Forrás: Hírtv

Nácivadászok hálójában – Interjú a Wiesenthal Központ igazgatójával (+ videó)

Dátum: 2005. Feb. 05., Saturday, 17:11

Rovat Belföld

Tóth Gábor: Efraim Zuroff, üdvözlöm a Hírtelevízió stúdiójában. Mi volt gyors magyarországi látogatásának célja?

Efraim Zuroff: Fő célom az volt, hogy találkozzam az Igazságügyi Minisztérium dolgozóival, megvitassuk a Zentai-ügy részleteit, és átlássam, a magyar kormány milyen lépéseket tett a nyomozásban.

Letölthető videó: Nácivadászok hálójában – Interjú a Wiesenthal Központ igazgatójával

T. G.: Hadd kérdezzem most akkor Zentai Károly esetéről, a Magyar Hadsereg volt tisztjéről. Milyen bizonyítékok gyűltek össze Zentai Károlyról?

E. Zuroff: Több tanúvallomás is van. A tanúk vagy Zentai alatt szolgáltak, vagy kényszermunkát végeztek az Aréna utca 51-es szám alatti katonai barakkban. Itt követték el a bűncselekményeket.

T. G.: Biztosak lehetünk benne, hogy a bizonyítékok hitelesek?

E. Zuroff: Úgy vélem, ezen esetben igen. A tanúvallomások ugyanis nagyon meggyőzőek.

T. G.: Az ausztráliai Persben élő Zentai Károly fia tagadta a vádakat, és azt mondta, apja majd Magyarországra jön, hogy tisztázza magát. Mit gondol, mi a személyes véleménye, valóban Magyarországra jön majd Zentai Károly?

E. Zuroff: Nem tudhatom, mit tervez Zentai Károly. De ha Magyarországra jön, azzal nagy szívességet tesz, mert megspórolja nekünk a kiadatási eljárás összes nyűgét.

T. G.: Van esély rá, aminek nagyságát egyelőre nem tudjuk, de van esély arra, hogy Zentait tisztázzák a vádak alól? Nem tart attól, hogy pert indítanak Ön ellen, hisz a vádról kiderült, hogy az rágalmazás?

E. Zuroff: Aki átolvassa a Zentairól szóló vallomásokat, láthatja, hogy a vádaknak komoly alapja van. Ha bármilyen oknál fogva – amelyben nem hiszek – Zentait felmentenék, mindenképpen indokolt volt, hogy az eljárás ellene megindult, illetve az említett bűncselekmények elkövetésével megvádolták, a bizonyítékok ugyanis felettébb meggyőzőek.

T. G.: Mi következik most Zentai Károly ügyében?

E. Zuroff: Az ügy jelenleg a katonai főügyészhez, Nemes Ferenchez került. Ők folytatják majd le a nyomozást. Mi felajánlottuk, hogy segítünk további tanúk felkutatásában, sőt, átadtuk a lehetséges tanúk egy listáját, mely egy korábbi tárgyaláson elhangzott vallomásokon nyugszik, ahol bizonyos Madár Bélát és Nagy Lajost társtettességgel vádoltak. Most úgy gondolom, az ügy a magyar kormányhoz került.

T. G.: Mikor indították el az Utolsó esély műveletet Magyarországon?

E. Zuroff: 2004. július 13-án.

T. G.: Mik a tapasztalatok, sikeres a kampány?

E. Zuroff: Eddig hét gyanúsított nevét szereztük meg Magyarországon, de csak egy név, Zentai Károlyé került az ügyészséghez, mert a többi esetben a feltételezett elkövetők vagy elhaláloztak, vagy minden kétséget kizárólag nem tudtuk igazolni, hogy háborús bűnöket követtek el.

T. G.: Hadd kérdezzem most Önt a lehetséges törvényi akadályokról. A magyar adatvédelmi ombudsmann, Péterfalvi Attila rámutatott, hogy az adatok továbbítása Magyarországról Izraelbe törvénytelen, amennyiben az érintett illető ehhez nem járult hozzá. De továbbítottak Önök adatokat Magyarországról Izraelbe?

