Forrás: HíradóHírek – Könyvjelző

A „rút kiskacsából” világhírű író lett – Andersen mesébe illő élete

2005. március 9. 10:40Mindannyiunk gyermekkorának egyik legmeghatározóbb meseírója Andersen, akinek történetei a mai napig elvarázsolják a felnőtteket is

Szegény családból származott Hans Christian Andersen, de volt benne becsvágy és elhivatottság. Ennek köszönhette a 200 éve született író, hogy halhatatlan mesehőséhez, a rút kiskacsához hasonlóan tündöklő alakjává vált a világirodalomnak, s királyává a mesék műfajának.

Bár a család nyomasztó szegénységben élt, a gyermek taníttatására nagy súlyt fektettek a szülők: az odenséi zsidó iskolába íratták be, ami egyrészt garantálta, hogy a fiú színvonalas oktatást kapjon, másrészt nagyban hozzájárult Andersen toleráns felfogásához, és ahhoz, hogy a zsidó szereplőkről pozitív képet fessen későbbi műveiben.

A felvilágosult szellemű suszter és a parasztlányból lett mosónő fia 14 évesen érkezett szülővárosából Koppenhágába, hogy képességeiben bízva kiszabaduljon az otthoni nyomorból. Szép énekhangja már Odensében is feltűnt, ezért először a fővárosi királyi színházban próbált szerencsét. Nyurga alakjával a karigazgató helyett inkább a balettmester figyelmét keltette föl, s 16 évesen már színpadra léphetett mint balett-táncos.

Amikor meglátta saját nevét az előadást hirdető plakáton, valósággal megszédült az izgalomtól. Mint utóbb írta, e pillanatban „megcsapott a halhatatlanság nimbusza”. Esetlen alkata, gólyalábai és nagy orra miatt viszont nem igazán illett a táncosok közé, majd mutáló hangja miatt az énekkarban sem maradhatott sokáig. Mégis felfigyeltek rá, s a színház igazgatója gondjaiba vette a tehetséges fiút, s beíratta slagelse-i gimnáziumba. Fiatal fejjel számos színdarabot írt, amelyek azonban – joggal – feledésbe merültek. Nem úgy a meséi, amelyek csakugyan halhatatlanná tették a nevét az egész világon.

Meséket 30 éves korában kezdett írni, miután 1833 és 34 között hosszú körutazást tett Európában. Ezt idézi fel Az ezüsthúszas című meséje. Az útra persze saját zsebéből nem telt volna. A lehetőséget mentorának, a filantróp lelkületű dán pénzügyminiszternek köszönhette.

Mesék felnőtteknek

A hosszú utazás során érlelődött meg benne a meseírás gondolata, ám mint egy barátjának küldött leveléből kitűnik a történetek, inkább felnőtteknek szóltak. Hangvételük többnyire borongós, szomorkás volt, és ritkán végződtek boldog zsivajjal, örömünneppel. Az 1835-ben megjelent, 60 oldalas könyvben négy történet szerepelt, köztük a Borsószem hercegnő. Hamarosan következett a második mesekönyv, benne Hüvelyk Panna történetével. A mesék egy része a költő fejében fogant meg, másik részüket a gyermekkorban halott népi mondák színezésével, továbbfűzésével hozta létre Andersen.

Útirajzai nemzetközi sikereket hoztak, regényeit szívesen látták Európa különböző tájainak kiadói és olvasói. Különösen A rögtönző című regénye lett hamarosan több nyelven is népszerű olvasmány. Ez egy szegénységből világhírre emelkedő művészifjú lelki hullámzásáról szól. Diadal és lelkifurdalás közt hánykódó élete szakadatlan útikaland Európa tájain. Talán a regény lett volna legsikeresebb műfaja, ha nem ragadja el a meseírás.

1837-ben adta közre egyik leghíresebb meséjét, A kis hableányt, amely számos fordítás nyomán egész Európában ismertté tette a nevét. A tragikus sorsú sellőlány bronzszobra Koppenhága legismertebb és leggyakrabban fényképezett köztéri műalkotása. A történetben pszichológusok Andersen szexuális labilitásának, lappangó homoszexualitásának dokumentumát vélik látni. A történet – mint számos Andersen-mese – a főhős halálával végződik, mintegy kifejezéseként annak a komorságnak, amelytől a nagy mesemondó csak ritkán tudott életében megszabadulni.

Előbb őt magát is meglepte a visszhang, azután megszokta a nem várt világsikert. Hazájában már köztudomású volt, hogy ő a világ leghíresebb dán írója. A dán király meghívta, koccintott vele, és barátjának nevezte. A szegénységből a fénybe felkapaszkodott, ünnepelt írót elbűvölte ez a siker.

Élete második fele szakadatlan diadalút. Ez volt Andersen mesékre emlékeztető valószínűtlen életpályája. És erre az értékelésre az évszázadnál is hosszabb utókor se cáfolt rá. Mintha ezt írta volna meg egyik legismertebb meséjében, A rút kiskacsa történetében. A baromfiudvarba került hattyútojásról azt hiszik, hogy kacsatojás. Amikor a kotlós tévedésből kikelti, azt gondolják, hogy kacsa. De kacsának olyan különös, s ezért nagyon csúnyának tartják. Azután nőttön nő, egyre szebb lesz és eljut odáig, hogy diadalmas hattyúként emelkedik minden kacsa fölé. Mintha Andersen előre megírt önéletrajza lenne.

Koppenhága két emlékművet is emelt a nagy mesemondónak. Az egyik szobor a Tivoli, a városi vidám park közelében áll, amelynek kínai pavilonja volt egy híres mese, A csalogány egyik ihletője. A másik a kortárs skandináv kultúra fényes csillaga, Jenny Lind énekesnő, akit a XIX. század közepén csak mint „svéd csalogányt” emlegetett a köznyelv. Andersen udvarolni próbált az énekesnőnek, ám közeledését Lind udvariasan elhárította – alighanem sejtve, hogy az író érdeklődése a női nem iránt semmiképpen sem kizárólagos, sőt alkalmasint mesterkélt volt csupán.

Andersen-évforduló Dániában

Odense, Dánia harmadik legnagyobb városa számos rendezvénnyel emlékezik nagy szülöttére idén. A meseköltő születésnapján, április 2-án nyújtják át a nemrég alapított, s 50 ezer euróval járó Andersen-díjat. A Munkemollestraedén álló szülőházában múzeumot nyitottak. Koppenhágában július 28-án mutatják be A kis hableány alapján készült musicalt, mégpedig egy, a kikötőben úszó színpadon. Dánia kortárs zeneszerzői összesen tíz új zenekari művet komponáltak Andersen művei alapján, amelyeknek ünnepi bemutatóira április 2. és december 6. között kerül sor olyan neves zenekarok előadásában, mint a New York-i Filharmonikus Zenekar, a Birminghami Szimfonikusok, a Bázeli Szimfonikus Zenekar és a Stockholmi Királyi Filharmónia.

hirado.hu/MTI