Forrás: Múlt-Kor

Lutz 1942-45-ben budapesti konzul volt, és több ezer ember életét mentette meg. A zsidókat eleinte nem szívelte, ám az első, arabok rendezte pogromok felébresztették benne az együttérzést.

Apja egy kőfejtő tulajdonosa volt, anyja metodista gyülekezetben tevékenykedett. Vallásos neveltetése nem volt mentes az antijudaizmustól. 1913-ban kivándorolt Amerikába, évekig fizikai és irodai segédmunkával kereste kenyerét Saint Louisban. 1920-ban Svájc washingtoni nagykövetségén lett angol-német levelező. Itteni jövedelméből tanult, a George Washington Egyetem esti hallgatójaként diplomázott. Nyolc évig svájci konzul volt Philadelphiában, 1935-ben helyezték Palesztinába.

A zsidókat eleinte nem szívelte, ám az első, arabok rendezte pogromok felébresztették benne az együttérzést. Ekkor még szimpatizált Mussolini és Hitler rendszereivel. Palesztinai munkája a II. világháború kezdetén vált mozgalmasabbá, ő szervezte Németország diplomatáinak kijuttatását az ellenséges brit mandátumterületről. Ekkori munkásságára a németek hálával emlékeztek vissza, ami megkönnyítette 1944-es budapesti tevékenységét. 1942 januárjában helyezték Budapestre, amikor Svájc látta el a Német- és Magyarországgal hadban álló országok többségének képviseletét. körülmények közé került.

1944. március 19., Magyarország német megszállása előtt is foglalkozott zsidó ügyekkel: a palesztinai brit hatóságok korlátozott számban adtak beutazási engedélyt, ezen dokumentumok birtokosait a magyarok kiengedték. Mintegy tízezren jutottak így ki Románián, Bulgárián és Törökországon át Palesztinába. A bevá ndorlási engedélyeket a Zsidó Ügynökség a budapesti cionistáknak továbbította, akik a Nagy-Britannia érdekeit is képviselő Lutz-cal napi kapcsolatba kerültek. Lutz kihasználta, hogy a palesztinai brit hatóságok engedélyezték nagyobb számú zsidó beutazását, s Veesenmayer nagykövet is hozzájárult 7-8000 zsidó kiengedéséhez.

Ekkor kezdődött a védlevelek és védútlevelek (Schutzbriefe, Schutzpasse) készítése, ezek igazolták, hogy birtokosuk rajta van a listán. Svájc 62 ezer védlevelet adott ki, a svédek, akiknek Lutz átadta tapasztalatait, Wallenberg vezetésével hasonló számú dokumentumot gyártottak. Mindkét követség okmányait nagy tételben hamisították cionista fiatalok a Vadász utcai Üvegházban, s bár egyik sem jelentett igazi védelmet, mégis, előfordultak súrlódások a svájci és svéd diplomaták közt.

Lutz, Svédország, Portugália, Spanyolország és a Vatikán diplomatáival együttműködve szorgalmazta: közösen lépjenek fel a magyar kormánynál és a nácik magyarországi képviselőinél. 1945 tavaszán a szovjet hatóságok két svájci diplomatát elhurcoltak, Lutzot és másokat pedig kiutasították az országból. Lutz berni főnökei nem vették át jelentését, s eltitkolták tevékenységét a nagyvilág előtt, sőt megrovásban részesítették, hatáskör-túllépéssel vádolták, mert kollektív útleveleket adott ki. Ausztriában, bregenzi konzulként fejezte be diplomáciai pályafutását.

Izrael értékelte tevékenységét, Haifában már 1958-ban utcát kapott, a Jad Vasem 1964-ben tüntette ki, első svájciként A világ igaza kitüntetéssel. Lutz megpróbálta elismertetni munkásságát, lobbizott a Nobel-békedíjért is, a magyar hatóságoknál azzal érvelt, hogy ő több házat helyezett Pesten védelem alá, mint Wallenberg. Mégis csak halála után kapott emléktáblát a Dohány utcában. 1991-ben a Dob utcában leplezték le emlékművét, amely svájci közadakozásból készült. 2004-ben bejelentették, hogy az ún Üveghéban (Vadász utca 29.) emlékszobát hoznak létre tiszteletére.

(MTI)