Forrás: Múlt-Kor

www.mult-kor.hu

115 éve született Molotov

2005. március 9.

115 éve, 1890. március 9-én született a Kazántól északra fekvő Kukarkiban, a mai Kirovban Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet politikus.

Eredeti neve Szkrjabin volt, művelt polgári családból származott, a híres zeneszerző a nagybátyja volt. 1906-ban, középiskolásként lett a Szociáldemokrata Párt tagja, kezdettől a bolsevik frakcióhoz tartozott. Tevékenységéért 1909-ben letartóztatták, a kazáni börtön volt a politikai egyeteme. Szabadulása után, 1912-ben a Pravda munkatára lett. A szerkesztőség tagjainak lefogásakor illegalitásba menekült, de 1915-ben újra lebukott és három évre száműzték Szibériába, az irkutszki kormányzóságba. Fogságát ismét tanulással töltötte, majd 1916-ban megszökött, és a párt petrográdi bizottságának vezetésében működött.

Az 1917-es hatalomátvétel után az északi, petrográdi körzetben és a Volga vidéken töltött be párt- és állami tisztségeket, s ő vezette a Központi Bizottság (KB) sajtóirodáját. 1920-ban az ukrán párt KB titkára, 1921-ben a KB tagja és a Politikai Bizottság (PB) póttagja lett. Az 1921-22-es párttisztogatásokban Lenin munkatársaként vett részt, Lenin 1924-es halála után a hatalmi harcokban Sztálinhoz csatlakozott. 1926-57 közt a PB tagja, 1930-41 közt a Népbiztosok Tanácsának elnöke, azaz kormányfő, 1941-től 1946-ig első elnökhelyettes volt. Molotov részt vett az erőszakos kollektivizálásban, a koncepciós perek kidolgozásában, ő is felelős volt a terrorért. Az adminisztráció és a szervezés volt a fő erőssége, szemben állt minden demokratizmussal, kritikátlanul elfogadta Sztálin elképzeléseit.

1939-től Litvinov utódaként tíz évig külügyi népbiztos, illetve külügyminiszter volt. 1939-ben Moszkvában ő írta alá Ribbentroppal a német-szovjet megnemtámadási egyezményt (a hírhedt Molotov-Ribbentrop paktumot), amelynek titkos záradéka a szovjet-német érdekszférák elhatárolását tartalmazta.

1940-ben Berlinben eredménytelenül tárgyalt Hitlerrel (egyetlenként a szovjet vezetők közül), aki angolellenes szövetségbe akarta bevonni a Szovjetuniót. Molotov a találkozón gratulált a Wermacht győzelmeihez. Molotov sem vette figyelembe a németek szovjetellenes előkészületeit, így a Szovjetuniót készületlenül érte a német támadás – amelynek hírét Sztálin helyett ő jelentette be a rádióban.

1941-től az Állami Honvédelmi Bizottság első elnökhelyetteseként ő rendelte el a Molotov-koktélnak nevezett, gyúlékony folyadékkal töltött palackok gyártását, amivel kétségtelenül halhatatlanná tette nevét.

Jelentős szerepet vitt az Angliával és az Egyesült Államokkal folytatott washingtoni, londoni és moszkvai tárgyalásokon, megalapozva a németellenes szövetséget. Jelen volt a teheráni, jaltai és potsdami konferenciákon, 1945-ben San Franciscóban ő írta alá szovjet részről az ENSZ alapokmányát.

A II. világháború után részt vett a nemzetiségek áttelepítésében. Ezután Sztálin bizalma megcsappant iránta, 1949-ben zsidó feleségét, Polina Zsemcsuzsinát az anticionista, kozmopolitizmus-ellenes kampány során munkatáborba zárták. Mivel Molotov mit sem tett védelmében, tisztségei egy részét megtarthatta. Zsemcsuzsina – aki szintén KB-tag volt, de kapcsolatot teremtett Izrael moszkvai nagykövetével, Golda Meirrel – csak Sztálin 1953-as halála után szabadult ki.

Molotov 1953-56-ban ismét külügyminiszter volt, Berijával szemben Hruscsovot és Malenkovot támogatta, majd Malenkov ellenében az előbbit. Később Hruscsovval több kérdésben szembekerült, ezért a XX. kongresszus desztalinizációs politikája során háttérbe szorították.

Molotov Sztálinnal

és Ribbentroppal1956-ban az állami ellenőrzés minisztere lett, 1957-ben részt vett a Hruscsov elleni sikertelen puccsban, s Kaganoviccsal és Malenkovval együtt minden tisztségétől megfosztották.

1957-60 közt mongóliai nagyövet, majd a bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szovjet tagja volt. 1962-ben, a XXII. kongresszus előtt memorandumot nyújtott be a KB-hez, melyben elhibázottnak és revizionistának mondta az új pártprogramot. Ekkor kizárták a pártból, s csak halála előtt nem sokkal, 1984-ben vették vissza.

Nyugdíjasként megírta emlékiratait. A hosszú életű Molotov 1986. november 8-án, kilencvenhat éves korában halt meg Moszkvában.

Magyarországgal kapcsolatban megemlítendő, hogy 1941-ben, amikor a magyar nagykövet átadta a hadüzenetet, ezt mondta: „Vegye vissza ezt a papírt!” Ám 1943-ban, amikor Benes cseh elnök Moszkvában Magyarország megszállását szorgalmazta, Molotov helyeselt, és kijelentette: a magyarokat meg kell büntetni! s támogatta a magyarok szlovákiai kitelepítését is. Ő közölte Rákosival 1947-ben: „Amíg csapataink Ausztriában állomásoznak, állomásozni fognak Magyarországon és Romániában is.”

Molotov a „homo sovieticus” jellegzetes képviselője, akinek életeleme a párthierarchia volt. Kiemelkedő intellektusa révén bármely beosztásban megállta a helyét, s mindenütt az éppen aktuális irányelveket vallotta és erőltette. A világ elsősorban mint külpolitikust ismerte meg, aki minden nyugati javaslatra „nyet”-et mondott – ez persze utódaira, Visinszkijre és Gromikóra is igaz.

(Múlt-kor / mti)

www.mult-kor.hu?article=9280

Minden jog fenntartva © 2001-2004 Múlt-kor történelmi portál

A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.

Comments are closed.