Forrás: HVG

KAMPÁNY A DÍJAKÉRT

Osztanak, szoroznak – Mibe kerül az Oscar-díj?

2005. február 24. 16:00Utolsó módosítás: 2005. február 24. 16:15

Kereskedelmi cirkusz vagy a legrangosabb filmszakmai elismerés Amerikában az Oscar-díj? Mibe kerül, és mennyit hoz a konyhára a díjazottaknak? Kik ítélkeznek? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kereste a választ munkatársunk a vasárnapi 77. díjosztó ceremóniára készülő Hollywoodban.

Miközben az Oscar-díj-osztó show televíziós nézettsége évek óta csökken, a szervezők egyre nagyobb felhajtást csapnak körülötte. Az idén már egy héttel az esemény előtt lezárták a Hollywood Boulevard-nak azt a szakaszát, amely a Kodak mozit is magában foglaló, meglehetősen szokványos belvárosi bevásárlóközpont előtt húzódik, miután a járdán már korábban felépítették a tribünöket, ahonnan a bevonuló hírességeket lehet majd bámulni. „Biztonsági okokból nem szeretnék, ha lefényképezné a betribünözött járdaszakaszt” – tudatta a HVG munkatársával egy kidolgozott izomzatú biztonsági őr.

Emberibbé tesszük az idén a műsort – lelkendezett ugyanakkor a ceremóniát most tizenkettedszer producerként vezénylő Gil Cates az ezüst- és aranyszínű rudakból (összesen 9 kilométernyi ilyen anyagot használtak fel), valamint aranyszínűre festett hatalmas műanyag Oscar-szobrokból kialakított idei színpadi installáció sajtóbemutatóján. Az Oscar-osztás volt az első színes, illetve az első sztereó egyenes adás a televíziózás történetében – emlékeztette hallgatóságát a korábban a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem filmintézetét vezető Cates. Az idei forradalmi újítás ennél valamivel szerényebb: a nézőtér fölé 20 méterre benyúló ívelt tetőszerkezet, amelyre majd a díjazott filmek jeleneteit kivetítik. S az idén először nem minden díjazott sétál majd föl a színpadra – magyarázta a HVG-nek Cates az ugyancsak rendhagyó dramaturgiát -, a távolabb ülőknek helybe viszik az aranyozott szobrocskát. Ezzel az egész esemény úgymond hangulatosabb jelleget ölt, és a díjazottak hálabeszédeire szánt egyenként 45 másodpercből is kevesebbet kell a vonulásra pazarolni.

A látványos felhajtás dacára hollywoodi szakemberek egybehangzóan állítják, hogy noha az Oscart eredetileg a filmeket népszerűsítő kereskedelmi eszköznek szánták az alapító filmstúdiók, idővel a leghitelesebb szakmai díjjá vált. Gil Cates egyenesen úgy fogalmazott a HVG-nek, az üzlet jelentősége másodlagos ahhoz képest, hogy „itt mindenkit a saját szakmája ítél meg, a színészek színészeket, rendezők rendezőket és így tovább”.

De azért a dicsőség mellé a pénzt is hozza rendületlenül az Oscar. Stephen Galloway hollywoodi szakíró becslése szerint a legjobb főszerep díjazottainak gázsiját akár többszörösére is növelheti a díj, különösen a sztárok közé ezzel bekerülőkét, akik így a filmenkénti hat számjegyű kategóriából feljutnak a hét számjegyűbe. A majdnem sztárok az utóbbi években gyakran már félmillió dollár körüli Oscar-prémiumot is beépíttetnek a szerződésükbe.

Már a jelölés is üzlet

Az Oscarra jelölés üzleti szempontból talán még fontosabb is, mint maga a díj – vélekedett a HVG-nek Galloway. A legjobb filmre jelöltek közül a Sideways (Kerülő utak), a Ray és a Finding Neverland (Én, Pán Péter) több mint kétszer annyi nézőt vonzott a mozikba a legjobb ötbe való – január 25-én bejelentett – bekerülését követő hétvégén, mint az azt megelőzőn, s a már korábban agyonreklámozott Aviator bevétele is 55 százalékkal megugrott. A széles körű terjesztést az Oscar-jelölésre időzítő Million Dollar Baby (Millió dolláros bébi) pedig már az első hétvégén hozta a költségek egyharmadát, 12 millió dollárt.

Oscarba fektetni tehát érdemes, már csak azért is – teszi hozzá Galloway -, mert az a gyártó cég értékének növekedésében is megtérül. A nagy hollywoodi ingatlanaiktól többnyire már megvált neves filmgyárak értékét ugyanis ma már jórészt a tulajdonukban lévő filmek alkotják. Az oroszlános MGM stúdióért, amely már nem is gyárt filmeket, például azért fizet a Sony közel 5 milliárd dollárt, hogy hozzájusson 5 ezer darabos, számos Oscarral ékesített filmtárához. A stúdiók ezért is költenek több millió dollárt egy-egy filmjük oscarosítására.

