Forrás: Origo

Népszokások és babonák a márciusi időjárásról

2005. március 2., szerda, 11:42

A meteorológusok március elsejétől számítják a tavaszt. Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását. Böjtmás havához számos ősi szokás, babona kötödik, ismerjünk meg közülük néhányat!

Egyél mustárt és tormát ecettel, a fürdő hasznos

A napsütéses órák száma március hónapban általában 150-170, és a napsugárzás melegítő hatása a besugárzási szög növekedése miatt nagyobb, mivel egyre magasabban jár a Nap. A napi középhőmérséklet sokévi átlaga a hónap elején 3 °C. A csúcshőmérsékletek ebben az időszakban 10 fok körül, míg a minimumok általában 0 és -3 fok között alakulnak.

A kitavaszodásban a kevesebb felhőzet és a több napsütés mellett közrejátszik a fokozódó légáramlás, a “böjti szelek” megjelenése. Ezekkel hol enyhébb, hol hidegebb légtömegek érkeznek a Kárpát-medence területére, emiatt nem halad egyenletesen a fölmelegedés, gyakran hőmérséklet-visszaesések történnek. Ilyenkor előfordul, hogy rövidebb – hosszabb időre még visszatér a tél. Mint például 1797-ben, amikor februárban olyan csalóka volt az időjárás, hogy megindult a határban és a kertekben a munka, de március 3-án megjött a hó. Az összefújt hóhalmokra újra és újra hullott hó, 10-én a hőmérő -8 fokra esett vissza, és több napon át nem enyhült meg az idő. Veszprém megyében a Szentgáli úton március közepén több ember megfagyott.

Nagyböjti szokások

Mivel március tavaszkezdő hónap, így népi szokásai, jeles napjai is az ilyenkor szokásos teendőket idézik. Ugyanakkor a szakrális népi hagyomány is oly mélyen bevésődött népünk minden tevékenységébe, hogy a jeles napok többsége alkalmazkodik a nagyböjti időszakhoz, amelynek nagyobbik fele márciusra esik.

A nagyböjti időszak alatt – főleg régebben – a falusi emberek igen szigorú étrendet követtek. Bár a hivatalos megkötések sokat enyhültek, az évszázados hagyományok sokfelé még ma is élnek. Egyes vidékeken csak növényi táplálékon éltek, még tejet sem fogyasztottak. A nagyböjtös ételek elkészítéséhez külön erre a célra fenntartott edényeket használtak. Több vallási közösségben nem borotválkoztak, nem dohányoztak, és a házasélettől is tartózkodtak. Érdekes, hogy ezek a szokások szinte teljesen azonosak az Iszlám böjti időszak, a ramadán megkötéseivel.

Márciust a régi kalendáriumokban böjtmás havának is nevezték, és a csíziók könyve szerint az okos gazda az alábbi jó tanáccsal látja el az olvasót: “Én szőlőt metszek, gyümölcsfát tisztítom, Földet az ekével igen forgatom, E hóban semmi vérem nem bocsátom, Gőzfürdő igen használ, tudom.” Az idézethez annyi magyarázat talán szükséges, hogy hajdan az érvágást sok betegség gyógyítására használták az orvosok, felcserek, de még a borbélymesterek is. Úgy látszik, a márciust erre a kúrára alkalmatlannak tartották.

A csíziók könyve egy más helyen az aktuális tudnivalókat sorolja fel: “Böjtmás havában eret ne vágass, semmi purgácziót ne végy hozzád, édes italt igyál, és édes étkeket egyél. Egyél mustárt és tormát ecettel, a fürdő hasznos, ruhát vess a borba, amelyet iszol. Ha e hónapban mennydörgést hallasz, szeles és bő időt jelent. Amennyi köd van márciusban, annyi zápor lesz az esztendőben. A böjtmás hóban született gyermek serény és minden dologban gyors lesz, istenfélő, nagy igazságszerető, jámbor életű, minden rendbeli dolgaiban fölötte okos és kedves az emberek között.”

Kázmér napjától Gergelyig

Március 4.,  Kázmér

A mind hosszabbra nyújtózkodó nappalok, és a csendesebb nagyböjti időszak a kikeleti készülődésre összpontosította a régi gazdaemberek figyelmét. Itt-ott még ma is él a hagyomány, hogy március 4-én, Kázmér napján – ha engedi az időjárás – a méhészek kiengedik kaptáraikból a szorgalmas kis munkásaikat, erőt gyűjteni. A régi babonás időkben ugyancsak ez a nap volt faluhelyen a patkányűzés dátuma. Kázmér hajnalán a gazdaasszony háromszor körülszaladta a házat, és mogyoróvesszővel ütögetvén a falat, riasztotta el a portán és környékén élősködő undok férgeket.

