Forrás: HíradóVilágKép

Damaszkusz célkeresztben

2005. március 11. 13:38

Politikai lavina indult meg Szíriában és Libanonban: évtizedek óta bebetonozott erőviszonyok és tabuk inogtak meg a két országban az elmúlt hetekben. Bár Damaszkusz utcáin látszólag minden nyugodt.

Nincs jele annak, hogy igazán forró tavasz köszöntött az Amerika által megszállt, Irakkal szomszédos Szíriára. Ám az emberek esténként a képernyőkre tapadva figyelik: miként manővereznek vezetőik az országuk ellen fegyverek árnyékában indított diplomáciai hadjáratban. A volt libanoni kormányfő meggyilkolása óta felerősödött nemzetközi nyomás elérte célját: a szíriai elnök bejelentette, hogy Damaszkusz kivonja a szomszédos országban állomásozó 14 ezer katonáját, akiket eredetileg a másfél évtizedes libanoni polgárháborút lezáró, 1989-es Taifi szerződés értelmében, békefenntartói minőségben vezényeltek oda. Szíria és Libanon elnöke a hét elején megállapodott, hogy Damaszkusz első lépésben a libanoni Bekaa-völgybe csoportosítsa át erőit.Asszad elnöknek nem maradt más választása: hiába indította be a kapkodva diplomácia-gépezetét. Hiszen a libanoni kivonulást követelő amerikai vezetés mögé most európai, sőt arab vezetők is felsorakoztak. A szíriai államfő pedig sietve közölte tárgyalófeleivel, köztük a Damaszkuszba ellátogatott Szili Katalinnal, hogy országa kész együttműködni a kényes kérdésben. A Szíria ellen kialakult egységfront létrejöttében közrejátszhatott egy korábbi, sokak szerint elhibázott döntés. Párizs – amely egykor az arab állam legfontosabb támogatója volt – egy éve fordult el a Damaszkusztól, amikor egy francia cég helyett egy amerikai vállalat kapott meg egy jelentős olajkutatási megbízást. Nem véletlen, hogy Franciaország az elsők között követelte a szíriai csapatkivonást. A kialakult helyzetben több szíriai képviselő is a magyar házelnökasszonynak szegezte a kérdést: Magyarország – NATO tagként vállalna-e közvetítő szerepet az Amerikával kialakult feszült viszonyban.Az Országgyűlés elnöke kifejtette, hogy Magyarország kész segíteni a probléma békés rendezésében, ha a szíriai vezetés is betartja a rá vonatkozó nemzetközi határozatokat.

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke: – Az egész világ érdeke, hogy a közel-keleti béke folyamata megvalósuljon és eztt végigvigyük. Ebben azt hiszem, hogy az úgynevezett Roadmap végrehajtása az valamennyiünk érdeke és annak az örvén Szíria stabil országgá tétele, hiszen Szíria izolálása ebben a térségben további problémákat okozhtt. A másik ilyen kérdés a biztonság. Én azt kőkeményen megfogalmaztam valamennyi tárgyalópartneremnek, hogy a terrorizmus valamennyi formájával szembeni együttműködésben, tehát a fellépés, az mindannyiunk kötelezettsége és érdeke.

Bár a szíriai vezetők egytől-egyik arról beszéltek a magyar delegációnak, hogy készek együttműködni a terrorizmus elleni harcban, az ország továbbra is a washingtoni feketelista élén áll. Amerika az iraki lázadók támogatását, sőt a két héttel ezelőtti tel-avivi merénylet is Szíria számlájára írja.

Mahmud Aref al-Abras, a szíriai parlament elnöke: – Úgy véljük, Európa egyfajta közvetítő szerepet játszik Szíria és Amerika között. De szerintem Damaszkusz és Washington viszonyát elsősorban nem az ellenségeskedés jellemzi, hanem inkább az alapvető félreértések. Amikor mi párbeszédet akarunk kezdeményezni, Amerika parancsokat osztogat. Amikor felajánljuk, hogy segítünk a terrorizmus elleni harcban, azt mondják: ti vagytok a terroristák. De Amerika az, akinek a hozzáállása alapvetően ellenséges.

