapcsolódott a feltámadás ünnepéhez. A húsvéti tojás egyházi áldásban részesítéséről a IV. századtól van tudomásunk, díszítéséről pedig a XIII. századtól maradtak fenn írásos emlékeink.
Az ősi hagyományokon túl még egy ok erősítette a tojás húsvéti szimbólummá válást. Régen a tojás is böjti tilalom alatt állt, így az ünnepre sok összegyűlt, amelyeket aztán nagy mennyiségben fogyasztottak, ajándékoztak az emberek.
A középkorban a templomban állított szent sírba is tettek tojásokat – ez a közelmúltig élő szokás volt a bukovinai székelyeknél.
A mítoszok lassan átformálódtak keresztény legendákká: Krisztus úgy törte fel a sziklasírt, mint a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját. A festéshez használt piros szín Krisztus kiölött vérét jelképezi.
Papp Tamás-Kácser Anikó
