Forrás: MNO

Keresztes Lajos: A német nyelvterület sajtószemléje

Die Welt

A konzervatív napilap is csatlakozott a Götz Aly napok rendezvényeihez, mivel legújabb könyve kapcsán ők is készítettek Hitler népi állama egy szívességdiktatúra volt címen interjút a berlini publicistával. Amennyiben a nemzetiszocializmust tanulmányozzuk – mondja Aly -, akkor újra és újra felmerül a kérdés, miként magyarázható a belső integráció és a mozgósítási képesség magas foka. És amennyiben a nép és vezetők közötti politikai feszültségek XX. századi történetét vizsgáljuk Németországban, akkor gyorsan felismerhető – amennyiben eltekint a kutató 1914 nyarától -, hogy sohasem volt nagyobb egyetértés nép és vezetése között, mint a nemzetiszocialista uralom tizenkét éve alatt. Aly alaptézise, hogy a „népi állam” jóléti kiadásait döntően az elnyomottak, majd a megszállt területek kifosztásából finanszírozták, s ez garantálta a németek feltétlen lojalitását a rendszer iránt. A szerző szerint például a végletekig eladósodott jóléti államnak, a Harmadik Birodalomnak ezért kellett szükségszerűen rablóhadjáratokat folytatnia.Frankfurter Rundschau (fr-aktuell.de)

Az SPD résztulajdonában lévő napilapban a hamburgi jogász Horst Meier című írásában hiányolja a szélsőjobboldallal folytatott érdemi vitát.

Vitán felül áll – írja Meier -, hogy az NPD képviselőinek fellépése a szász tartományi gyűlésben, miszerint bojkottálták a nemzetiszocializmus áldozatairól rendezett megemlékezést, rosszízű provokáció volt. Azonban mióta indokolná egy párt betiltását a provokáció? Az ünnepi beszédekben demokráciánkat a véleményszabadság és polgárjogok paradicsomaként, a korlátozás nélküli ellenzékiség mentsváraként, a pártok versengésének fórumaként dicsérik. De alig szólal meg néhány NPD-politikus, és titulálja a Drezda elleni szövetséges légitámadást „hűvösen kitervelt, a civil lakosság elleni ipari méretű tömeggyilkosságnak”, és használnak olyan kifejezéseket, mint „bombázásholokauszt”, azonnal előkerül a kérdés: megengedhető ez? Úgy tűnik, a legrosszabban ezen személyektől azt hajlandóak elfogadni, ha szabotálják a hivatalos megemlékezéseket. Amikor demonstratívan elhagyják a termet, miközben a normális emberek a holokauszt áldozataira emlékeznek. Megtiltható ez?

Az a tény, hogy május 8-ig egy lex NPD-t – a gyülekezési jog masszív korlátozását – kíván a berlini kormány keresztül erőltetni, valamint ismét elő kívánja venni a betiltási eljárást, egyáltalán nem állít ki jó bizonyítványt a politikai elit ítélőképességéről. A szerző szerint az egész vitából hiányzik a világosság és a határozottság, igazából betiltani sem merik őket, és valódi politikai vitát sem kezdeményeznek velük. Megvizsgálják a betiltás lehetőségét, és tovább kavarják a felháborodás szürke kotyvalékát. A szélsőjobboldal provokációival szemben nincsenek új válaszok a láthatáron, akcióik nem ébresztik fel a demokratikus öntudatot és vitakedvet. Maradnak a régről ismert kirekesztési reflexek és a döbbenetes félelem a szabadságtól.