Forrás: Origo

Will Smith csókol, Afrikáé az Arany Medve – helyszíni tudósítás a berlini filmfesztiválról

2005. február 21., hétfő, 17:18

Elavult dolog azt feltételezni, hogy egy német szemle közönsége még mindig feltétlenül hasra esik a második világháború témájától. Különösen, hogy az idei berlini filmfesztiválon Afrika-sikk hódított. Afrikában játszódó, toleranciára tanító eposz nyitotta meg a rendezvényt, a legnagyobb kritikai sikert az afrikai népirtást feldolgozó Hotel  Rwanda aratta, a legnépszerűbb hollywoodi sztár a vörös szönyegen egy afroamerikai színész volt, és végül a fesztivál történetében először a fődíj is egy afrikai filmnek jutott.

Versenyen kívüli verseny

Már első ránézésre is látszott, de a fesztivál végére mindenkinek feltűnt, hogy a fesztivál versenyprogramja idén igencsak silány felhozatallal kellett, hogy beérje. Ennek ellenére senki sem unatkozott, hiszen a világsztárok egymás sarkát taposták (feltűnt Keanu Reeves, Joseph Fiennes, Catherine Deneuve, Kevin Spacey, Cate Blanchett és Daniel Day Lewis), és a további szekciók is bőven tartogattak gyöngyszemeket a filmrajongók számára.

A szervezők azt a cselt alkalmazták végül, hogy a lenyűgöző fesztiválpalota vörös szőnyeges előadásait feldúsították egy sor versenyen kívüli bemutatóval, így a zsüri nem szavazhatott a Tickets című koprodukcióra, Will Smith új romantikus komédiájára, a Randiguru-ra, a zárófilm Kinsey-re és a hatalmas sikert aratott Hotel Rwandá-ra sem. Utóbbi helyett rajthoz állt a Sometimes in April című hasonló témájú alkotás, ami a tuszik és hutuk 1994-es népirtását kilenc év távlatából dolgozta fel. Az utolsó napokban Will Smith érkezésén és a záróelőadással egybekötött díjátadón kívül nem is kavart nagyobb hullámokat egyik versenyfilm sem, bár a kínai családi dráma, a Kong que (Páva) pozitív fogadtatásra talált, és az addig favoritok nélküli verseny élére tört.

A randiguru 1.

Egyértelműen reklámcélokat szolgált Will Smith feltűnése a berlini filmfesztiválon, hiszen Randiguru című romantikus komédiája sem stílusában, sem minőségében nem versenyezhet az igényesebb, fajsúlyosabb filmek között. Pár ruandai népirtósdi, a Sorstalanság és egy rakás rosszkedvű sztár után mindenesetre már ki volt éhezve a berlini közönség Smith filmjére és jelenlétére is.

Will Smith autogramokat osztogat Berlinben

A hiperaktív sztár nem okozott csalódást, hiszen miután a sajtótájékoztatón kifejtette, hogy tinédzserkorában soványságával és elálló füleivel egyáltalán nem számított a lányok kedvencének, egy koszovói újságírónő diszkrét kérdésére (“Lefeküdt Eva Mendessel, a filmbeli szereplőtársával?”) kiugrott a meghökkent sajtóközönség közé, és egy dinamikus csókkal leteperte az újságírói karrierjének kétségtelen csúcspontját elérő hölgyet a földre. Nem csoda, hogy a következő újságírónő már azzal kezdte kérdését, hogy “Már találkoztunk korábban…”, Smith válasza: “Mindketten ittunk, és történt ami, történt. Ne hozd ezt most föl!” A szupersztár mindenesetre könnyen komédiázhatott, hiszen az európai premier idejéig az USA-ban a film 3 nap alatt már 45 millió dollárt csókolt össze, ami ebben a műfajban egyedülálló bevételi teljesítmény (azóta második hétvégéje után 90 milliónál tart).

A randiguru 2.

