Forrás: 168 Óra

Listás helyek

AZ ÜGYNÖKÜGYEK FEJLEMÉNYEI

2005/11 – Közélet

Bányai György

Az elmúlt héten már nem is az úgynevezett ügynökök kerültek a középpontba, hanem a róluk készült bizonytalan eredetű listák. Pontosabban az, hogy honnan származnak. Merthogy a legutóbbi, a február végi, hálón fennakadt lajstromból jószerivel lehetetlen kipecázni a valódi ügynökök nevét. Voltak, akik átvilágítási papírt mutattak cáfolatul, volt, akit elhárítótiszt igazolt. Amúgy pedig: az adatok is rendkívüli összevisszaságban kavarogtak. Mintha egy dezinformációs hivatal állította volna össze őket. Az újabb ügynökhét zavaros fejleményeit szerzőnk foglalta listába.

Kónyáné Kutrucz Katalin például a Nap-keltében kapásból sorolt néhány nevet: „…van egy Bakó Lajos, aki nem az a Bakó Lajos. Van egy Keresztes Sándor, aki nem az a Keresztes Sándor, sőt egyik Keresztes Sándor sem. Két Németh Zsolt van, akik közül egyik sem az a Németh Zsolt, két Gulyás József van, akik közül egyik sem az a Gulyás József, és mehetnénk így tovább.” Avagy: „…épeszű ember nem képzelheti, hogy – mondjuk – három vatikáni követet a nyolcvanas évek közepén a magyar titkosszolgálatok be tudtak szervezni.”

És napvilágot láttak a tagadó nyilatkozatok és az ellenvélemények. Raj Tamás főrabbi több tévéműsorban is megjelent, felemlítve egy másfél évtizedes pauzát, amikor nem gyakorolhatta hivatását. Gyulay Endre, szeged-csanádi megyés püspök a Magyar Nemzetben, ironikus jegyzet keretében cáfolt. Rázmány Csaba unitárius püspök arról számolt be: egyházukban a tisztségviselők megválasztását egy hónappal arrébb tolták, mert két embernek még nincs igazolása arról, hogy nem működött együtt a múlt rendszer állambiztonsági szolgálataival. Cáfolt Frenkl Róbert, aki magas világi tisztséget tölt be az evangélikus egyházban.

Nyilatkoztak a világiak is. Például a MIÉP-szóvivő exrádiós Győri Béla mondta, hogy nem volt ügynök. És az már a sors aktuális (múlt heti) fintora, hogy egy másik rádiós, Kondor Katalin ügyében – bírósági ítélet nyomán – a Népszava e héten (ezúttal a megfelelő helyen) kényszerült közölni: valótlanul állította, hogy a közmédium elnöke III/II-es volt.

De vissza az említett listához. Kutrucz Katalin – aki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója – egyértelműen közölte idézett tévéinterjújában: a Lycos webtárhelyéről Magyarországra visszajutó dokumentum „hiteltelen, manipulatív lista”. A témával foglalkozó számos szakember szintén ezt mondja – legyen történész, kutató, levéltáros. Vagy éppenséggel egykori hivatásos állambiztonsági tiszt.

Utóbbiak egyike, Kozenkay Jenő egykori III/II-es tiszt nem is találgat. Azt mondja, a Moszad áll a manipuláció mögött. Ezt megírta a HVG-nek levélben, és megerősítette a Klubrádió Kontra című műsorában is. Jött is a műsorvezető, Orosz József és más megszólalók részéről a rekontra. Bár Kozenkay szerint a Moszad már eddig is 200 ezer dollárt fordított magyar ügynökök dotálására, és még 800 ezret szán arra, hogy feltérképezze az egész hálózati kört.

„Megbízható forrásból, többől, összevágó információkat kaptam – közölte Kozenkay. – Ezeket az információkat meggondoltam, megfontoltam, leírtam.” „Hogy miért pont a Moszad, ne tőlem kérdezze – mondotta a műsorvezetőnek. – Én úgy gondolom, hazámat akkor szolgálom jól, hogy ha ilyen értékű jelzéseket továbbadok.”