E. Zuroff: Először is, soha nem kaptunk értesítést egyetlen magyar hivatalnoktól vagy minisztériumtól, hogy a Simon Wiesental Központ vagy az Utolsó esély művelet illegális volna. Másodszor, az információ, ami hozzánk eljutott, Zentai egy áldozatának hozzátartozójától származott. Emiatt nem is minősült nyilvános adatnak, így a magyar törvényeket sem szegtük meg ezzel.

T. G.: Magyarországon kívül mely európai országokban indították el az Utolsó esély műveletet?

E. Zuroff: 2002 nyarán Litvániában, Lettországban és Észtországban kezdtünk. 2003 szeptemberében Lengyelországban, Romániában és Ausztriában is megkezdtük a programot. Majd 2004. június 30-án Horvátországban, 2004. július 13-én Magyarországon, valamint a múlt héten, január 26-án, szerdán Németországban is.

T. G.: Ezekben az országokban is egy irodával és egy telefonos bejelentő vonallal kezdték el a kampányt mint Magyarországon?

E. Zuroff: Sem Magyarországon, sem a többi országban nincsen irodánk. A lényeg azonban ugyanaz. Van egy bejelentő vonal, és hirdetéseket adunk fel, immár remélhetőleg Magyarországon is. Tartunk egy sajtótájékoztatót, és a nyilvánosságot minden lépésről tájékoztatjuk, remélve, hogy bárki, aki tud valamit jelentkezik.

T. G.: Hadd kérdezzem most a különböző országok adatairól. Hány hívást fogadtak például a Balti Államokban?

E. Zuroff: A legtöbb hívást a Balti Államokban kaptuk. Litvániában 198 gyanúsított nevét, Lettországban 46-ét, Észtországban hatét kaptuk meg. De itt borzasztó technikai problémáink voltak, így itt kudarcot vallottunk. Litvániában és Lettországban rengeteg információt kaptunk Litvániában több nyomozás is megindult. Ezekből kettő ígéretes. Lettországban ezzel szemben nem várható, hogy bármelyik nyomozásból tárgyalás lenne, bár egy bizonyos illető bizonyítottan náci háborús bűnös volt, azonban meghalt, miután a nevét átadtuk a lett hatóságnak.

T. G.: Azt mondta, egyetlen országban, Litvániában majd 200 hívást kaptak, míg Magyarországon hetet.

E. Zuroff: Nevet. Nem telefonhívást&

T. G.: Rendben. De a különbség, a rés nagy a két szám között. Mondhatjuk azt, hogy Magyarországon sokkal kevesebb háborús bűntettet követtek el zsidók ellen a II. világháború alatt?

E. Zuroff: Nem szükségszerűen. Először is a holocaust során meggyilkolt magyar zsidók száma igen nagy – bár többségük Auschwitzban vesztette életét. A meggyilkolt magyar zsidók száma jóval több, mint a Litvániában meggyilkoltaké. Itt 212 ezer zsidót mészároltak le, míg Magyarországon 564 ezret. De óriási a különbség, ami a gyilkosságok elkövetési módját illeti. A litvánok aktív, fontos szerepet játszottak a Litvániában történt gyilkosságokban. Egyetlen auschwitzi transzport kivételével minden litván zsidót Litvániában öltek meg, gyakran otthonuk közelében, szintén litvánok. Magyarországon a meggyilkolt zsidók többségét a csendőrség gyűjtötte be, deportálták őket, de Auschwitzban mészárolták le őket. Más szóval: a magyarok nem vettek részt a haláltáborok úgynevezett gyilkoló gépezetében.

T. G.: Hadd kérdezzem most azon bűnökről, amit egy másik zászló alatt, egy másik ideológia zászlaja alatt vagy egy másik ideológia nevében követtek el. Azt látjuk, hogy a világban a náci háborús bűnösöket körözik, vadásznak rájuk, miközben a kommunista háborús bűnösök, tehát azok a bűnösök, akik a kommunista rezsimekben követtek el bűntetteket, azokra nem. Mi az álláspontja erről?

