Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Kevesen találják meg a fény ösvényét

2005. február 8. (15. oldal)

Nedbál Miklós

Ma este osztják ki a 36. Magyar Filmszemle elismeréseit a Budapest Kongresszusi Központban. Az ünnepség után kiürítik a termet, majd a külön meghívóval is rendelkezőknek levetítik a Sorstalanság című filmet, amely csütörtöktől már a mozikban is látható lesz. A filmszemle játékfilmjei mind témában, mind a feldolgozás módjában meglehetősen vegyes képet mutatnak. Nem irigyeljük a játékfilmes zsűrit, akik kénytelenek e vegyes felvágottat értékelni, az alkotóknak fő-, külön- és kategóriadíjakat osztogatni. Ráadásul úgy, hogy döntésüket a nagyközönség is felülbírálhatja, hiszen számos versenyfilm már a szemle előtt átesett a bemutatón.

A mustrán összesen 24 játékfilmet mutattak be, amelyből csupán három, a Sorstalanság, Szabó István Csodálatos Júlia és Szabó László Az ember, aki nappal aludt című filmje nem szerepelt a versenyben. Az egymással versengő alkotások közül 18 készült hagyományos, 35 milliméteres filmre. Tizenegy filmbemutató volt a szemlén. Témában meglehetősen vegyes az idei felhozatal: van “ütős” ókori kincskeresés, szinglifíling, cigánylét a szeméthegyek közt, örökölt csöves, középkori komédia, kallódó kéményseprők, felnőtté váló fiatalok anyák árnyékában, fénytől rettegő emberek, véletlen szerelmes bankrablók, olajmező a nyócker alatt, rap és revü, leukémiás kislány, bohócok és Zsiguli, sőt, ami ritka a magyar filmben, még az űrbe is kijuthatunk. Amennyire vegyes a témafelhozatal, annyira különböző a feldolgozás is. Olykor meglehetősen gyengén sikerült, egyébként komolynak tervezett párbeszédek közben tör ki nevetés a nézőtéren, egy filmből azt is megtudhatjuk például, hogy “az élet az élet, a halál az halál”. Vannak rendezők, akik nem okoznak csalódást, meglepetést viszont főleg nem: ilyen például Koltai Róbert Világszáma vagy Szőke András Zsiguli filmje, s van végre egész estés animációs film is (Nyócker), valamint történelmi filmek, vígjátékok. Ugyanakkor megdöbbentő, hogy néhány filmben a színészi játék egyszerűen siralmas, egy cseppnyi természetesség sincsen benne, míg például Mispál Attila első nagyjátékfilmjében, A fény ösvényeiben, az egyik főszerep alakítója, Cseh Annamária – aki először játszik filmben – olyan, mintha örökké a vásznon élt volna.

Közép-európai összekötőnk

Közel százötven külföldi újságíró, fesztiválszervező, kulturális intézmény munkatársa is ellátogatott a 36. Magyar Filmszemlére a Magyar Filmunió meghívására. A fesztiválszervezők többek közt Locarnóból, Moszkvából, Chicagóból, a környező országokból és a Távol-Keletről érkeztek.

Immáron tizedik alkalommal jár a magyar filmszemlén Joël Chapron, aki a cannes-i filmfesztiválnak dolgozik külföldi összekötőként, s a kelet- és a közép-európai területekért felelős. Feladata, hogy minél több filmet tekintsen meg a térségben, s a hivatalos jelölőbizottságnak ajánlásokat tegyen, így kerülhetett például korábban Cannes-ba Antal Nimród Kontroll című filmje is. “Azok a filmek, amelyeket már kiválasztottak más A kategóriás fesztiválra, vagy be is mutattak, azok már Cannes-ban nem kerülhetnek versenybe. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy látom, hogy egyre több kereskedelmi film készül Magyarországon, amelyek ugyan nem nemzetközi fesztiválokra valók, de erősítik a magyar filmipart. Ami szintén fontos, hogy a magyar nézőket érdeklik is a hazai alkotások” – mondja Joël Chapron. Fontosnak tartja azt is, hogy legyenek olyan alkotások, amelyek bejárják a világot, s felhívják a figyelmet az ország többi filmjére is. “Franciaországban a magyar filmekről él egy kép: sötétek, hosszúak, ugyanakkor intellektuálisak, érdekesek, de nehéz megérteni őket. Kellenek olyan filmek, amelyek megtörik ezt a nem feltétlenül igaz imázst. Látom, hogy készülnek komédiák, történelmi filmek, más és más műfajú alkotások, de a magyar filmről alkotott általános kép még nem igazán változott. Idő kell ahhoz, hogy ez változhasson, meg persze jó sok érdekes, különböző film” – véli a szakember. Az eddig látott filmek közt egyik sem volt olyan nagy felfedezés Chapron szerint. “A filmeket profi módon készítették, de kevésbe van meg az a plusz bennük, amely egy nagy nemzetközi fesztiválszerepléshez szükséges lenne. A filmek mind témában, mind feldolgozásban nagyon különbözők: semmi közös nincs például Mészáros Márta és Deák Krisztina, illetve Mundruczó Kornél és Koltai Lajos művei közt. Ahány film, annyi téma. Van egy-két film, amelytől sokat várok, s a rövidfilmek közt van egy-két olyan mű, amely érdekesnek tűnik, így, külföldi szemmel.”

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.