A tavasz első hónapja, a Kos jegyébe váltó csillagkép alatt hozza el a várva-várt kikeletet, amikor a fakadó rügyek, az ébredés és a “böjti szelek” évadjában, – különösen eleinte – még vissza-visszakacsinthat a tél, amit nem is lehet túlságosan zokon vennünk. A sok évtizedes tapasztalat is azt mutatja, hogy – amiként a Baranyaiak is mondják – “Fú és havaz, úgy lesz tavasz.” Persze másutt türelmetlenebbek az öregek, mert szerintük: a márciusi hó még akkor sem kívánatos, ha zsákban viszik keresztül a határon, mert ártalmas a veteménynek. Mindenesetre a földművelők számára ez a hónap már a kinti munkák kezdete. Vége a téli szobafogságnak az asszonyok számára is, ők is hozzáláthatnak a ház körüli tennivalókhoz.

Március 7., Tamás

Tamás napja, március 7-e a hozzá fűzött mondókát juttatta a falusiak emlékezetébe: “Tamás, aki jobb ember, mint három más”. Vagyis, akár fúj a zord szél, akár hull a hó, jobb ilyenkor az időjárás – mert mégiscsak kifelé megyünk a télből -, mint a három “-ember” végződésű hónapé, szeptemberé, novemberé, decemberé, mivel akkor egyre közelebb kerülünk a télhez. A babona szerint – március 9-én – Franciska derűje, vagy borúja hosszabb távra megmutatta a remélhető időjárást. Hasonló hiedelem fűződött – március 10-én – a 40 vértanú napjához. A negyven mártír a legenda szerint 320 körül, az Örményországi Szebasztéban szenvedett fagyhalált a hitéért egy tó jegén. Nálunk a március első fele – nem ritkán a hónap java része is – a télutó és a tavaszelő küzdelmében zajlik, tehát az ilyenkor előforduló fagyos napok ismeretanyaga kapcsolta össze a pásztorok és a földművesek képzeletvilágában a vértanuk ünnepéhez fűződő 40 napos időegységet. Ez a jellegzetes motívum figyelhető meg a gyertyaszentelői medvejóslatban, a 40 napos nagyböjtben, vagy a Medárdi 40 napos népi prognózisban.

Március 12., Gergely

A csillagászati télutó sokszor bevált határnapja volt március 12-e, a 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa “égi születésnapjának”, azaz halálának emlékünnepe. Ahogy a máig népszerű csíziós versike is mondja: “Gergely napja ritka, ha jó. Hideg, szeles, sokszor van hó.” Való igaz, hogy ekkor még, az erőteljesebb fölmelegedést megelőzően, Gergely, a rossz ember könnyedén megrázhatja hószakállát, de ezt már nem vették zokon a Benedekben bizakodó szántóvetők.

Szent Gergelyben egyébként az iskolák patrónusát is tiszteljük. A nagy egyházdoktor iskolák alapításáról volt híres, és ezért ő is, Balázzsal együtt, a diákok ünnepeltje. Az általa újjászervezett istentisztelet rendjéhez igazodva születtek meg az úgynevezett “Gregorián dallamok”. Neve napján a kisiskolások tarka, csúcsos süvegben járták körbe a falut, és “Gergelyeztek”. Kicsit a katonatoborzásra emlékeztetően hívogatták leendő pajtásaikat az iskolába. Valamikor a Gergely-nap volt a téli szünet vége, a gyerekhad ilyenkor gyülekezett újra az iskolában, és a Gergely járással összegyűjtött ajándékok elősegítették az újrakezdést.

Gergely pápa nagyon érzékenyen reagált korának kihívásaira is, hiszen a szent Páli gondolatok jegyében sem tűrhette az Istentől lopott, mindenek fölötti uralomra törekvést. Ezért, amikor a keleti egyházhoz tartozó konstantinápolyi püspök magát “egyetemes pátriárkának” nevezte, ő felvette a pápák ma is használatos címét: “Isten szolgáinak szolgája”.

A meleg megérkezte: Sándor, József, Benedek

A hónap közepe a népi kalendáriumban az esztendő legpezsdítőbb időszakára tereli a figyelmünket. A csillagászati évszakváltásra, amely ugyebár Sándor, József és Benedek “meleghozó” közreműködésével, végérvényesen meghozza az igazi tavaszt. Ebben a reményben fejezték be a fonást, a szövést március 17-én, guzsalyütő Gertrúd napján az asszonyok, és láttak hozzá a kinti munkához.

