Forrás: Blikk

Sátánizmussal vádolták a kereszteseket Máglyára küldte a király a Szentföld urait

Együtt öltek lovagok és arabok

Jeruzsálem – Hallgatagok voltak, semmitől sem féltek, a haláltól sem. Néhány év alatt szinte a semmiből emelkedtek a világpolitikai színpad tengelyébe, és volt idő, amikor nagyhatalmi státust élveztek. Történetük napjainkban is izgatja az érdeklődő amatőrök és a tudósok, művészek fantáziáját. Egymás után jelennek meg regények, írások a fantasztikus társaságról, amely a legújabb tanulmányok szerint a gyilkolást legádázabb ellenfeleikkel öszszefogva fejlesztették tökélyre.

Szép fehér köpenyük alatt páncélt viseltek a templomosok, amelyre gyakran fröccsent az ellenség vére. Végül ôk is borzalmas halált haltak A rendet Jeruzsálemben alapította kilenc vakbuzgó francia főnemes 1118-ban, húsz évvel az első kereszteshadjárat után. Mint mondták, a zarándokok védelmére. Hugo von Payens, az első nagymester Balduin frank király segítségével a mai világ puskaporos hordóján, a jeruzsálemi Templomhegyen, a híres Al Aksza mecset helyén rendezte be főhadiszállását. Ott, ahol a legenda szerint a rómaiak által Krisztus után 70-ben lerombolt zsidó templom állt. Az alapítás után a krónikák szerint kilenc évig nem hallani a templomosokról. Már itt elkezdődik a későbbi legendák alapjául szolgáló számmisztika is. Kilenc alapító, kilenc év eltűnés. Homály fedi, mit tettek e hosszú idő alatt a lovagok. Több kutató azt állítja, keresték a rómaiak által lerombolt templom frigyládáját, amiben sok kincs mellett „a bölcsek köve, a titkok megfejtése és a Mózes két kőtáblája lehetett.”

1127-ben a még maroknyi rend nagymestere európai körútra indult, elképesztő eredménnyel.

Az Al Aksza mecset helye volt a szállásuk A fegyveres szerzetesek rendjében sokan láttak fantáziát. Amin Maalouf libanoni történész szerint azért, mert „így vélték megteremthetőnek egyfajta keresztény dzsihád, vagyis szent háború magvát.” A 13. században már kilencezer templomos hálózta be Európát, akiknek élete megoszlott az ima és a harc között. Hiába volt szép fehér köpenyük a piros kereszttel, mindenki tudta, hogy a alatta páncélt és durva szőrcsuhát viselnek. Közben a szegényen élő lovagok rendje egyre gazdagabb és gyűlöltebb lett. Alain Demurger, a Sorbonne professzora szerint a sorsdöntő év a történetükben 1291, Jeruzsálem muzulmán kézbe kerülése. A Szentföld elvesztése kiheverhetetlen lélektani csapás volt. Az egykori jámborok mulatozók lettek, innen a mondás, hogy „iszik, mint egy templomos”.

A nagymester bosszúja érte utol XVI. Lajost

Hogy a rend története mennyire élt a köztudatban évszázadokkal a rend feloszlatása után, arra jellemző, hogy amikor a francia forradalom alatt lehullott XVI. Lajos feje, a tömegből sokan azt kiáltották: ez Molay nagymester bosszúja! Mivel sokan csak úgy menekülhettek meg, hogy kézművesnek öltöztek, egyes kutatók szerint nem kizárt, hogy a szabadkőműves páholyok is a templomosok utóéletének termékei. Szép Fülöp francia király nem alaptalanul félt attól, hogy a rend a pápai befolyás rohamcsapata lehet, és 1307. október 13-án lecsapott a lovagokra. Eretnekséggel, boszorkánysággal, sátánizmussal, homoszexualitással és a kor minden bűnével megvádolták őket. Jacques de Molay nagymestert és számos társát megégették. A krónikák szerint Szép Fülöp egy ablakból nézte a kivégzést, „amíg az égő hús szaga nem zavarta túlságosan”.

Maalouf szerint néhány vád még igaz is lehetett. A fiatal férfiak életmódja „elvezethetett homoerotikus játékokhoz”, és ami ennél fontosabb: nem kizárt, hogy a rend szövetkezett számos politikai gyilkosságra a hírhedt muzulmán szekta, az aszaszinok tagjaival. Abban az időben e szekta tagjai voltak az öldöklés mesterei, a mai bérgyilkosok és öngyilkos merénylők ősei, akik elképesztő vakmerőséggel hajtották végre küldetéseiket. Azt hihetnénk, a muzulmán fanatikusok szemében a lovagok voltak a leggyűlöltebb ellenségek, ám Maalouf szerint valószínűbb, hogy a gyilkolást művészi szintre fejlesztő csoportok szövetségre lépett, ha érdekeik úgy kívánták. Az iszlám dzsihád és a keresztes háborúk lovagjai egy pillanatra egymásra találtak a vérfürdőben.

Harmat Endre