Noha sokan tartják túlságosan üzletiesnek az Oscart, illetve vitatják az 5808 tagú döntéshozó testület rátermettségét, a szavazási eljárás tisztességét a HVG által megkérdezett szakértők nem vonták kétségbe. „Olyan ez, mint egy jól működő politikai rendszer, amelyben a választási eljárás átlátható, tisztességes és az eredmény valódiságát elfogadják a résztvevők, miközben persze a kampány során mindenféle trükköket vetnek be, és nemtelen eszközökkel is megpróbálják befolyásolni a kimenetelt” – vázolta a viszonyokat a HVG-nek az eljárást negyed évszázada közelről figyelő Galloway.

A kampánystratégia egyik legfontosabb elme – szakértők szerint – az időzítés. A szabályzat szerint a versenyben azok a negyvenpercesnél hosszabb filmek indulhatnak, amelyeket az előző év december 31-éig legalább egy héten keresztül játszottak Los Angeles megye valamely nyilvános filmszínházában, üzleti céllal, „az iparágban szokásos módon hirdetve”. A komolyan pályázó filmek zömét ezért december utolsó heteiben mutatják be, hogy a Los Angeles-i székhelyű Filmművészeti és -tudományi Akadémia tagjai viszonylag friss élmények alapján szavazhassanak.Nagymesterek az oscarozásról

Nagymestere az Oscar-kampányolásnak a Harvey és Bob Weinstein vezette, a Disney cég tulajdonában lévő Miramax stúdió, amelynek az utóbbi években szinte mindig volt döntős, illetve győztes filmje, és az általa gyártott – idén 11 Oscar-jelöléssel vezető – Aviatort hónapokon keresztül a „legjobb film” legnagyobb esélyesének tartották. A Miramax egyik kampányfogása, hogy filmjeit évek óta rendszeresen bemutatja a Mozgókép és Televíziós Alapítvány Los Angeles-i öregotthonában, ahol vagy kétszáz olyan potenciális szavazó lakik, akik más módon nem is nagyon jutnak el moziba. Sokan azt mondják, Weinsteinék képesek arra is, hogy adott esetben negatív kampányt folytassanak, s nem elképzelhetetlen, hogy annak idején ők indították el a pletykát a 2002-es konkurens versenyfilm, az A Beautiful Mind (Egy csodálatos elme) ellen, miszerint annak matematikus főhőse a valóságban antiszemita volt. A film ennek dacára győzött, mégis van, aki úgy gondolja, ismét a Miramax felől fúj az a szél, amely egyre azt duruzsolja – a konzervatív ízlésű akadémiatagokat elriasztandó -, hogy az Aviator győzelmét az utóbbi hetekben váratlanul veszélyeztetni látszó, annál lényegesen kisebb költségvetésű Million Dollar Baby elsősorban eutanáziapropaganda, az amerikai filmiparban bevált bokszfilm műfaj csak álca.

„Ilyenfajta pletykákkal mi nem foglalkozunk” – mondta a HVG-nek John Burman, a két Los Angeles-i filmes napilap egyike, a The Hollywood Reporter vezető szerkesztője. Burman elismerte ugyanakkor, hogy a Reporter maga is szereplője az Oscar-kampánynak – ilyenkor heteken keresztül teljes címlapját valamelyik jelölt film hirdetése tölti be, akárcsak a konkurens Daily Varietyét -, de kínosan ügyel a szerkesztőségi tartalom pártatlanságára. Ami nem könnyű, hiszen a filmstúdiók a kampányra propagandisták siserehadát alkalmazzák – a jelölésig eljutó filmek kijárói akár 100 ezer dollárt is megkeresnek néhány hónap alatt -, akik elhelyezik a hirdetéseket, cikkeket, interjúkat a lapokban, precíz tervek szerint léptetik föl a sztárokat különféle tévéműsorokban.

„Engem egyáltalán nem érdekel, miket írnak, beszélnek a filmekről – mondta ugyanakkor HVG kérdésére Carol Baum producer, a filmes akadémia tagja -, nincs is időm arra, hogy elolvassam, netán másokkal is megvitassam a kritikákat. Megnézem a filmeket, és leadom a szavazatomat, előtte legfeljebb a férjemmel konzultálok.” Hasonlókat mondott a HVG-nek Ed Dector forgatókönyvíró is, aki azonban elismerte: az első, januári fordulóban – amikor egyébként csak az akadémia szakmabeli tagjai szavazhatnak a legjobb öt közé javasoltakról a 25 kategóriában – még sokat számít a propaganda a tekintetben, hogy egyáltalán mely filmek érik el a voksolók ingerküszöbét.

Az idén egyébként a Hollywoodra mindig gyanakvással tekintő konzervatív Amerika is hallatta a hangját az Oscar-osztás előtti napokban. A washingtoni képviselőház 389:38 arányban megszavazta a „szemérmetlen” rádió- és tévéműsorok büntetéséről szóló törvényt, amely egyebek között az eddigi 15-szörösére, félmillió dollárra emeli a kiróható büntetést, már az első elkövetésért bírságot helyez kilátásba – az eddigi figyelmeztetés helyett -, ismétlődés esetére pedig a sugárzási engedély visszavonásával fenyeget. A szigorodó elbírálástól való félelmében több tévétársaság az utóbbi hetekben lemondott arról, hogy (újra) sugározza a Ryan közlegény megmentése című Oscar-díjas filmet.

RÉTI PÁL / HOLLYWOOD

Comments are closed.