Szintén március 17-én van az emléknapja annak az Arimathiai Józsefnek, aki Wagner híres operájában a Grál-misztérium hőse. Ő előkelő zsidó tanácsúr volt, Jézus titkos követője, aki később a keresztre feszítés után, Jézus méltó eltemetéséről gondoskodott. A grál szó eredetileg széles tálat jelentett. A legenda szerint ez a tál étellel, itallal és minden egyéb szükséges dologgal ellátja híveit. Az utolsó vacsorán Jézus erről a tálról vendégelte meg tanítványait, majd József ebben fogta fel a kereszten függő megváltó vérét. Jézus feltámadása után az angyalok ég és föld között tartották az ereklyét, majd a templomos lovagok – más néven Grál-lovagok – őrizték a Megváltás hegyén. A legenda szerint voltaképpen egyetlen darab jáspisból készült, és csupa varázslatos tulajdonsággal rendelkezik: látása örök ifjúságot ad, a főnix megfiatalodik, ha megfürdik benne.

Sándor, József, Benedek

A legismertebb időjárási regula szerint: “Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget”. Az Alföldön Sándor névünnepét március 18-át tartották alkalmasnak a fehérbab vetésére, Bukovinában ez a nap a zab és az árpa vetési ideje. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok.

A legtöbb népszokás József naphoz kötődik: A názáreti ács, Jézus nevelője mind a négy evangélistánál más-más szerepet kap. Lukácsnál családfő, Jánosnál az alázatos ember, Máténál mint az élet harcosa szerepel, Márk nem emeli ki nevelői szerepét, csak egyszer említi, mint “ácsot”. Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert “Szent József kiosztotta nekik a sípot”. A méhészek is ekkor engedik ki a méhrajokat. A méheket igen szűzies életet élő állatoknak tartották, ezért készítették a gyertyát – Jézus jelképét – viaszból és nem faggyúból.

Ezen a napon várták a messzi útról visszatérő gólyákat is, és ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre következtettek. Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. Alföldi hiedelem szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér. Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl arra az évre. Szeged környékén uralkodott az a hiedelem, ha József napján megdördül az ég, Péter-Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.

Március 20., Klaudia

Mindenesetre 20-án, Klaudia napján a Nap az égi egyenlítőn delel, és ez jelenti az északi féltekén a tavasz hivatalos, csillagászati kezdetét, a tavaszi napéjegyenlőséget, aminek következtében Benedek pontosan felezi a nappalt az éjszakával. Régebben a Göcsejiek Szent Benedek apát ünnepnapján hagymát és zsírt szenteltek. Hiedelmük szerint az ekkor vetett fokhagyma szép és nagy gerezdű lesz, amellyel azután számos betegséget lehetett gyógyítani. Ugyanilyen gyógyír volt az e napon vetett vöröshagyma főzete is, amellyel a tífuszos beteg testét mosogatták, hogy a fájdalmait enyhítsék. Olykor-olykor a pásztorok a hagyományos mondókát is csúfondárosan átköltötték: “Benedek, zsákban hozza a hideget”. Egyébként a Benedek-napi időjárásból jósoltak is: “ha dörög Benedek, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz”.

A Kos, a természetes újév kezdete

Az asztrológus kalendáriuma szerint március 21-től április 22-ig a Nap a Kos jegyében jár és “midőn a Nap a Kosban van, a föld megnyílik, a gyökerek erőt vesznek, a fák bimbóznak és zöldülnek, a források és folyóvizek kiáradnak, az emberek örvendeznek, az állatokban megbővül a vér és a nedvesség, a madarak énekelnek, bízván a szántó embernek szántásában, a jövendő időnek földi munkájában és az esztendő bő termésében” – olvashatjuk az ős-öreg csíziók könyvében. A régi könyvek, igazodva a valamikori római naptárakhoz, erre az időszakra teszik a természetes újév kezdetét. Van is ebben valami, hiszen mintha minden új arcot öltene körülöttünk és a tavasz megújító ereje érződik mindenünnen.

Március 22., Beáta

Beáta napján, március 22-én pedig azok az asszonyok is felhagytak a fonással, szövéssel, akik Gertrúd ünnepén ezt a rossz idő miatt elmulasztották.

