Forrás: MAA második világháború végén az amerikai csapatok elfogtak egy náci vonatot Ausztriában, mely a magyarországi zsidóktól elkobzott értéktárgyakat szállította. A kincsek, jogos tulajdonosaik helyett leginkább az amerikai katonák kezébe kerültek. A károsultak, 25 milló dolláros kártérítést kaptak, egy floridai bíróságon. A vontban talált tárgyak értékét 200 milló dollárra becsülik.
A Miamiban élő magyar származású férfi a mai napig tisztán emlékszik arra, amit a nácik és a magyar rendőrség kobzott el családjától a háború alatt. „Drága porcelánok, egy zsák arany és ezüst ékszer, a nővérem egész hozománya, a vallási szertartásokhoz használt összes kegytárgy valamint a családom egész vagyona veszett oda” mondta a 74 éves David Mermelstein. „Leginkább azonban a családomat lopták el, öt testvéremet, a szüleimet, nagyszüleimet, akik közül én vagyok az egyetlen aki életben maradt. Ezt senki sem tudja már pótolni.” tette hozzá. Mermelstein úr tizenhét éves volt amikor a náci rezsim megbukott, ezt követően emigrált Amerikába, ahol családot alapított és megpróbálta feledni a holokauszt borzalmait.
1999-ben nyilvánosságra hoztak egy beszámolót, melyben az elkobzott zsidó javak sorsát követték végig. Mermelstein urat teljesen mellbe vágták a hírek. A jelentésben az állt, hogy a huszonnégy vasúti kocsi tartalmát az amerikai hadsereg teljes egészében kisajátította, és a legértékesebb darabokat a tisztek meg is tartották. „Nem az anyagi veszteség, vagy a pénz a fontos számunkra.” mondta Sam Dubbin, aki egy olyan csoport vezetője, ami a magyar túlélők nevében pereli az Egyesült Államokat. „Az ügy a történelemről, annak befejezéséről és egy nagy országról -USA- szól. Egy olyan országról aki belátja, hogy hibázott, még akkor is ha ők szabadították meg a nácizmustól Európát.” folytatta.
Tárgyalás persze nincs vita nélkül. Néhány történész szerint az egész „aranyvonat” legenda hamis, és a magyar zsidók javait a saját kormányuk lopta el a háború után. Természetesen az amerikai törvényszék álláspontja ellenkezett a túlélőkével. Először az eltűnt javak értékét tagadták, aztán az ügy elévülésére hivatkozva próbálták a tárgyalást beszüntetni. „Megszokott dolog, hogy a kormány nem ismeri be ha hibázott. Nem szeretnének precedens ügyet faragni a dologból, és semmiképp sem szeretnék a hasonló ügyek áradatát, így mindenféle törvényekre hivatkozva akadályozzák a törvényszék munkáját. Amikor a bíró látta, hogy ez történik, akkor a közös megegyezés felé terelte a szembenálló feleket. Ellenkező esetben az ügy még évekig húzódott volna, amíg végül egy élő sértett sem marad.” olvasható a Miami Herald címú újságban.
A per legtöbb résztvevője még ma is Magyarországon él, és a 25 milló dollár is hozzájuk kerül. Azok, akik a háború után elhagyták az országot nem kértek a pénzből. Azt mondják nekik elég, hogy a kormány beismerte a hibáját.