Az egyre fenyegetőbb hangú washingtoni nyilatkozatok szerint Szíria vezetése veszélyezteti azt a Közel-Keletet, melyet az Egyesült Államok létre akar hozni, és szándékosan akadályozza az iraki demokratikus átalakulást.

– Milyen hatással van Szíriára a volt iraki rezsim bukása és az új kormány megválasztása?Mahmud Aref al-Abras, a szíriai parlament elnöke:- Szíriában azonban mindig is más állapotok uralkodtak, itt az emberek támogatják Asszad elnököt, és sokkal nagyobb az összetartás a nép és a vezetők között. A két ország helyzete minden szempontból más. Az persze tény, hogy most aggaszt minket, hogy az amerikai hadsereg itt állomásozik, alig néhány méterre a határainktól, hiszen a jelenlétük fenyegetőleg hat. Azt az érzést keltik, hogy bármikor megtámadhatnák az országot.

Ám a szíriaiak többsége úgy érzi, hogy az amerikaiak nem fogják megtámadni őket. Az országon belüli rendszerellenes erőkre nem számíthatnak, hiszen az amerikai nyomás inkább egységbe tömörítette a társadalmat, még a vezetők csendes bírálóinak a nagy részét is.Asszad elnök megítélése is más, mint Szaddám Huszeiné volt Irakban. A fiatal elnök számos reformot kezdeményezett, amikor apja halála után átvette az ország irányítását. Engedélyezte például az internet hálózat kiépítését, és nem csupán a katonaság, hanem az elnöki plakátok nagy része is eltűnt az utcákról.Ez persze nem ingatta meg a Baath-párt szinte kizárólagos hatalmát. A nagy lendülettel beinduló demokratikus nyitás hamar megtorpant, és a szólás- és sajtószabadság is várat még magára. A lakosságot azonban leginkább az ország gazdasági helyzete aggasztja, az alacsony fizetések és a magas munkanélküliség. Nem véletlen, hogy Amerika évek óta gazdasági szankciókkal és embargóval próbál nyomást gyakorolni Szíriára.Attól azonban senki nem tart, hogy a diplomáciai háborút valódi katonai csapás követi. A nyilatkozatokkal most mégis óvatosan bánnak, és csak egy-egy jól időzített pillanatban, például egy tárgyalás után lehet megszólaltatni a miniszterelnököt.

Mohammed Nadzsi-elOtari szíriai miniszterelnök: – Az amerikai és a szíriai vezetés egyelőre párbeszédet folytat a térség legfőbb problémáiról. De véleményem szerint az egész kialakult helyzet alapvetően Izrael érdekeit szolgálja. Arra akarják rákényszeríteni Szíriát, hogy az általa legfontosabbnak vélt álláspontokat adja fel. Márpedig az az elsődleges célunk, hogy minden fél számára igazságos béke szülessen a Közel-Keleten, és hogy az alapvető jogok visszaszállhassanak azokra, akiket valóban megilletnek. Az egész világ belátja, hogy enélkül sosem lesz béke a térségben. Szíria és Libanon között rendkívül szoros kapcsolatok épültek ki, amelyeket senki és semmi nem szakíthat szét. Eltökélt szándékunk, hogy a két ország viszonyával kapcsolatos kérdéseket a Taifi-megállapodás szerint rendezzük, hiszen mindkét állam kormánya ezt az egyezményt tekinti irányadónak.

Kérdés, hogy az egyezmény megvalósításában kinek a segítségéből kér a szíriai kormány?

