MNO

Bezárás | Nyomtatás

Jól jövedelmez a német bűntudatkultúra

Vádak és érvek mellette és ellene – a német és a magyar sajtó Oliver Hirschbiegel filmjéről

2005. január 31. (15. oldal)

Muray Gábor

Már a szeptember 16-i mozistart előtt Németországban komoly vádakkal illették Oliver Hirschbiegel filmjét, A bukást. Kifogásolták, hogy a rendező a diktátort mint embert szándékozik bemutatni. Szeptember 16. után hosszú sorok kígyóztak a mozik előtt, az első héten több mint hárommillió német látta. A filmet magam a müncheni premierkor láttam: az első húsz perc után elcsendesedtek a zörgő popcornos zacskók. A passióhoz volt hasonló a döbbenet, a kritikus fogadtatás azonban nem annyira egyértelmű.

Peter Zadek színikritikus a DPA jelentése szerint egyenesen nácinak nevezi a filmet elfogadó nézősereget. Az Adolf Hitler utolsó napjait, vívódását és öngyilkosságát feldolgozó film elleni tüntetésre szólít fel, amikor a Cicero magazinban azt írja: „Az a hárommillió német, aki a filmet tiltakozás nélkül nézte meg, a tökéletes utódja annak a több mint hárommillió németnek, akik 1933-ban Hitler megválasztották.”

A német bűntudatkultúra, pontosabban bűntudatipar káros. De jól jövedelmez. Schubert Gusztáv filmkritikus úgy látja (Magyar Hírlap Online, január 19.), „nem tudjuk úgy fellapozni a heti tévéműsort, hegy ne akadnánk legalább egy Hitler-portréra”; szerinte „Hitlerről filmet forgatni mindmáig magas hozamú biznisz”. A ösztönökre és félelmekre alapozott bűntudatipar szentimentális mese a jó és a gonosz párharcáról, amelyben a gonosznak nem lehet emberi formája. Megjelenik a félelem, hogy a színésszel eljátszatott, elbukó Hitler szánalmat ébreszthet, hiszen a néző akaratán kívül is azonosul a vívódó diktátorral. A másik oldalon körvonalazódik a német történészek egyre erősebb igénye, hogy a náci Németország által elkövetett bűnök mellett bemutassa a köznapi ember szenvedését; a németét, akit ártatlanul rángattak bele az őrült háborúba, s akinek a lakhelyét porig rombolták. Andreas Hillgruber a nyolcvanas évek közepén először világít rá a zsidóság és a visszavonuló német hadsereg párhuzamos szenvedésére. Az akkoriban széles körű elutasításban részesülő könyv ma beszédtéma. Német rendezők szerint megérett az idő arra, hogy ne a hollywoodi filmiparból tanulja meg a német a saját történelmét.

A német vitával szemben a Hitler titkárnőjéről, Traudl Jungéról készített portré alapján írt nagyszabású film meglepően kedvező fogadtatásra talál a magyar nyomtatott sajtóban. Bikácsy Gergely filmesztéta (Népszabadság, január 20.) felmenti A bukást Wim Wenders vádjai alól. Wenders az álobjektivitás példájának tartja, hogy a filmben nem látjuk nyílt színen a tömeggyilkos halálát. Bikácsy szerint Hirschbiegel filmje „hideg és józanul dokumentáris szándékú rekonstrukció a modern történelem egyik nagy erőszaktevőjének végnapjairól.” A 168 Órában (2005/4) Bölcs István azt írja: aki ezt a Hitlert meg tudja sajnálni, azzal nagyon nagy bajok vannak. Úgy véli, a dokumentumokra alapozott történet külső képében és lélekrajzában megdöbbentő. Tóta W. Árpád (Index, január 21.) szembe megy Bikácsyval, aki minden „eszmehű katonának levetítené a filmet”, az Index munkatársa a reklámokkal ellentétben nem gondolja, hogy ez az a film, ami jót tenne a világ történelemszemléletének. Szerinte „a film Adolf Hitlere már nincs abban az állapotban, hogy emberileg elbeszélgessen a történelem iránt érdeklő nézővel (&) Hitler csak roncs, remegő kezű, rettegésével birkózó, a halállal ismerkedő beteg”. Úgy véli, A bukás után még mindig új Hitler-képre van szükség, hogy a huszadik századi kísértetből történelem váljon végre.

Színészóriások A bukásban. Bruno Ganz alakítja Hitlert Oliver Hirschbiegel nézőrekordokat döntő filmjében. A Berlin felett szálló néhai angyal, Bruno Ganz és a Göbbelst játszó Ulrich Matthes teszi a filmet különleges alkotássá. Minden rezdülésük tökéletes, emberi; eszméhez hű, logikailag tiszta, őrülten fanatikus. A zseniális Matthes madárcsontú, beesett arcú színész. Galambszürke tekintetében ott van, ami hiányzik a bűntudatipar szentimentális holokausztfilmjeiből: nem a zsidó, cigány, német, angol, magyar; nem a katona vagy polgár kínja, hanem az eredendő bűnnel sújtott ember szenvedése.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001