Teljesen új keletű, ám jellegénél fogva is említésre méltó dátum március 23-a, amely 1960 óta a meteorológusok nemzetközi világnapja. Annál is inkább jeles nap ez, mert tapasztalhatjuk, hogy a tudományos módszerekkel dolgozó szakemberek sem vetik el az évszázados megfigyeléseket, sőt igyekeznek hozzájárulni a “népi prognózisok” helyes értelmezéséhez.

A húsvéti ünnepkör – ünnepi előkészületek

A Halak jegyéből a Kos csillagképbe átváltott március utolsó harmada még inkább a rügyfakasztó kikeletre összpontosította a falusiak figyelmét. Erre emlékeztet 24-én Gábriel, a három arkangyal egyike, vagyis Gábor napja, amely a káposztaültetés hagyományos kezdete. A naphoz fűződő hajdani szokások közé persze némi babonás hiedelem is keveredett, mert egyes helyeken a távolabbi kertekbe igyekvő háziasszonyok arra törekedtek, hogy útközben ne találkozzanak kakassal, mert különben a földbe tett káposztamag csak gizgazos termést hozna. Gábriel héber jelentése: “az Isten embere”, egyik fő szereplője az angyali üdvözletnek, mert hiszen ő vitte a hírt Máriának, hogy születendő gyermeke az emberiség megváltója lesz.

Ez az ünnep pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, amelyet Magyarországon már régóta március 25-én ünnepelnek, függetlenül attól, hogy X. Pius pápa 1911-ben törölte a kötelező ünnepek sorából. A nap szép elnevezése a Debreceni-kódexben fordul elő először, míg a XVI. században az Érdy-kódexben: “Asszonyunk, szűz Mária szeplőtelen foganatja” – meghatározás szerepel. Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a reggeli mise után kezdték beoltani. A Göcsejiek úgy tartották, hogy az e napon beoltott fát nem szabad kivágni, mert vér folyna belőle. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték hajdanán: ha megszólaltak, abból még 40 napi hideg időre következtettek. Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak, mert ekkor már a déli szél hazafelé tereli ereszeink lakóit.

Március 25-étől rövid időre vissza kell kanyarodnunk a húsvéti ünnepkör egyik jeles dátumához, Virágvasárnaphoz, amely ebben az évben március 20-ára esik. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának az ünnepe, e mozzanattól kezdődik a Szent nagyhét. A biblia szerint a szent városba bevonuló Jézus elé letört ágakat szórtak, ennek emlékére tartanak virágvasárnapon – ahol van – pálmaágas, hidegebb tájakon barkás körmenetet. A pap által megszentelt barkát az év során sok mindenre felhasználták, lenyelve vagy elégetve gyógyítottak vele. A házban tartott szentelt barka oltalmat adott a villámcsapás ellen, az istálló közelébe téve megvédte az állatokat. Majdnem olyan nagy szerepet tulajdonítottak neki, mint a szentelt gyertyának, vagy a szentelt víznek.

Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe

A barkagyűjtés, ami általában az ünnepet megelőző napon, virágszombaton történt, hazánkban mindig a gyerekek, az ifjúság feladata volt és ünnepélyes keretek között zajlott. A XVIII. században a Ferencesek sümegi templomából körmenet indult a barkát hozó gyerekek elé. A délvidéken is körmenet vitte a szentelni való ágakat a gyűjtés helyéről a templomba. A pap a következő év hamvazószerdáján e barkák hamujával végezte a szertartást, a hívek pedig a hazavitt szentelményt a házi szentélyben, a Mária-sarokban őrizték. Főzetével borogatták a magas lázban szenvedő beteg testét.

Virágvasárnap a tavasz első nagy ünnepe. A szépség, a tisztaság napja, amelyre a nők mindig a legelegánsabb viseletüket öltötték fel. A menyecskék például a legszebb virágos szoknyában mentek templomba. A lányok gyakran új fehér ruhát is kaptak erre az alkalomra.

A nagyhét

A természet újjászületése az embereket is a megújulásra indítja mind fizikailag, mind lelkileg. Erre legalkalmasabb a virágvasárnapot követő nagyhét. A falusi parasztság igyekezett ezen időszak alatt rendbe tenni a háza környékét, de a közmunkákat – útjavítások, kutak kitisztítása, árkok újraásása – is ezen a héten végezték el. Nem ártana ma is újra feleleveníteni e hasznos hagyományt.

