Forrás: Blikk

Bevallotta szerkesztőségünkben, hogy füvezett Rossz filmnek tartja a Sorstalanságot

Hajós András kifeküdt a kérdéseinktől

Budapest – Már nem tud átszokni a sörről a marihuánára Hajós András. Ezt a titkot akkor árulta el a zenész-humorista, amikor szerkesztőségünkben vendégeskedett. Megtudtuk, mitől őrül meg három nap után a természetben, és miért ragaszkodik a “szülőfalujához”.

Lassan indul a műsorod, milyen lesz?

Hajós: Show, nagy cirkusz! A válogatásokon találkoztam a szereplőkkel, körülbelül tudom, miről lesz szó. De engem is ér meglepetés,

(Fotó: Tumbász Hédi) hiszen az, hogy Szombathelyen egy pulóverben, nadrágban láttam valakit előadni, az nem ugyanaz, mint amikor nagy csinnadratta közepette lejön a nagy lépcsőn, dívaruhában.

Van kedvenc produkciód?

Hajós: Azt szeretem, amikor hülyéskednek. Van például egy gimnazista fiúkból álló csapat, akik reggel talán iskolába mentek, amikor meglátták a válogatásra hívó táblát, és bejöttek. Fogalmuk nem volt, hogy mit csinálnak, menet közben találták ki. Olyan önfeledt hülyéskedést produkáltak, amire mindenki emlékszik kamaszkorából. Azt nagyon csípem!

Attól tartottál, hogy túl komolyan veszik az emberek, és nem laza produkciókkal jelentkeznek?

Hajós: Igen, de lassan leesett nekik, és én is bemutattam, mivel készülnék. Előadtam az öngáncsot, a Gipsy Kings mintájára a Chipsi Kingset, ahol chipseszacskóval gitározom, és az ujjtangót. Ha beledöglök is, az egész arról fog szólni, hogy ne vegyük már ezt az egész kereskedelmi televíziózást olyan komolyan.

Tőled hallottam: “Havonta egyszer négykézlábig berúgok.” Ez igaz?

Hajós: A Homo sapiensben van arra vágy, hogy szétcsapja magát, amikor felgyűlik benne egy csomó feszültség. Nagyon rossz dolog a pia, sokkal jobb lenne a fű. A marihuána önmagában nem tesz agresszívvá, meditatív kábulatot okoz.

Azért kipróbáltad?

Hajós: Hogyne. De felnőtt embernek, felelősségteljes családapának, családfenntartónak érzem magam, van anynyi önkontrollom, hogy nem lépek tovább ennél. Azért is fontosnak tartottam, hogy megismerjem, mert ha 15 éves korában majd hazajön a lányom egy buliból, és dülöngél, akkor tudni akarom, hogy mi baja, hogyan reagáljak. Egyszer már apaként megkérdeztem a szüleimet: hogy bírták ki, amikor hazamentem összeverve, vagy haza se mentem? Azt mondogatták maguknak, ha 18 éves koromig helyesen neveltek, akkor nincs más, mint a bizalom. És igazuk volt.

Megúsztad a pofont?

Hajós: Egy pofonra emlékszem. Kamaszkoromban irtózatosan vagány voltam, hallgattam a fejmosást, és beszóltam: Húzzatok bele, csak tíz perc van a fogadóórámból. Akkor az apám megkért, hogy vegyem le a szemüvegem, mert valamit meg akart nézni. Kaptam. Az fájt, hogy csőbe tudott húzni.

Nem idegesít, hogy egyre ismertebb vagy?

Hajós: Szép lassan szoktam bele. Negatívumot szemtől szembe szinte nem is kapok. Talán azért, mert két méter vagyok, és száz kiló! Egyébként hazudik, akit ez idegesít, mert ezért csináljuk. Nekünk, akik tévében szerepelünk, nem a csatorna programigazgatója és pénzügyi igazgatója a főnökünk, hanem a nézők. Velük az utcán találkozunk. Az számít, hogy szeretnek vagy nem szeretnek, sokan néznek vagy kevesen.

Nem szoktad a feleségedet megmutatni, és most láttam egy magazinban. Megváltozott valami?

Hajós: Az RTL-től kaptam egy díszelőadásra jegyet, és határozott kérésem ellenére fotóztak le. A feleségemet nem zavarta. Egyébként ő dönt.

A Sorstalanságot néztétek meg. Hogy tetszett?

Hajós: Nem tartom jó filmnek, nem ragadott magával. Nálunk megvoltak Kertész Imre könyvei még azelőtt, hogy Nobel-díjas lett volna. Olvastam őket kamaszként, és most felnőtt fejjel ismét. De nem akarom más emberek hitét, munkáját, lelkesedését tönkretenni. Lehet, hogy tévedek, de elmondom a véleményem.

Bevettek a Heti hetes csapatába?

Hajós: Az első pillanattól kezdve. De az is látszik, hogy egy másik generáció vagyok. Ôk évtizedek óta barátok. Azért ha a felvétel után elmegyünk étterembe, vidáman el szoktunk beszélgetni.

Városlakó vagy?

Hajós: A gyerekekkel járunk kirándulni, de nem tudnék vidékre költözni. Érdekes dolog! Ülök valahol, távol a fővárostól, beszélgetünk. Emberek szégyenérzet és gátlás nélkül jelentik ki: Én nem bírnék Budapesten lakni, az szörnyű, büdös, zajos. Akkor arra gondolok, ha én mondanám, hogy ebben a sáros koszfészekben megölne az unalom, borzasztó sértődés lenne. Miért lehet az én városomat gondolkodás nélkül szidni? Újlipótvárosban születtem, az apám is, a nagyapám is, és a gyerekeim is. Nekem ez a falum!

Bírod a természetet?

Hajós: Két-három nap alatt kertes, fás környezetben megőrülök. Konkrétan viszketőrohamot kapok. Anyukáméknak van nyaralójuk a Dunakanyarban, oda szoktunk kimenni. Kiülök a teraszra, kajakozunk, húst sütünk, a gyerekek gurguláznak a fűben. Első este jó, második jó, aztán a harmadikon megőrülök. Hol a troli? Hol vannak az emberek?

A külföld sem vonz?

Hajós: Nem leszek ezzel népszerű, de nem nagyon érdekel. Engem más izgat. Egy világ körüli utazást simán becserélnék egy olyan hétre, amikor nem hív fel senki, és a gitárommal ülhetek bambán előrenézve, és írhatok egy újabb dalt.

Fái Zsuzsa

Comments are closed.