A szintén telefonvégen lévő történész, Ungváry Krisztián tromfolt: ez tiszta zsidózás. „A magyar politikai tradíció legsötétebb fejezete, amikor a zsidókra vezetünk vissza minden problémát.” Kozenkay úgy védekezik napokkal később: ha bármely egyéb titkosszolgálatot kellene fölfednie a háttérben, azt az információt is közölné.

Egyébiránt Ungváry épp azért küzd, hogy egy újabb lista felkerülhessen az internetre a Political Capital égisze alatt. A lasjstrom mintegy ezerháromszáz nevet tartalmazna. Ez az, amit látványosan bezúzott az adatvédelmi biztos, Péterfalvi Attila. Somogyi Zoltán, a Political Capital igazgatója hangsúlyozta: Péterfalvi ugyan megsemmisítette azt a bizonyos listát, de nem mondta rá, hogy nem hozható nyilvánosságra. Általánosságban jelentette ki, hogy nevek puszta felsorolása nem lehetséges, mivel csak közszereplők esetében engedi oda a nyilvánosságot a törvény.

Ezzel szemben Ungváry Krisztián azzal érvelt, hogy az általa összeállított listán nem csupán nevek, hanem életutak is vannak, sőt, adott esetben az is kiderül a dokumentumokból, hogy nem kevesen ellenálltak a beszervezési kísérletnek. Másrészt azzal argumentált, hogy kutatási eredmények közzétételét eddig sem tiltották a jogszabályok. „Az a lista, amit összeállítottunk, mind publikált anyag – jegyzi meg. – Aki erről azt feltételezi, hogy erre a Moszad még külön pénzt is ad, ráadásul 200 ezer dollárt, az nem normális. Egyébként a lista elkészítése egy embernek egyheti munkájába került.”

Ungváryék elszántak, de megfontoltak. Megállapodtak két történeti intézettel: a Rainer M. János által vezetett 56-os és a Schmidt Mária igazgatása alatt álló XXI. Századival: átnézik ők is a spionlistát. Pontosabban: ránéznek. Ennél többet nem tehetnek.

Kozenkay, az egykori elhárító addig is feljelentette a Political Capitalt személyes adatok védelmének céljával, valamint azon hazafiúi vélelemből kiindulva, hogy nemzetbiztonsági érdekeket is sért a kutakodás és a közzététel. Ezzel összefüggésben – vagy fordítva – elkezdődött az ügy „elmoszadolása”.

De megmozdult a belpolitika is. Kövér László egykori titokminiszter – nem a megjelenni készülő, hanem a már netet látott listázás dolgában – ugyancsak nem mulasztotta el megemlíteni (vasárnapi újságként a közrádióban), hogy nem tartja kizártnak ellenérdekű titkosszolgálatok érdekeltségét a kiszivárogtatásban. Nevet azonban nem említett. Egyéb, immár honi konspirációs verziót igen. Amondó: lehetséges, hogy a miniszterelnök környezetéből szivárog valami. Ám lát más gondot is: egy kis párt (az SZDSZ) tartja markában a nagyobbat (MSZP). De szerinte a szocik bizonyos szempontból önmagukat is „szadizzák”. Akként látja: ha a szocialista törvénymódosítási javaslat jönne be, akkor elsősorban az MSZMP volt klientúrájának ma is pozícióban levő tagjai kerülnek kellemetlen helyzetbe.

A Szabad Demokraták Szövetsége tovább küzd a lehető legteljesebb nyilvánosságért. A korlát: az áldozatok, a megfigyeltek védelme. Ezen a korláton kihajolni veszélyes.

Időkorlát is van: Kovács Kálmán informatikai miniszter hatvan esztendőt emlegetett. Mármint ha a teljes dokumentációt digitalizálnák. Ha csak a szükségeset és méltányosat, akkor mintegy másfél esztendőt igényel a munka.

A szükség tehát nem bont törvényt. Sőt, talán építi azt.