Forrás: Origo

Miközben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint Magyarországnak hálásnak kell lennie a szovjeteknek, mert felszabadították 1945-ben Magyarországot, addig az iskolások szenvedést hozó megszállásról tanultak. A miniszterelnök szerint nem lehet kisstílű viták tárgya a megszabadulás, de a hivatalos tankönyvek szörnyűségekről írnak.

“Nem lehet kisstílű viták tárgya az, hogy Magyarország hálával tartozik, amiért a Szovjetunió felszabadította a fasizmus alól 60 évvel ezelőtt” – mondta Gyurcsány Ferenc múlt heti moszkvai tárgyalásakor. A magyar miniszterelnök kijelentését nagyra értékelték Oroszországban, hiszen éppen a közelmúltban jelentette ki a lett elnök, hogy 1945-ben az orosz csapatok nem felszabadították, hanem meghódították a balti államokat.

Magyarországon is vita folyt az elmúlt hetekben az 1945-ös események megítéléséről. Amikor több kormánypárti politikus részt vett egy Budapest felszabadulására emlékező ünnepségen, akkor Kupper András, a Fidesz-MKDSZ fővárosi frakciójának vezetője közleményben tiltakozott ez ellen: “Felhívjuk az MSZP-SZDSZ vezető politikusainak figyelmét arra, hogy bár egyesek valóban felszabadulásként élték meg a bevonulást, a szovjet megszállás alatt több mint ötvenezer nőt erőszakoltak meg Budapesten, rengeteg civil férfit agyonlőttek vagy zaklattak, kifosztották a pincébe menekülő családokat. A szovjet megszállás rémtetteit fél évszázadon keresztül titkolták, de ez nem hatalmazza fel arra a felelős politikusokat, hogy átértékeljék a múltat.”

Válaszul 18 ismert baloldai közéleti személyiség – köztük Tamás Gáspár Milkós filozófus és Krausz Tamás történész – nyílt levélben szólította fel a Fidesz-MKDSZ frakciót, hogy zárja ki Kuppert. “A nácimosdatásnak és a nyilasmentegetésnek semmi helye a közéletben.” – áll a levelükben.

Az [origo] megnézte, hogy mit tanulnak a magyar iskolások: megszállás vagy felszabadulás történt 1945-ben. Mint kiderült, a hivatalos magyar tananyag sokkal közelebb áll Kupper András álláspontjához, mint Gyurcsány Ferencéhez. Kisstilű viták helyett a mai gyerekek kategorikusan azt tanulják, hogy nem felszabadulás, hanem megszállás volt a Vörös Hadsereg bevonulása.

Az általános iskolások nyolcadik osztályban tanulnak 1945-ről. A legtöbb helyen használt Helméczy Mátyás által írt nyolcadikos történelem tankönyv a következőképpen fogalmaz: “A szovjet hadsereg nem felszabadítóként, hanem megszállóként viselkedett. Különösen az első időben napirenden volt a nők megerőszakolása, a civil lakosság kirablása, a harácsolás. Később ez megszűnt.” A tankönyv egyik alfejezete ezt a címet viseli: “Magyarországot megszállja a szovjet hadsereg”. Ugyanakkor érzékelteti a könyv azt is, hogy a nácik legyőzése pozitív tett volt: “Megkezdődött Kelet-Közép-Európa országainak a német csapatoktól való felszabadítása, egyben a szovjet csapatok általi megszállása.”

A negyedikes gimnazisták többsége Magyarországon Salamon Konrád Történelem IV. című tankönyvéből ismerheti meg a magyar történelmet. Ebben ezt kell megtanulniuk 1945-ről: “A nyilas rémuralom után a szovjet hadsereg rémtettei következtek” – az idézett rész dőlt betűkkel van szedve, ami a különösen fontos adatoknak kijáró betűtípus. Amíg volt tantárgyi felvételi, addig a történelemből felvételiző bölcsészeknek, tanárképzősöknek, joghallgatóknak és közgazdászoknak a legtöbb felsőoktatási intézményben ebből a kötetből kellett készüliük.

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium saját történelemtankönyvet készített, melyet több más középsikolában is használnak. Ez a könyv így tanítja a diákokat: “Magyarország – a nemzetközi jog értelmében is – megszállt területté változott. A megszállás is súlyos attrocitásokkal járt, rablásokra, erőszakoskodásokra, a civilek elhurcolására került sor.” Ifj. Lator Lászlónak szintén van egy tankönyve negyedikes középsikolásoknak. Ebben az 1945-ös magyar eseményekről szóló fejezet ezt a címet viseli: “Magyarország: diktatúrából diktatúrába”.

“A történelemtanároknak azt kell tanítaniuk, ami a hivatalosan elfogadott tankönyvekben van.” – mondta az [origo]-nak egy leendő történelemtanárokat oktató professzor, aki történészként nem akart a vitába belefolyni, ezért név nélkül nyilatkozott. “A tanár elmondhat más véleményt is persze, de az a hivatalos, ami a tankönyvekben van.” A megszállás-verziót alátámasztja, hogy a szovjetek maguk is azt tartották, hogy elfoglalták, és nem felszabadították Magyarországot. A budepsti ostromban résztvevő vörös katonák például “Budapest bevételéért” érdemrendet kaptak, épp olyan nevűt, ami az ellenséges főváros, Berlin ostromáért járt. Ugyanakkor az is hiteles, hogy sokan valóban felszabadításként élték meg a nyilas diktatúra legyőzését, elsősorban azok, akiket a nácik üldöztek: az életben maradt budapesti zsidók, illetve a kommunista és a nemzeti ellenállás aktivistái. Sokan viszont megszállásként élték meg a szovjet bevonulást. “Csak differenciáltan lehet kezelni ezt a kérdést” – mondta a korszakot tanító történész.

Gyurcsány Ferenc később már felszabadítás helyett megszabadítást mondott, így tett vasárnapi esti tévéinterjújában is. Ennek azért van jelentősége, mert ez közelebb áll a hivatalos magyar tananyaghoz is, ami a nácik bukását pozitívan értékeli ugyan, de nem nevezi felszabadításnak a szovjetek bevonulását. Vasárnap Gyurcsány arra is kitért, hogy azért is fontos volt moszkvai nyilatkozata, mert Putyin orosz elnök sajnálkozását fejezte ki 1956 miatt. Így tulajdonképpen kölcsönös gesztusként értékelte mondandóját, a magyar tévénézőknek hozzátéve, hogy a szovjet hadsereg segítségével kiépített diktatúrára már nem vonatkozik a miniszterelnök által emlegetett hála.

Magyari Péter

[origo]

Comments are closed.