E. Zuroff: Bármilyen bűnöst – akár náci, akár kommunista zászló alatt követte el bűneit – igazságszolgáltatás elé kell állítani. Saját szakértelmünk és figyelmünk is az évek során a náci háborús bűnökre terelődött. Úgy gondolom, borzalmas, hogy nincsen hasonló intézmény, mely a kommunista háborús bűnösöket kutatná fel. Hol vagy egy olyan személy, mint Simon Wiesental, aki minden idejét kizárólag ennek az ügynek szentelte? Azóta sincsen ilyen. És őszintén szólva nem értjük, miért? Energiánkat és időforrásainkat nyilvánvaló okokból a náci háborús bűnösök előállítása emészti fel, amíg még lehet. Az azonban nem kétséges, hogy minden országban mindent meg kell tenni a kommunista bűnösök előállítására is.

T. G.: Most egy külön esetről kérdezem, Shlomo Morel ügyéről, aki lengyel zsidóként 1945-ben részt vett ártatlan emberek megkínzásában és meggyilkolásában. Egy koncentrációs tábor parancsnoka volt Sziléziában, ami most Lengyelország része. Ő az úgynevezett népi németek, azon akkor ott élő német civilek megkínzásában és meggyilkolásában vett részt, akik később ezen volt német területekről elmenekültek. Lengyelország kétszer is kérte ennek a személynek a kiadását, de a kérést Izrael visszautasította. Miért?

E. Zuroff: Remélem, nem várja tőlem, hogy Izraelt képviseljem. A kérdést az izraeli Igazságügy-minisztériumnak kéne feltenni. Annyit azonban elmondhatok, hogy itt a helyi törvény volt az akadály, mert sajnos – és hangsúlyozom, sajnos – Izraelben gyilkosságok esetén van egy törvényes korlátozás. Bár ez nem terjed ki a háborús és emberiség ellen elkövetett bűnökre, a fajirtásra, valamint a holocaust bűneire. A lengyelek kezdetben gyilkosság miatt kérték a kiadatást, de mivel a bűnök régen történtek, a törvényes korlátozás lépett életbe. Őszintén szólva én személyesen minden országban ellenzem a gyilkosság esetére bevezetett törvényes korlátozást – beleértve Izraelt is. A kérdés az, Shlomo Morel vajon fajirtást követett el, amire nem érvényes a korlátozás? Az izraeli bíróság jelenleg ezt vizsgálja.

T. G.: A világ késznek látszik annak elismerésére, hogy Izrael a földön élő zsidó közösség minden egyes tagjának megvédelmezésére törekszik. De létezik egy másik morális szükségszerűség, ami szerint akik háborús bűntetteket követtek el, azokat bíróság elé kell állítani. Mi a véleménye, nincs ellentmondásban ez a két erkölcsi szükségszerűség?

E. Zuroff: A bűnösök felelősségre vonásának erkölcsi szükségszerűsége az elsődleges. Nem a gyilkos, az elkövető nemzetisége a kérdés. Vannak azonban esetek – különösen Litvániában -, melyekben a litván hatóság általuk súlyos bűnökkel vádolt zsidók kiadatását kérte. Azonban kiderült, hogy a huszonöt egyen- vagy magasabb rangú hivatal ellen – mint amiben az illető zsidó személy szolgált – soha nem nyomoztak, soha nem indítottak eljárást. Így Izrael arra a következtetésre jutott, hogy az illető zsidó elleni kiadatási kérelmet inkább antiszemitizmus és nem elsősorban az igazság keresése motiválta. Sajnos tehát vannak esetek, melyekben a politika elsőbbséget élvez az igazsággal szemben. Hadd tisztázzak valamit. Mi mindig azon az állásponton voltunk, hogy ha valaki bűnt követett el – különösen az emberiség ellen vagy háborús bűnöket, netán fajirtást -, nos, azt bíróság elé kell állítani.

T. G.: Köszönjük, hogy rendelkezésünkre állt az interjú erejéig.

A hír forrása: Hír TV

http://www.hirtv.hu/

A hír elérhetősége:

http://www.hirtv.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=39343

Comments are closed.