Forrás: Magyar Rádió

A hivatástudat tartja életben a magyar egészségügyet

Elhangzott 2005. februrár 28-án

2005. március 1., kedd 10:18

Ha egyáltalán létezik orvosellenes hangulat, akkor 5-10 éven belül garantáltan megszűnik, mert nem lesz kit szidni. Már most 11-12 százalékos az orvoshiány az országban.

Az uniós csatlakozás megnyitotta a sorompót, s a hazai szakemberek jövedelmük többszörösét kapják, ha külföldön, azaz Nyugat-Európában vállalnak munkát. Vállalnak? A jelek szerint egyre többen. De létezik egyáltalán esély a szakmai elvándorlás megállítására? Mit tehetünk az orvosok és tegyük hozzá, az ápolónők itthon tartásáért?

A hétfő esti Háttér vendége volt Dr. Tulassay Tivadar, a SOTE rektora és Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára.

– Hallottam olyan véleményt, miszerint öt éven belül akár összeomolhat a magyar egészségügyi szolgálat.

– Nem tudom és remélem, hogy nem fog bekövetkezni, de nagyon fenyegető jelek vannak. A munkaerőpiac pedig gyorsan reagál a kihívásokra, ezt azzal tudom az egyetem oldaláról megfogalmazni, hogy az elmúlt évek folyamán lassan, de egyenletesen csökkent az orvosi pályára, orvosi egyetemre jelentkezők száma – mondta Dr. Tulassay Tivadar.

– Csökkent a pálya presztízse?

– Csökkent a pálya presztízse, tavaly viszont megemelkedett. A Semmelweis egyetemen német nyelven is oktatunk, igen limitált volt az elmúlt években a német hallgatók jelentkezése. Tavaly azonban 120 helyre több mint 1100 fizetős német hallgató jelentkezett. Tehát mindenütt Európában felértékelődött az orvosi pálya, mert tudja az a fiatal, hogy hat vagy 11 év után igen jelentős megtérülést fog kapni a befektetett tudása és energiája után, tehát egyszerűen a munkaerőpiac hiánya miatt vonzóvá vált az orvosi pálya. Ha mi erre nem készülünk fel, akkor lassan nem lesz hely, ahol ezeket a szükségleteket, a megnövelt medikus létszámot oktassuk. Ugyanis igen elhanyagolt állapotokban vannak azok a laboratóriumok, képzőhelyek, amelyeket az egészségügyi felsőoktatásban, az egyetemeken működnek. Ez csak egy dolog, azonban a maximális kapacitást kihasználta mind a négy magyarországi egyetem, az idegen nyelvű térítéses pénzért történő oktatással. Ez a Semmelweis egyetemen azt jelenti, hogy idén több angol és német nyelvű hallgató iratkozott be az első évfolyamra, mint magyar nyelvű hallgató, tehát magyarokat nem tudunk felvenni.

– Ez azt jelenti, hogy Angliának és Németországnak képzünk tulajdonképpen orvosokat?

– Az az orvostanhallgató, akit mi oktatunk, 10 ezer 800 eurót fizet egy évben, az két és félmillió forint egy évre. A magyarországi orvostanhallgatókért 1,2 milliót kapunk. Az egyetemek mindegyike alapvető finanszírozási gondban van, elemi érdeke, sőt kormányzati ágazati szinten biztatnak is minket arra, hogy amink van, a tudásunkat, az oktatási kapacitást valahogy vigyük ki a piacra. Tehát ha most hirtelen az történne meg, hogy jövőre a magyar orvostanhallgatóknak egy jelentősebb számát tudnánk felvenni, nem lenne megfelelő képzőhely, mert be van töltve jól fizető angol, német hallgatóval. Ez hat évig tart, nem lehet jövőre a szerződést felbontani, hogy menjél haza Norvégiába, Ciprusra, Görögországba, Izraelbe. Tehát annyira nem vagyunk felkészülve, ezt az átmeneti periódust sem fogjuk tudni megfelelő módon majd kompenzálni.

– Most azért ülünk itt, hogy voltaképpen terápiát találjunk egy diagnózisra, amit volt szerencsénk felvázolni. Mondjanak legalább három vagy négy olyan, ha úgy tetszik sarokpontot, amivel előre lehetne mozdulni.

– Ez egy nagyon jó kérdés, őszintén szólva nemcsak pénz kérdése. De alapvetően nézzük meg: az uniós csatlakozás kapcsán elvileg egy nyugat-európai orvos idejöhet nyugodtan dolgozni. De ezért a pénzért, amit itt kapna, nem jön ide, és emiatt a pénz miatt viszont a magyar is kimegy – vélekedett Gyenes Géza. Ha a Magyarországon történő német és angol nyelvű képzésben egyre több hallgatót veszünk fel, ezáltal a kinti álláshelyeket, ha nem is rögtön, de mondjuk tíz év múlva kicsit eldugítjuk, tehát a magyar orvos kiáramlásnak gyakorlatilag lehet, hogy csökkeni fog a sebessége.