Zárófilmnek is csak egy második vonalbeli Oscar-esélyes (végül csak egy női mellékszereplői jelölést szerzett) filmet sikerült tálalni a szervezőknek, amely szintén nem indulhatott a versenyben, mivel ősszel már bemutatták Torontóban, ahol nagy sikert aratott.

Az idén reneszánszukat élő életrajzi filmek újabb darabja a bevált sémát követi: XY élt, alkotott, szerelembe esett, tündökölt, bukott, szenvedett, majd meghalt. Ez a koncepció már dögunalmas, és idén a Ray, az Aviátor és a Kevin Spacey-rettenet Beyond the Sea kapcsán is láthattuk már. Hozzájuk képest Alfred Kinsey némileg érdekesebb személyiség, de a filmnek köszönhetően nem sokkal. De legalább nem énekel.

Kinsey – Liam Neeson és Laura Linney

Kinsey 1948-ban publikálta a Férfiak szexuális viselkedése című tanulmányát, amely gyökeresen megváltoztatta az amerikai társadalom hozzáállását az intimitáshoz, és elindította a hatvanas évekre tetéző szexuális forradalmat. A puritánok támadásainak köszönhetően azonban Kinsey következő könyveire már jelentősen megcsappant a kereslet, hiszen, ahogy felesége rámutatott, az emberek nem szeretik, ha szembesülnek azzal, hogy a nagyanyjuknak vagy a lányuknak is van szexuális élete. A három főszereplő (Liam Neeson, Laura Linney és Peter Sarsgaard) alakítása kiemelkedő, de a film mégis meglepően vérszegény, bár csoda, hogy az amerikai stúdiók torkán ennyit is sikerült lenyomni ebben a témában.

Díjak, tanulságok, értékelés

A díjazottak

Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a gyenge mezőnyből végül ki kerül ki győztesként. Az egyetlen egyértelműen pozitívan fogadott alkotás, a Sophie Scholl utolsó napjai esélyeit leginkább az gyengítette, hogy nem túl udvarias gesztus német fesztiválon német zsürielnökkel német filmnek adni a fődíjat, főleg, hogy tavaly ez mégis megtörtént a Fallal szemben esetében – teljesen megérdemelten. A “Fehér Rózsa” nevű ellenállócsoport tagjaként 1943-ban kivégzett diáklány története így kénytelen volt beérni a legjobb rendezés és a legjobb színésznő díjával, ami Julia Jentsch esetében korábbi filmjei miatt is kijárt.

Julia Jentsch a Sophie Scholl utolsó napjai című filmben

Az Arany Medvét végül a U-Carmen eKhayelitsha című dél-afrikai film kapta az Afrika-dömping megkoronázásaképpen. A xhosa nyelven forgatott, aktualizált Carmen-adaptációt a zsüri tagjain kívül nem sokan látták, de ez elégnek bizonyult a meglepetés-győzelemhez. Az [origo] filmklub delegációja a Thumbsucker-t látta volna szívesen a fődíj nyerteseként, de a nagy utat megtevő zavarodott tinédzser szerepéért Lou Taylor Pucci legjobb színészként való kitüntetése is a szívünkből szólt.

A zsüri nagydíját kapta egy ismert operatőr a rendezői debütálásáért, de ő nem Koltai Lajos volt, hanem Gu Changwei, aki korábban többek között az Isten veled, ágyasom! vagy az Ősz New Yorkban című filmek fotografálásáért volt felelős. A Kong que (Páva) a hetvenes évek kínai kulturális forradalma után követi nyomon három testvér életét.

PávaThe Wayward Cloud

Sokan tiltakoztak a Tian bian yi duo yun (The Wayward Cloud) különdíja ellen, ágálva, hogy a film nem más, mint pornójelenetek öncélú tobzódása, holott nem látták a fától az erdőt és a pornótól a romantikát. A film a harmadik Tsai Ming Liang rendező lazán összefüggő sorozatában, amelynek Magyarországon sajnos az első két részét (What Time Is It There?, The Skywalk is Gone) sem forgalmazták, így minimális az esély, hogy a berlini filmfesztivál legmerészebb alkotását valaha is láthatjuk majd a honi mozikban.