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök – idén március 24-e – a bibliai utolsó vacsora emlékét idézi. A nagymise glóriájára szólalnak meg utoljára a harangok, a csengők és az orgona. Ezután – ahogy a népi hiedelem tartja – a harangok Rómába repülnek, hangjukat kereplők helyettesítik a szertartásokon. Elterjedt szokás volt a nagycsütörtöki rituális mosakodás a faluhoz közeli folyóban. Egy-egy faluban az állatokat is megmosták. Bajelhárító szerepet tulajdonítottak ennek a rituálénak. Sajátos étkezési szokás szerint hagyományosan spenótot ettek ezen a napon, ezért zöldcsütörtöknek is nevezték.

Nagypéntek

Nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának a napja, szintén nem mentes a babonás hiedelmektől. A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében mosakodtak. A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá. Az asszonyok fekete gyászruhában mentek templomba, ahol a mise után a hívek nagy zajt csapva verték a padot, képletesen Krisztus elitélőjét, Pilátust.

Locsolás Békéscsabán

Nagypéntek a szigorú böjt és a gyász napja. A templomokban virággal díszített szentsírt rendeztek be, a halott Jézust szimbolizáló corpusszal. A nagypénteki templomi liturgia legismertebb része a János passió előadása, mégpedig nem latin, hanem magyar nyelven. A passió szerepei sok helyütt nemzedékről-nemzedékre öröklődtek. Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez. A Szeged környéki falvakban csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. A katolikus vallás tiltja a húsevést és csak egyszer szabad jóllakni a nap folyamán.

Nagyszombat

Nagyszombat az új tűz-, és vízszentelés és a böjti tilalom alól mentesülő húsétel – főként a sonka – megáldásának az ideje. Az ismét megkonduló harangok, és az estébe nyúló körmenet már a feltámadást hirdeti. Ősi néphagyomány, a Húsvét hajnalára virradó Jézus-keresés, amely szokás keveredik a határkerülés mozzanatával. A Székelyföldön a búzába rejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálni a keresőknek. Néhány vidéken éjjel vonultak ki a keresők, mert úgy hitték, majd amikor felkel a nap, abban megpillanthatják a húsvéti bárányt, Jézust.

Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának az ünnepe. Dologtiltó nap, a szokásos vasárnapi munkatilalomnál is szigorúbb. Aki Húsvétvasárnap a mezőn dolgozik, elveri termését a jég, aki befogja a jószágot, szerencsétlenség éri, tartották a régiek. Húsvét örömünnep, egyben a nagyböjt vége. Étkezési szokás szerint sonkát, tojást, tormát fogyasztottak még a nem katolikus hivők is. Az ételekből a családfő mindenkinek adott egy keveset, először a tormát kóstolták meg, emlékezve Krisztus szenvedéseire a keresztfán, utána a főtt tojást. A szentelt ételek maradékát sokféle módon használták fel: elégették, vagy a szentelt sonka csontját gyümölcsfára akasztották, hogy a fa sokat teremjen. A morzsákat a tyúkoknak adták, hogy jól tojjanak.

A legismertebb húsvéti ételeknek mágikus-misztikus eredete van. Szinte áldozati jellegű étel a bárány, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak, Egyiptomból való menekülésük emlékére. Ezért Krisztust az Isten bárányának nevezik, hiszen az újszövetségi könyvek az ószövetségi szimbólumokra támaszkodnak. A tojás az élet újjászületésének a jelképe, a piros tojás színe pedig Jézus kiontott vérére emlékeztet. A sonka a paraszti élet rendje következtében vált húsvéti étellé, ugyanis nagyböjtben nem ehettek húst, így a füstölt húsok megmaradtak Húsvétig. A tormának gonoszűző erőt tulajdonítottak.

Húsvéthétfő

Húsvéthétfő a vigasságok napja. A locsolásnak számos formája ismert. Faluhelyen a kúthoz, vagy a vályúhoz vonszolták a lányokat, és vödörrel öntötték le őket, innen ered a nap másik neve: vízbevető hétfő. A városokban kölnivízzel locsoltak a férfiak, nemcsak a fiatalok, a korosabbak is, hogy a sok virágszál még szebben viruljon. Viszonzásként hímes tojást, aprósüteményt, italt kínáltak a lányok, asszonyok. “Úrfiak, alávaló fő és nemes emberek Húsvét másodnapján, a vízben vető hétfűn járták az falut, az leányokat hányták az vízben” – jegyezte fel az 1730-as években Apor Péter.

Az ajándékot hozó húsvéti nyúl szokása, valószínűleg német nyelvterületről származik, és az állat szaporasága miatt a termékenységet szimbolizálja. A hétfőt követő húsvét keddjén, egyes vidékeken a lányok locsolták vissza a fiúkat.

[origo]

Comments are closed.