– Itthon a 45 éven felüli orvosok aránya meglehetősen magas, tehát ők Magyarországon elöregednek, abbahagyják, nyugdíjba mennek, tehát fennáll a veszélye, hogy hatalmas rések keletkeznek&

– Nemcsak a nagy számok teszik tönkre a magyar egészségügyet, hanem egy-két kritikus helyen dolgozó kolléga elvándorlása osztályokat zár be, de mást mondok. Mindig kórházi osztályról beszélünk, 200-nál több alapellátási praxis betöltetlen, és az átlagéletkor az alapellátásban szintén 60 felé közelít. Tehát az elsődleges ellátást is egyre nehezebb lesz biztosítani humánerőforrás miatt – mondta Dr. Tulassay Tivadar. Azt kérdezte, hogy mi a javaslatunk? Természetesen legkézenfekvőbb az, hogy fel kell emelni az egészségügyben dolgozók fizetését, de tudom, hogy az elkövetkezendő öt évben drámai, drasztikus emelésre talán nem kerül sor. Azonban ha egy folyamat indul el, amelynek a következő lépései lehetnek életpályaprogramok, hogy ahol hiányzik alapellátásban körzeti orvos, ott például az önkormányzat írjon ki pályázatot, vagy ösztöndíjat annak a falunak az orvosi ellátására, avagy azok a területek, ahol nyilvánvaló a hiány, ott legyen pozitív diszkrimináció, legyen magasabb a fizetésük. Ki lehet dolgozni, hogy vonzó legyen odamenni dolgozni. Ezen túlmenően bizonyos szakmai térnyitásokra mindenképpen sort kell, hogy kerítsünk. S nekem a harmadik, és talán a legkonkrétabb javaslatom, amelyik persze pénzt jelent, de talán nem akkorát, mint 30 ezer embernek felemelni nyolcszorosára a fizetését, és akkor az ápoló személyzetről még nem beszéltünk, tehát a javaslatom a következő: a jelenlegi rezidensi képzésben, tehát amikor szakorvosokat képzünk a diploma után, ott két év, pontosabban 26 hónap államilag finanszírozott, úgynevezett törzsképzés zajlik. Ha ezt megemelnénk, és az úgynevezett szakgyakorlatra, tehát a következő évekre is kiterjesztenék a központi gyakornoki finanszírozást, plusz három év finanszírozást, akkor sok olyan kórház, ahol ma valóban nincs orvos, mentesülne annak a nehézsége alól, hogy találjon orvost. A kis kórházak ma azért lehetetlenülnek el, mert nem tudnak részt venni abban az ötéves képzési ciklusban, amíg valaki szakorvossá válik. Nincs ott annyi tapasztalat és tudás, hogy bekerüljenek a rezidensi program oktató oldalára. Tehát ez egy nagyon konkrét javaslat, pénzbe kerül, de nem annyiba, hogy ne lehetne kigazdálkodni.

Gyenes Géza

– Mindig a pénzhez jutunk vissza. Mondok még egy dolgot. A Magyar Orvosi Kamara elkészítette az orvosi jogállásról szóló törvénytervezetet. A javaslatunkat elloptuk a bírók jogállásáról szóló törvényből, ugyanis ha egy bírónak le kell menni vidékre, mert most ott bíróhiány van, akkor például vissza nem térítendő lakástámogatást kap, azaz tud lakást venni. Magyarországon az orvosok, pedig nem nagyok a távolságok, egyszerűen nem mobilisak, mert itt egy közalkalmazotti fizetéssel ha lemegy mondjuk Sátoraljaújhelyre, akkor kapja a közalkalmazotti fizetését, a bankban körberöhögik, hitelképtelennek nyilvánítják, mert a fizetése kevés rá, semmiféle támogatást nem kap. Nemcsak a pénzről van szó, a munkakörülményekről is van szó. De azok a munkakörülmények, amik pont az elvándorlás kapcsán égetőekké válnak, nevezetesen az ügyeleti túlterhelés, minél kevesebb orvos van, annál több lesz az egy orvosra jutó ügyeleti túlterhelés, és a jelenleg uniós normatívák szerint már most Magyarországon gyakorlatilag jogi nonszenszek fordulnak elő ügyelet-ügyben, olyan magas az orvosok túlterheltsége. Ez a fajta túlterheltség, meg az alulfizetettség is megint mire ösztönzi a kollégákat? Elmenni, mert ott is kell ügyelni, csak jobban fizetik.

– Mondják uraim, mikorra várják azt a forrpontot, amikor ez olyan égetővé válik, hogy egész egyszerűen megkerülhetetlen a mindenkori politika számára?

– Egy-két éven belül – mondta Dr. Tulassay Tivadar.

– Jó kérdés, én úgy gondolom, hogy ha Magyarországon az egészségügy szervezetileg, illetve szolgáltatásban összeomlik, mert nem lehet ezeket a dolgokat teljesíteni, akkor fognak a politikusok csak ehhez a kérdéshez nyúlni – vélte Gyenes Géza. Most valójában kívülről hogy néz ki az egészségügy? Még mindig működik. Az előző kamaraelnök elmondta, hogy a magyar egészségügyben az a csodálatos, hogy ilyen alulfinanszírozottan még ilyen relatíve jó színvonalon teljesítve működik. Tehát az egészségügy ma Magyarországon a benne dolgozó orvosok és egészségügyi dolgozók vállán és rovására működik.

– És a hivatástudat tartja össze – tette hozzá Dr. Tulassay Tivadar.

Vass István Zoltán