Amit idén Berlinben megtudtunk…

Az ideális zsűrihez kell egy helyi szupersztár (Franka Potente – A lé meg a Lola, A Bourne-rejtély), egy klasszikusnak számító európai arc (Nino Cerruti jelmeztervező), pár totális no-name és egy kattant exhibicionista kokott, aki úton-útfélen mutogatja magát és minden nap megtölti a pletykalapokat új ruhakölteményeivel (kedvencünk Bai Ling). Zsürielnöknek pedig nem árt egy világhírű, elismert, önálló egyéniséggel rendelkező rendezőzseni. No, ez nem jött össze idén Berlinben, hiszen a szervezők a német származású Roland Emmerichet választották elnöknek, aki finoman szólva is egy nagy költségvetésű B-film-rendező (Godzilla, A függetlenség napja, Holnapután).

Bármely vetítésre be lehet menni, ha az ember nagyon akarja. A kitartás és a gátlástalanság egy sajtóigazolvánnyal együtt meghozza gyümölcsét, a kora reggeli kétórás sorban állás helyett. Bevált javaslataink: “A kollégáim már bent vannak, foglalják a helyemet, itt az sms, amit írtak”, “A hotelben maradt a jegyem”, “Holnap interjút készítek a rendezővel, muszáj látnom a filmet!” stb.

A képzeletbeli Arany Origo-díjat a következő alkotóknak szántuk: legjobb film:Thumbsucker, legjobb rendező: Wes Anderson (Édes vízi élet), legjobb színésznő: Natalie Press (My Summer of Love), legjobb színész: Lou Taylor Pucci (Thumbsucker), citromdíj:  Beyond the Sea, legszimpatikusabb sztár: Daniel Day Lewis, Angelica Huston

Végül örömmel jelentjük, hogy elemeltük Keanu Reeves használt kéztörlőjét a mosdóból, amit ezennel árverésre bocsátunk. A kikiáltási ár 300 000 forint, a bevételt természetesen jótékony célra fordítjuk, mégpedig az [origo] filmklub stábjának a cannes-i filmfesztiválon való részvételére. Várjuk a liciteket a [email protected] emailcímre.

Összességében elmondhatjuk a versenyprogramot illetően, hogy az amerikai díjátadószezon visszavonhatatlanul rányomta a bélyegét a berlini szemlére, és egyértelművé vált, hogy a november-decemberi Oscar-szezon filmjei már nem, a Cannes-ra időzített nagy durranások pedig még nem arathatnak Berlinben. Marad a Sundance-től elcsípett pár amerikai és a kétes európai és távol-keleti felhozatal, amelyek felvetik a kérdést, hogy a berlini filmfesztiválnak nem kellene-e inkább a hatalmas kapcsolódó filmvásárra és a mellékszekciókra koncentrálnia, vagy egy esetleges időpontcsúsztatással visszanyerni a versenyprogram régi fényét és pompáját.

Az [origo] filmklub stábjának értékelése a versenyben és az egyéb szekciókban szereplő filmekről: (*: rettenetes – *****: kihagyhatatlan, X: nem látta)

Versenyfilmek Onozó Róbert Orosz Ágnes Varga Ferenc

Man to Man

***

***

X

Thumbsucker

*****

****

*****

Asylum

*

**

**

Hotel Rwanda

****

X

****

Le Temps Qui Changent

X

***

X

One Day in Europe

****

****

X

In Good Company

****

****

****

Sorstalanság

**

X

*

Édes vízi élet

****

***

****

The Wayward Cloud

X

X

*****

Kinsey

***

X

**

Egyéb bemutatók o o o

Redeemer

*

*

*

Beyond the Sea

*

*

*

Childstar

*****

*****

X

Ballad of Jack and Rose

***

X

****

The Devil and Daniel Johnston

X

X

****

Dear Wendy

X

X

*

George Michael

****

****

X

The Edukators

*****

****

X

My Summer of Love

X

****

****

Onozó Róbert

Berlin, Németország

[origo]

Comments are closed.