Forrás: MA

[cikk] Bush három óra alatt ‘lerendezi’ az EU-t – Az amerikai elnök történelmi látogatása

George W. Bush személyében először látogat kedden amerikai elnök az Európai Unió intézményeihez: a brüsszeli vizittől az elmúlt években meggyengült transzatlanti viszony jelentős javulása várható, ugyanakkor kiütköznek általa az unió intézményes és működési gyengeségei is.

2005.02.20 12:07 MTI

Az amerikai elnök útja jelzésértékű pozitív és negatív értelemben: pozitív, mert a kapcsolatok jobbításának egyértelmű amerikai törekvését mutatja, és negatív, mert azzal, hogy Bush kevesebb mint három óra alatt ‘lerendezi’ a sokszereplős uniót (és még ugyanaznap, hasonló rekordidő alatt a NATO-t is), erősíti a kételyeket arra vonatkozóan, hogy – legyenek bármily jó viszonyban is – egyenlő partnerként kezeli Európát.

Az EU-ban udvarias lelkesedéssel néznek ugyan Bush látogatásának elébe, a lelkesedésből azonban teljes egészében kimarad legalább egy nagyon fontos intézmény, az Európai Parlament. Az amerikai elnök – nem feltétlenül saját hibájából – lényegében nem vesz tudomást az unióban a demokrácia egyik megtestesítőjeként működő parlamentről, sőt a szervezéskor elkövették azt az udvariatlanságot, hogy látogatását olyan időpontra időzítették, amikor a képviselőtestület Strasbourgban tart plenáris ülést. Ezzel az amerikai elnök aligha szerzett igaz barátokat az – unióban azért a befolyásosabbak közé tartozó – vezető EP-személyiségek között.

Bush elsőként az unió döntéshozó szervénél, a tagországok kormányait képviselő tanácsnál teszi tiszteletét, amely e ritka esemény ünneplésére állam- és kormányfői szinten ül össze e napon a fogadására (Magyarországot Gyurcsány Ferenc miniszterelnök képviseli). Ezt követően az amerikai elnök ellátogat a végrehajtó testülethez, az Európai Bizottsághoz: e lépés miatt a szervezést ismét bírálatok érték, miután a biztonsági feltételek megteremtése a bizottságon jóval körülményesebb, ráadásul a kormányfői értekezleten jelen lesz José Manuel Durao Barroso európai bizottsági elnök is (igaz a bizottság tagjai nem).

Ami a tényleges politikai kérdéseket illeti, várható, hogy azokban nem annyira a sokszereplős csúcstalálkozókon tesznek tényleges előrelépéseket, inkább a zártabb körű összejöveteleken, mint például a NATO- és uniós találkozókat követő kedd esti vacsorán Barrosóval, Javier Solana közös kül- és biztonságpolitikai EU-képviselővel és Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökkel (az unió kormányfői tanácsának soros elnökével), valamint Bush belgiumi, németországi és szlovákiai kétoldalú látogatásain, ahol a házigazdák mellett az orosz és a francia elnökkel is találkozik.

Az EU-csúcstalálkozón az idő rövidsége és a témák sokasága miatt a luxemburgi elnökségnek nem is volt más választása, mint kijelölni 10 témát és ugyanennyi kormányfőt, hogy ismertesse az EU álláspontját. Mélyreható vitára még így sem lesz lehetőség az amerikai elnök és európai kollégái között.

Irakról Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök, Iránról Gerhard Schröder német kancellár, az európai integrációról Jacques Chirac francia elnök, a közel-keleti békefolyamatról Tony Blair brit miniszterelnök, Oroszországról Bertie Ahern ír miniszterelnök, az Izraelnek és arab szomszédjainak nyújtott európai gazdasági segítségről José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök, a terrorizmus elleni harcról Jan Peter Balkenende holland kormányfő, az ENSZ szegénység elleni Millenniumi Programjáról Göran Persson svéd miniszterelnök, a balkáni helyzetről Wolfgang Schüssel osztrák kancellár vázolja az Európai Unió véleményét.

Gyurcsány Ferenc érdekes felkérést kapott, mert – miként sajtókommentárok jelzik – úgy kell kifejtenie Ukrajna és az Európai Unió kapcsolatainak helyzetét, hogy Magyarország egyelőre jóformán egyedüliként foglal állást egyértelműen Kijev csatlakozása mellett.

Mind uniós, mind amerikai részről értésre adták a találkozók előtt, hogy a csúcsértekezleten szóba kerülő témák közül egyikben sem várható ugrásszerű elmozdulás, bár uniós diplomáciai forrás szerint az amerikai-EU kapcsolatokban egyfajta áttörést hozhat például, hogy a közel-keleti békefolyamat terén a helyzet építésre ad lehetőséget, alkalom kínálkozik gyakorlati előrelépésekre.

Ugyanakkor – az unió részéről nem is nagyon titkoltan – kerülni igyekeznek az olyan témákat, amelyek vitát okoznak az Atlanti-óceán két partja között, például az éghajlatváltozások megakadályozását célzó kiotói egyezménynek, vagy a Kínával szembeni EU-fegyverembargó feloldásának kérdését. Ez nem jelenti azt, hogy például a két utóbb említett nézeteltérésben ne szülessék nagyon hamar kedvező változás, mint azt Brüsszelben mindkét téma esetében egy ideje rebesgetik.

Sor kerül tehát kedden az EU-intézmények és az amerikai elnök első hivatalos találkozására, a transzatlanti kapcsolatok felgyógyulásának megünneplésére. Pedig az öreg kontinens uniószervezetében sok változás nem állt be azóta, hogy Henry Kissinger külügyminiszter a hetvenes évek közepén megkérdezte: ‘mi is az európai közösség telefonszáma?’. Ha mindenhol jóváhagyják, talán az uniós alkotmány életbe lépésével sikerül az uniónak módot találnia képviseletének egyértelművé tételére.

Addig azonban marad a többintézményűséggel együtt járó nehézkesség, amelyet Juncker soros elnök a minap – nehezen türtőztetve a szervezés visszásságai miatti bosszúságát – röhejesnek nevezett, és kijelentette: ‘ha a nevetségesség ölne, Brüsszelt holttestek szőnyege borítaná be’.

Ez pedig rányomja bélyegét a hivatalos kapcsolattartásra is, és középtávon Washingtonnak a brüsszeli Bush-vizit után is egyelőre biztos pontként maradnak a két- vagy néhányoldalú egyeztetések az uniós tagországokkal.

Kapcsolódó írások:

George Bush, az android »

Bush útját egyengeti az amerikai külügyminiszter »

25 millió dollárt ajánlanak Bushék az aranyvonat perben »

Bush kijelentése ‘vérben ázik és olajtól bűzlik’ a fehérorosz elnök szerint »

Képekben: George W. Bush ‘Amerika rémálma’ – ‘Még négy év: Isten óvja Amerikát!’ »

Bush által veszélyesebb a világ? »