Forrás: HíradóKulturális hírek

Kocsma Jenny, a leghíresebb gyermek

2005. március 1. 09:06Kurt Weill világsikerét a song-stílusnaknak köszönheti

Százöt éve, 1900. március 2-án született a németországi Dessauban Kurt Weill zeneszerző, a Koldusopera zenéjének alkotója.

Apja, Albert Weill dessaui zsidó kántor volt, maga is komponált, főleg liturgikus zenét. Kurt, aki a négy gyerek közül a harmadik volt, korán kezdett zenével foglalkozni. Már 12 évesen érdeklődött a zeneszerzés iránt, ezért 1915-től szülővárosában, majd később Engelbert Humperdincknél tanult Berlinben zeneszerzést. Szigeti József számára írta ifjúkori hegedűversenyét, s már korán feltűnt expresszionista hangszerelésű, antiromantikus zenekari és vokális műveivel. Weill csakhamar az opera felé fordult. A Weimari Köztársaság lüktető Berlinjében hamar megtalálta a maga közönségét; Lion Feuchtwangerrel, majd 1925-től Georg Kaiser drámaíróval működött együtt, akivel a Protagonist (A főszereplő) és A cár fényképezteti magát címmel írtak együtt operát.

Aztán jött Brecht

A húszas évek közepétől dolgozott együtt Bertolt Brechttel, első közös munkájuk, a Mahagonny városának tündöklése és bukása című zenés komédia botrányos sikert aratott a baden-badeni zenei fesztiválon. Weill dzsesszelemek felhasználásával modern balladákból, rigmusokból és kabaré-sanzonokból foxtrott, shimmy vagy tangó ritmusú, agresszív vagy szentimentális daltípust alakított ki. A Mahagonny operává átdolgozott változatát 1930-ban mutatták be a komponista felesége, Lotte Lenya főszereplésével, sokan ezt tekintik Weill legjobb alkotásának.

Az 1928-ban Berlinben bemutatott Dreigroschenoper (Koldusopera), John Gay (1685-1732) művének Brecht átdolgozásában megzenésített változata is ennek a song-stílusnak köszönhette világsikerét. A húszas évek végére Weill nemzedékének legismertebb zeneszerzője lett, de zsidó volta miatt a nácik üldözésének egyik fő céltáblája is. A náci hatalom kiközösítette, mint az „elfajzott művészet” képviselőjét, és műveit kitiltotta a színházakból. A hitleri hatalomátvétel után, 1933 márciusában Párizsba menekült, itt írta, szintén Brecht szövegére A kispolgár hét főbűne című balettjét. II. Szimfóniája megalkotása mellett több dalt is komponált, melyeket felesége adott elő, és ma is számos művész repertoárján szerepelnek. Csakhamar Londonba, majd 1935-ben az Egyesült Államokba költözött, német földre nem lépett többé életében.

Szupersiker a Broadway színházaiban

Weill Amerikában is kapós zeneszerző lett, hamar átvette a Broadway színházainak stílusát. Egész sor operát, musicalt, balettet írt, filmzenét is szerzett, sikeres darabjai voltak a Hölgy a sötétben és a Vénusz egyetlen érintése című musical, A firenzei lázító című operett. Művei ötszázas szériákat értek el a Broadway-n, de hazai gyökereitől távol új Koldusoperát nem tudott szerezni. 1950. április 3-án hunyt el New Yorkban, zenei örökségét felesége, Lotte Lenya őrizte.

A songok

Főműve a Koldusopera, amelynek zeneszámai egyszerűségükben is megragadó melódiák dzsesszritmusban, a blues-, foxtrott-, tangó-, boston-, sanzon- és shimmy-darabokat egy kivételével mind Weill írta. Sajátos stílusát a zenei paródia, a zenében kifejezett társadalomkritika és a felhasznált eszközök meggyőző ereje jellemzi. Másik sűrűn játszott darabjának, a Mahagonnynak is a Weill-féle song áll a középpontjában, itt azonban a szerző a folyamatos muzsikájú nagyoperai formát választotta. Akadnak benne prózai részek, de a darab főleg recitatívókból, ariosókból, vokális együttesekből áll. A próza és a songokból kialakított operai alakzatok nehezen ötvözhetők, a zenei részletek szuggesztívek, de éppen ezért szemben állnak a brechti szöveg céljával. Az operazene felemel vagy lesújt, de mindenképpen érzelmeket kelt, Brecht versei pedig érvelő jellegűek, érzelemmentesek – ettől egyenetlen, vegyes hatású a mű.

Univerzális zenés színház

Weill zeneszerzőként a komoly és könnyűzene hagyományos szétválasztása ellen küzdött, univerzális zenés színházat képzelt el, muzsikát, szöveget és mozgást egyetlen műalkotásban összekapcsolva. Zenéjének hatása Hindemith, Orff, Britten, Gershwin, Menotti operáiban is kimutatható. Egy amerikai szerző, Maxwell Anderson írta jelentőségéről, amit a világ csak lassan ismert fel: „Évek és évtizedek telhetnek el, Kurt Weill még mindig egyike lesz azon keveseknek, aki megmaradnak, akik nagy muzsikát írtak.”

Brecht és Weill Koldusoperáját Magyarországon 1930-ban játszották először, Jávor Pállal a főszerepben, azóta sokszor tűzték műsorra

hirado.hu/MTI