Forrás: Múlt-Kor

www.mult-kor.hu

320 éve született Händel

2005. február 23.

Háromszázhúsz éve, 1685. február 23-án született Halléban Georg Friedrich Händel német zeneszerző, a barokk zene egyik legnagyobb alakja.

Apja a szász fejedelem udvari orvosa, anyja lutheránus lelkész leánya volt. Szülei nem pártolták zenei érdeklődését, ám ő klavikordot csempészett a padlásra, hogy gyakorolhasson. Orgonajátékát hallva Szász-Weissenfels hercege pártfogásába vette, így zeneszerzést, oboát és hegedűt tanulhatott. 1696-ban került Berlinbe, ahol felfigyelt rá a későbbi I. Frigyes porosz király is. 1702-ben szülei nyomására jogot kezdett tanulni Halléban, itt barátkozott össze Telemann-nal, s orgonista lett a református templomban. Egy év múlva otthagyta a jogot s a hamburgi operában hegedűs, majd csembalista lett. Itt komponálta első három operáját, a bemutatón ő vezényelt. Zenéje bár a német iskolán alapult, már ekkor francia és olasz hatásokat is magába olvasztott.

1706-ban Itáliába ment, ahol ragyogó fogadtatásban részesült. Előbb Firenzében, majd Rómában, Ruspoli márki házában élt. Rövid idő alatt számos művet: 48 világi és 3 egyházi kantátát, és egy operáját komponált, zongorán és orgonán megmérkőzött Domenico Scarlattival. Nápolyban egy spanyolos darabot írt, egy spanyol hölggyel folytatott viszonya nyomán, Argippina című operáját már Velencében mutatta be.

Az olasz operastílus átvétele révén nemzetközi hírnevet szerzett. 1710-ben elfogadta Ernő Ágost hannoveri herceg udvari muzsikusi állását, bár már abban az évben Londonba távozott. Rinaldo című operája bemutatóját nagy ovációval fogadták, Londonban komponálta az uthrechti béke megünneplésére Te Deumját is. 1714-től végleg a brit fővárosban telepedett le, mivel György Lajos hannoveri fejedelem angol király lett I. György néven, az ő kérésére és koronázására írta a híres Vízizenét. 1718-ban Chandos herceg karmestere lett, a canonsi kastélyban élt, itt szerezte a 12 Chandos Anthemet (ez angol egyházzenei műfaj), újabb Acisz és Galatheáját, és oratóriumát Hámán és Mordecháj címmel. Házat vett Londonban, itt élt élete végéig. 1726-ban brit alattvaló s a Royal Chapel zeneszerzője lett, e poszton írta II. György trónra lépésekor a Koronázási anthemeket.

Az 1720-as években szerezte a Julius Caesar és a Tamerlán operákat, ám versenyre kényszerült az ott élő olaszokkal. A konkurencia Londonba csábították Gluckot is, ő azonban nem lett igazi vetéltársa, sőt élete végéig Händel csodálója maradt. Az állandó olasz operatársulat előadásainak zenéjét többnyire Händel írta, dalai népszerűek lettek, bár a darabok nem mindig arattak sikert. Az olasz opera azonban hanyatlásnak indult, azért is, mert az angolok erkölcstelennek tartották az énekeseket. Händel 1740-ig összesen 40 operát írt, de közben fokozatosan áttért az oratóriumra. A műfaj népszerűsége nőtt, az erkölcs támaszát látták benne, az ótestamentumi témáknál Izraelt, mint Isten választott népét magukra értették s azonosították a brit impériummal.

Händel, aki egymaga zeneigazgató, impresszárió, csemballista, orgonista, tanár és zeneszerző volt, 1737-ben szélütést kapott, s sokáig betegeskedett. Aachenben lábadozva hallotta Karolina királyné halálhírét, ekkor komponálta Gyászanthem című művét. Már otthon írta operáját, a Xerxest, majd orgonaversenyeit, s a Saul és az Izrael Egyiptomban című oratóriumokat. Szegény zenészek támogatására alapítványt hozott létre, Dryden és Milton verseire angol szövegű műveket alkotott. 1740-ben kiadta concerto grossóit s újabb orgonaműveit. Az ír alkirály kérésére írta 1741-ben legnagyobb oratóriumát, a Messiást, hamarosan elkészült a Sámson is, ezt még számos “színpad nélküli zenedráma” követte.

Igen népszerű volt Angliában, zenéjét a nemzeti karakter tükrének nevezték. A Tűzijátékot 1749-ben az aacheni béke örömére írta, több remek kamaradarabot is komponált. 1750-es utolsó német útján baleset érte, felépülése után írta utolsó oratóriumát, a Jephtát – e műfajban összesen huszonkettőt alkotott. Gyengülő látása akadályozta a munkában, végül meg is vakult. 1759. április 14-én, Londonban halt meg, a Westminsterben temették el, temetésén hatalmas tömeg vett részt. A kortársak szerint vidám, lobbanékony, de igazságos ember volt. Sokat jótékonykodott, szerette az italt és a jó ételeket, de soha nem házasodott meg.

Händel a barokk zene óriása volt, aki már életében klasszikussá vált, s elismertsége halála után sem csökkent. Ifjan nagyúri megrendelőit szolgálta ki, de Angliában a szélesebb középosztály igényeit kielégítve a zenét bárki másnál demokratikusabbá tette. Művei az angol kultúra részeivé váltak, de a németek is egyre többet játszották, s ők is nemzeti zeneszerzőként tartják számon.

(Panoráma, Sajtóadatbank)

www.mult-kor.hu?article=9206

Minden jog fenntartva © 2001-2004 Múlt-kor történelmi portál

A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.

Comments are closed.