– Pontosan milyen elvárásokkal fordulnak Európa felé most, hogy Szíria és Amerika között a viszony ennyire elmérgesedett?Faruk al-Sara, szíriai külügyminiszter: – Nagyon sok európai vezetővel tárgyaltunk a Taifi-megállapodásról, amelyet a Szíria és Libanon közötti viszony alappillérének tartunk. A libanoni ellenzék többsége is úgy gondolja, hogy a két ország viszonyát ennek az egyezménynek a megvalósításával kell rendezni. Szíria nem a saját, hanem a libanoni nép érdekeit tartja elsősorban szem előtt, és arra törekszik, hogy segítsen Libanon függetlenségének és egységének megvalósításában.

Damaszkuszban a fallal körülbástyázott Amerikai nagykövetség utcája szinte kihalt, nincsenek tüntetések, összetűzések. Pedig nagyon sok szíriai ellenzi a libanoni csapatkivonást. Szerintük csak a közel-keleti konfliktus teljes rendezése után lenne szabad visszahívni a katonákat, mert ezzel védtelenné válik az ország, hiszen Damaszkusznak fontos stratégiai pontokat kell feladnia.Bár a közel-keleti békefolyamat úgy tűnik, úgy erőre kapott, kérdéses, hogy a több évtizedes háborúskodás után képesek lesznek-e a felek megállapodni, például a szíriai-izraeli határ kérdésében. A stratégiai szempontból rendkívül fontos Golán-fennsík elvesztése máig fájó pont Szíriának.Kuneitra városa a 73-as háború óta porig rombolva fekszik a Golán-fennsík tövében. Csaknem minden egyes épületét lebuldózerezte vagy lerombolta Izrael, amikor ki kellett vonulnia az egykor húszezer fős településről. Csak a kórház falai maradtak állva. Izrael azt állítja, hogy a harcokban vált szinte a földdel egyenlővé a város, amit emlékeztetőül, s egyben figyelmeztető jelként azóta is érintetlenül hagyott Szíria. A politikai feszültség azonban, úgy tűnik, nem itatta át az emberi kapcsolatokat. Damaszkuszban minden külföldit barátsággal fogadnak, még a mégoly kritikus időkben is.- Félig szír, félig amerikai származásod elég érdekes helyzetet teremthet számodra most, hogy a két ország közötti viszony ennyire feszült. Mennyit érzékelsz ebből most itt, Szíriában?

Michael Issa: – Amikor Damaszkuszba érkeztem, meglepődve tapasztaltam, hogy az embereket szinte jobban érdekli az amerikai, mint a szíriai származásom. Pedig azt gondoltam, hogy emiatt gyűlölettel vagy fenntartásokkal viszonyulnak majd hozzám, de épp az ellenkezője történt. Többször előfordult, hogy a taxisofőr nem fogadott el tőlem pénzt, csak azért, mert amerikai vagyok, nagyon sokan pedig az otthonukba is meghívtak. A szíriai gyökereim miatt ugyanakkor különleges bizalommal fordulnak felém. Érdekes, hogy mindenkit érdekel, milyen is Amerika. Azt mindenki nyomatékosan hangsúlyozza, hogy utálják az amerikai kormányt, de az embereket szeretik. Az Államokban viszont kissé megfagy körülöttem a levegő, amikor kiderül, hogy félig arab vagyok. Nem igazán tudják, hogy ez pontosan mit jelent, és hogy milyenek az arabok. És amikor erről mesélek, elég feszült lesz a légkör.

Ez a feszültség most ott lebeg Szíria felett. Sokan attól tartanak, hogy libanoni szövetségeseinek elvesztésével Szíria végképp magára maradhat Izrael, a nyugatbarát jordán kormány és a szövetséges csapatok által megszállt Irak szomszédságában. Damaszkusz éppen ezért tapogatózni kezdett az évtizedekig hűvös Ankara felé, sőt, elhangzottak olyan kijelentések is, hogy szövetséget keres Teheránnal. Noha ennek valószínűsége egyelőre csekélynek tűnik, vannak akik attól félnek, hogy előbb-utóbb egy újabb közel-keleti front megnyitásával lángba borulhat az egész térség.

VilágKép

Comments are closed.